Négy egymást követő órán foglalkoztunk a megbocsátás témájával. Beszélgetés során eljutottunk arra a pontra, hogy a nyertes-nyertes helyzet létrehozásához, a kapcsolat fenntartásához és fejlesztéséhez a megbocsátás nélkülözhetetlen eszköz. A szemet szemért, fogat-fogért szemlélet erősen uralkodik a csoport gondolkodásában, viselkedésében. Többen természetesnek tartják, hogy „visszaütni”, „visszaadni” jogos cselekvés. A megbocsátás belátásáig nehezen jutottak el. Sok beszélgetés, irodalmi példa, dramatikus gyakorlat segített, de a gyakorlatban való megéléshez még van tennivaló.
Megbocsátás
A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog az emberek számára, erről sokat beszélgettünk a gyerekekkel, mivel gyakran kerülnek konfliktusba egymással. A három csibe meséjének feldolgozása után folytattuk a témát a következő órán is, melyen „Bocsánatkérő kártyákat” készítettek egymásnak, amit nagy örömmel adtak át.
A megbocsátás néha nagyon nehéz, de a tanulóink konfliktusokkal tarkított életében nem ritka. Hogy ez ne pusztán a megszokott esemény legyen a számukra, hanem mély tartalommal megtöltött érzés, játékokkal, jókedvű és komoly beszélgetésekkel töltöttünk együtt sok órát. Játszottunk boldogság kártyával, fejtettek keresztrejtvényt, elolvastuk a témához tartozó belga népmesét a három csibéről.
A feladat helyett a gyerekek valódi bocsánatkérést gyakoroltak! Volt, aki barátjától, sokan szüleiktől kérték a megbocsátást. Kérték ezt szavakkal, rajzokkal, volt, aki otthoni segítségét ajánlotta fel.
Kérni, remélni talán már sikerül, a megbocsátás megtanulása azonban életre szóló feladat. A gyerekek jó szándékkal álltak a megértéséhez, megtanulásához.
A megbocsátás hónapjában Gondűző Lütyő segített nekünk elűzni bosszankodós gondolatainkat. Szinte minden nap találtunk egy cédulát a „gyomrában”, amit közösen megbeszéltünk, „átrágtunk”. A név nélkül felvetett problémák megoldására ötleteket gyűjtöttünk, gyakoroltuk a megbocsátást. A hónap végén le is rajzoltunk apró képregény formájában néhány emlékezetes esetet. Érdekes tapasztalatokat és élményeket hozott a hónap boldogságtémája…Megtanultuk, hogy mindenkinek lehetnek rossz pillanatai, és hogy az elfogadás, és a megbocsátás során önmagunkért tesszük a legtöbbet:)
A közös relaxációt követően, egy általam kitalált mondókával hívtuk magunk közé Boldog Dórát. A mondóka így szól: Boldog Dóra, kedves Dóra, kelj fel, s gyere közénk nyomban.
Hozzál nekünk szeretetet, hozzál nekünk kedvességet,
Hogy egész nap jók lehessünk, mindenkivel jót tehessünk!
Miután Boldog Dóra megérkezett, a báb kislányt körbeadva, mindenki magához ölelhette, vagy megsimogathatta. Mivel e hónapban már többször is hallották a ” Tündéri bocsánat” mesét, ezért Dóra felajánlotta nekik, hogy most megtanít mindenkinek egy varázsszót, amivel Meseországban az elkövetett hibákat ki lehet javítani, másoktól bocsánatot lehet kérni. A Ho’oponopono szó elsajátítása, meglepően számomra sokkal nehezebben ment, mint a gyerekeknek. Amikor már jól begyakoroltuk a varázsszót, Dóra elmesélt egy mesét a különleges szó jelentéséről. A mesét követően, mi is megbeszéltük, hogy a varázsszót, nálunk milyen szavak helyettesítik: „Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek”. Nagyon tetszett a meséhez kapcsolódó játék is a kicsiknek ” Jön a Zombi!”, melyben a zombi el szeretné rabolni a gyerekeket, de aki kimondja a négy varázsige egyikét, az megmenekül.
