A hónap dala videójának megtekintésével kezdtük a foglalkozást, majd ennek kapcsán beszélgettünk az aktuális, illetve múltbeli problémás eseteinkről, megoldásokról, a megbocsátani tudás fontosságáról. Színeztünk, idézeteket olvastunk.
Megbocsátás
Négy egymást követő órán foglalkoztunk a megbocsátás témájával. Beszélgetés során eljutottunk arra a pontra, hogy a nyertes-nyertes helyzet létrehozásához, a kapcsolat fenntartásához és fejlesztéséhez a megbocsátás nélkülözhetetlen eszköz. A szemet szemért, fogat-fogért szemlélet erősen uralkodik a csoport gondolkodásában, viselkedésében. Többen természetesnek tartják, hogy „visszaütni”, „visszaadni” jogos cselekvés. A megbocsátás belátásáig nehezen jutottak el. Sok beszélgetés, irodalmi példa, dramatikus gyakorlat segített, de a gyakorlatban való megéléshez még van tennivaló.
A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog az emberek számára, erről sokat beszélgettünk a gyerekekkel, mivel gyakran kerülnek konfliktusba egymással. A három csibe meséjének feldolgozása után folytattuk a témát a következő órán is, melyen „Bocsánatkérő kártyákat” készítettek egymásnak, amit nagy örömmel adtak át.
A megbocsátás néha nagyon nehéz, de a tanulóink konfliktusokkal tarkított életében nem ritka. Hogy ez ne pusztán a megszokott esemény legyen a számukra, hanem mély tartalommal megtöltött érzés, játékokkal, jókedvű és komoly beszélgetésekkel töltöttünk együtt sok órát. Játszottunk boldogság kártyával, fejtettek keresztrejtvényt, elolvastuk a témához tartozó belga népmesét a három csibéről.
A feladat helyett a gyerekek valódi bocsánatkérést gyakoroltak! Volt, aki barátjától, sokan szüleiktől kérték a megbocsátást. Kérték ezt szavakkal, rajzokkal, volt, aki otthoni segítségét ajánlotta fel.
Kérni, remélni talán már sikerül, a megbocsátás megtanulása azonban életre szóló feladat. A gyerekek jó szándékkal álltak a megértéséhez, megtanulásához.
A megbocsátás hónapjában Gondűző Lütyő segített nekünk elűzni bosszankodós gondolatainkat. Szinte minden nap találtunk egy cédulát a „gyomrában”, amit közösen megbeszéltünk, „átrágtunk”. A név nélkül felvetett problémák megoldására ötleteket gyűjtöttünk, gyakoroltuk a megbocsátást. A hónap végén le is rajzoltunk apró képregény formájában néhány emlékezetes esetet. Érdekes tapasztalatokat és élményeket hozott a hónap boldogságtémája…Megtanultuk, hogy mindenkinek lehetnek rossz pillanatai, és hogy az elfogadás, és a megbocsátás során önmagunkért tesszük a legtöbbet:)
A közös relaxációt követően, egy általam kitalált mondókával hívtuk magunk közé Boldog Dórát. A mondóka így szól: Boldog Dóra, kedves Dóra, kelj fel, s gyere közénk nyomban.
Hozzál nekünk szeretetet, hozzál nekünk kedvességet,
Hogy egész nap jók lehessünk, mindenkivel jót tehessünk!
Miután Boldog Dóra megérkezett, a báb kislányt körbeadva, mindenki magához ölelhette, vagy megsimogathatta. Mivel e hónapban már többször is hallották a ” Tündéri bocsánat” mesét, ezért Dóra felajánlotta nekik, hogy most megtanít mindenkinek egy varázsszót, amivel Meseországban az elkövetett hibákat ki lehet javítani, másoktól bocsánatot lehet kérni. A Ho’oponopono szó elsajátítása, meglepően számomra sokkal nehezebben ment, mint a gyerekeknek. Amikor már jól begyakoroltuk a varázsszót, Dóra elmesélt egy mesét a különleges szó jelentéséről. A mesét követően, mi is megbeszéltük, hogy a varázsszót, nálunk milyen szavak helyettesítik: „Sajnálom, Kérlek bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek”. Nagyon tetszett a meséhez kapcsolódó játék is a kicsiknek ” Jön a Zombi!”, melyben a zombi el szeretné rabolni a gyerekeket, de aki kimondja a négy varázsige egyikét, az megmenekül.