Érdekes módon ebben a hónapban az aktuális téma, a megbocsájtás gyakorlásához megnövekedett a csoportban a lehetőségek száma. Többször kellett erőszakosabb, bántóbb viselkedés miatt közösen rávilágítanunk arra, hogy nem indokolt másokat meggondolatlanul megbántani, hiszen a megbeszélés után nem is látta a bántó fél, hogy tette jogos volt (előfordult, hogy szükséges volt a csoport elé vinni egyes eseteket).
A Boldogságórán elmeséltem a két kis tündér meséjét, megtanultuk a „varázs szavakat”, és azok segítségével eljátszottuk a játékot is (Varázsszavak), melyben mindenki részt vett, és ezzel jó mintát adtunk a megbocsájtáshoz, a gondolatok kifejezéséhez – a gyermekek fejlettségének megfelelően (volt, aki „másolta a mintát”, és volt, aki saját maga fogalmazta meg a problémát, és látta be, hogy rosszul cselekedett).

Az óvodás gyermekek életében gyakorta tapasztalhatjuk, hogyan lehet konfliktus forrása egy-egy játék, össze lehet veszni a legapróbb dolgokon is. Ilyenkor bizony előfordul az árulkodás, lökdösődés, és valljuk be, olykor egymásnak is esnek. A megbocsátás téma nagyon jó lehetőség volt a konfliktusok kezelésének békés megoldására. A „ho oponopono” valóban varázsszó lett. Először viccesnek találták, próbálták kimondani. A mesét a gyerekek nem csupán a Boldogságórák alkalmával játszották el, hanem hétköznapokban is. A sajnálom, bocsáss meg, köszönöm szavak beépültek a szókincsükbe és egyre gyakrabban használják. Bella dalát a Ho-oponopono-t a téma első foglalkozásán relaxáláshoz használtam. Most már van olyan rész, amit együtt énekelnek vele 