A megbocsátásról rengeteget beszélgetünk. Sok sérelem előjött, több témában, amit megbeszéltünk és így az osztály jobban összekovácsolódott. Végül mindenki lerajzolta a saját sorozatát, hogy miért, hogyan bocsájtott meg.
Nekünk ez a hónap és ez a téma bizonyult idáig a legnehezebb feladatnak. A programokkal zsúfolt hónap (Föld Napja, Húsvét, György Napi Sokadalom, Anyák napi készülődés …) komoly kihívás elé állított minket, hogy – mint azt a korábbi témákkal is tettük- beépítsük a megbocsátás témáját a heti projektjeinkbe. A téma is sokkal nagyobb átgondolást igényelt. Mind gyermek, mind felnőtt számára nehéz dolog a megbocsátás, a haragok elengedése, a szeretet előtérbe hozása. A gyerekek nehezebben hangolódtak a téma lényegére, inkább a sérelmek felszínre kerülése volt jellemző a feldolgozás kezdetén, ami természetesen elősegítette a megbocsátás gyakorlását. Sok spontán beszélgetés, konfliktushelyzetek megoldása előzte meg a célzott foglalkozást. Míg korábban teljes csoporttal, most inkább egyénileg, vagy kisebb csoportokban közelítettük meg a témát. Játék közben, udvaron, öltözés közben adódtak erre spontán helyzetek. Az előkészítés most még fontosabb volt, mint az előző témákban..
A tervezett kezdeményezést egy bábszínház közös berendezésével kezdtük, ahol a gyerekek rendezték be a nézőteret, nyitottak pénztárat, jelöltek ki pénztárost és már kanyargott is a sor a jegyekért. Marionett bábokkal meséltem nekik a „Két juhász meséjét”. Ezt egy beszélgetőkör követte, ahol felszínre kerültek az éppen aktuális sérelmek.
„Mese a két juhászról”
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két juhász. Péter és Pál, akik jó barátok voltak, együtt terelték a nyájukat a hegyek között.
„A juhásznak jól van dolga…”
– Hallod-e te, Pál! Hiányzik egy bárányunk! Hogy vigyáztál te hátul a nyájra? Semmirekellő juhász vagy! – azzal úgy megütötte Pált, hogy hogy csak új sajgott a háta. Pál anélkül, hogy egy szót is szólt volna, letérdelt, és a következő szavakat írta a porba:
„Ma a legjobb barátom megütött.”
Kénytelenek voltak együtt folytatni az útjukat, míg egy folyóhoz nem érkeztek. Itt elhatározták, hogy lemossák magukról az út porát, és megfürdenek a folyóban.
– Eredj Pál, mártózz meg a folyóban, addig én őrzöm a nyájat, aztán cserélünk!
Úgy is lett. Igen ám, de Pál nem ismerte a folyót és az mély volt és sebes folyású.
– Péter segíts, elsodor a víz, megfulladok!
Péter nem sokat gondolkodott, nem törődött most a nyájjal, fogta magát, Pál után ugrott és az utolsó pillanatban megmentette a barátját és a partra húzta.
Miután Pál magához tért, keresett egy követ és belevéste:
„Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.”
– Hallod e Pál! Amikor megütöttelek, a porba írtad a gondolataidat, most, hogy megmentettelek, a kőbe vésted a szavaidat. Miért?
Pál így felelt:
– Ha valaki megbánt vagy megsért bennünket, a porba kell leírnunk, hogy a megbocsátás szele elfújhassa. De ha valaki jót tesz velünk, kőbe kell vésnünk, nehogy a szél, a víz, vagy bármi is elfelejtesse velünk!
– Igazad van. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, szeretlek!
Összeölelkezett a két barát. Pál megbocsátott Péternek, hiszen a legjobb barátja volt. Azóta is együtt terelik a nyájat, de vigyáznak, nehogy egyetlen egy bárányt is elveszítsenek belőle.
„A juhásznak jól van dolga…”
Itt a mese vége, fuss el véle.
A következő napon Szt. György legendájáról beszélgettünk, ebből kerekedett egy sárkányos drámajáték, mely során Hawaii szigetére utaztunk, hogy az elrejtett varázsigét megtaláljuk.
DRÁMAJÁTÉK:
1. A sárkánytól kapunk egy térképet, el kell jutnunk Hawaii szigetére, megszerezni egy titkos varázsigét
2. hajózás, kikötés, barlang keresése
3. barlang felfedezése, varázsige megtalálása( palakőre írt titkosírás)
4. „Ho o pono pono” jelentése, begyakorlása, 4 kifejezés begyakorlása
5. Kitől kéne bocsánatot kérni? – hazahajózás
6. Miért kaphattuk a térképet tőle?- hogy megtanuljunk bocsánatot kérni és megbocsátani
A „Ho o pono pono” kifejezés nagy tetszést aratott. Miután megértettük a jelentését, hawaii nyelvtudásunk örömével visszatértünk a várunkba, hogy bocsánatot kérjünk a foglyul ejtett sárkányunktól. Ezt követte egy játékfűzés , amivel ezeket a szavakat begyakoroltuk.
JÁTÉKOK:
„Sárkánybocsánat”
A gyerekek körben állnak. A kör közepén áll a sárkány, aki ki szeretne törni a körből úgy, hogy maga előtt tartott kézzel közelít a körben álló társaihoz. A gyerekek próbálják megbocsátásra bírni. Aki felé közelít a sárkány, az, mint varázsigét, a megbocsátás valamelyik kifejezését hangoztatja, így őt nem bántja a sárkány, neki megbocsát, más felé fordul. Aki nem elég gyors, azt megharapja. A játékból nem esik ki senki, addig játszuk, amíg a gyerekek élvezik, az az ügyes, akit egyszer sem harap meg a sárkány.
Átvezetés: Vajon miért nem érti, amit mondunk? Hawaii szigetéről származik. Mit mondjunk inkább neki, hogy megértse?
„Sárkányvár”
A gyerekek körben állnak, várat alkotnak. A kör közepén áll a sárkány, aki szeretne kitörni a várból, úgy, hogy kisurran a gyerekek között. Ahogy közelít a gyerekek felé, ketten párba állva összezárják előtte a kört és azt mondják: „Ho o pono pono”, vagy „Ne menj el”. A cél, hogy a sárkány ne menjen el, hanem bocsásson meg mindenkinek.
Átvezetés: Megértette, megnyugodott, tojást is rakott.
„Sárkányfészek”
A teret három részre osztom, az egyik lesz a „sárkányfészek”, amiben a sárkánytojások vannak, a másik a „röptető”, amiben a kis sárkányok, és a harmadik a „sárkánybirodalom”, ahol a nagy sárkányok élnek. A „sárkányfészekben” a kis tojások játszanak „Kő-papít ollót”. Aki nyer, tovább mehet a „röptetőbe”. A „röptetőben” a kis sárkányok tovább játszanak, aki nyer tovább mehet a „sárkánybirodalomba”. A „sárkánybirodalomban” a nagy sárkányok játszanak és aki nyer visszamehet a sárkányfészekbe és segíthet az ott maradt tojásnak felnőni. A játéknak akkor van vége, ha minden nagy sárkány a fészek köré visszaérkezik.
Ezek után másnap a beszélgetőkör már arról szólt, történt-e velünk olyan, hogy valaki megbántott minket, ez milyen érzés volt, bocsánatot kért-e tőlünk, milyen érzés volt megbocsátani…és fordítva. Ennek rögzítéséül festővászonra megfestettük a megbocsátás fáját és felragasztottuk rá a megbocsátás virágait: azét, akitől már bocsánatot kértünk, akitől szeretnénk bocsánatot kérni, aki megbocsátott nekünk, illetve azét, akit szeretnénk, hogy megbocsásson nekünk. A csodás alkotások az öltözőnket díszítik, mindenki gyönyörködhet benne.
Ezt a témát még sokat fogjuk emlegetni, de elindult egy folyamat a gyerekekben, ami nagyon jó irányba mutat.
A bocsánat kérést, a megbocsátást a kiengesztelés virágával erősítettük meg. A szirmokra írt folyamatot – Bocsáss meg!, Sajnálom!, Köszönöm! Szeretlek! – hamar megtanulták elmondani, alkalmazni a gyerekek. Az átélés hatására reméljük oly módon fejlődik kis személyiségük, hogy erre minél ritkábban lesz szükség.