A bennünk gyűlt haragot, mérget mindenki kidobhatta egy haraggyűjtő kosárba, amit utána a gyerekekkel közösen kiborítottunk.
Megbocsátás
A megbocsátásról, illetve a „varázsszavakról” az anyák napja jegyében beszélgettünk. Hálakuponokat is kaptak a gyerekek, amiket otthon elrejthettek, ezzel köszönve meg családtagjaik jócselekedeteit.
A 2.A osztály tanulói minden Boldogságórát kíváncsian várnak. A MEGBOCSÁTÁS nagyon közel állt hozzájuk, örömmel oldották meg a játékos feladatokat.
A megbocsájtás gyermekek között gördülékenyebben megy, mint felnőttek között.
A mindennapi (óvodai) életünkben: játék közben, szabadidős tevékenység közben, öltözés- vetkőzéskor gyakran előfordul, hogy nem szándékosan megbántunk valakit. De van, hogy olyan szavak is elhagyják a szánkat, hogy : „Nem szeretlek.” „Nem vagyok a barátod.” „Ne, akarok veled játszani.” stb ami nagyon bántó a társak számára. Ilyenkor megbeszéljük, hogy egymást szeretni kell, odafigyelni, és segíteni. Ha véletlenül megbántottuk a másikat, tudni kell bocsánatot kérni. Ez a társunknak is jól esik, és bennünket is jó érzéssel tölt el.
Rövid relaxáció után meghallgattuk a Ho’ oponopono című Bagdi Bella dalt.
Ezután a mini csoportosaimnak elmeséltem Szutyejev meséjét az Okoska botocskát. A gyermekek már ismerték ezt a művet, de külön megbeszéltük, hogy a nyúl folyton kinevette a sünit az „okoska botocska mindenben segítőcske” felfogása miatt. A mese végére a nyúl rájött, hogy a süninek igaza volt, a bot mindenben segített neki, ezért elszégyellte magát, és bocsánatot kért, Persze a süni nem haragudott rá, mert megkedvelte a nyulat. Szép gesztus a bocsánatkérés, de meg kell tanulnunk megbocsájtani is ( egy mosollyal, egy simogatással…) mert ezután mindenki megkönnyebbül, jó lesz tőle a kedve.
Levezetésként kiszíneztük a mf. 62. oldalán a varázsszavas képeket.
,,A bagoly” c. relaxációs gyakorlattal indítottuk a foglalkozást, majd megismerkedtek a tanulók A három csibe c. mesével. Ezt követően csoportmunkában összegyűjtötték a szereplőket ért bosszúságokat és sérelmeket.
Ezután párhuzamba állítottuk a Három pillangó szereplőivel. Elmondták, hogy milyen sérelmek érték őket.
Végül egy kis lapra felírták , hogy milyen rossz dolgokat történetek velük és kikre neheztelnek. Majd egy kis batyuba csomagolták őket, s beletették egy vödörbe. (,,sérelemvödör”) Akkor veszik ki onnan, ha sikerült megbocsátani.
Az óra nagyon érdekesen kezdődött, mert a gyerekek az óra témájából azt gondolták, hogy erkölcstan óra lesz. A megbocsátás gyakorlása a keresztény ember számára napi cselekedet, de nekünk az iskolában ezt tanítani kell a gyerekeknek. Nagyon érdekes kérdést tettek fel. Mit tegyünk akkor, ha mi mindig megbocsátunk annak a személynek, aki mindig folyamatosan megbánt minket. A gyerekek azzal érveltek, ha mindig megbocsátunk, akkor soha nem fog tanulni a hibáiból. Arra a konszenzusra jutottunk, hogy ha valaki nem tanul a hibáiból és újra elköveti ellenünk, akkor tartsuk távol magunktól, ne adjunk neki lehetőséget az újabb megbántásokra.
Nagyon aktív, jó hangulatú óra volt.
A megbocsátás gyakorlása
A három csibe c.mese kép feldolgozása
Beszélgetés a sérelmekről.
Az arcunkra van írva.Harag,öröm.kép
Milyen terhet viszel?kép
Meditációk
Zenehallgatás
Kérlek,
Köszönöm
Sajnálom
Bocsáss meg
Szeretlek kifejezések használatának gyakorlása.kép
Ebben a hónapban a megbocsátás volt a tèma,ráhangolódtunk egy kis mesével(A három kiscsibe),majd beszélgettünk a szereplőkről,aztán saját pėldákat kerestünk a megbántottságra,vègül megbeszèltük,hogy miért,kinek jó a megbocsátás.A hónap dalának meghallgatása után kiderült mindenki számára,hogy lehetünk megbántottak ès olyanok is,akik másokat megbántanak.Így bocsánatkérő kártyákat készítettünk,majd voltak olyanok,akik ki is békültek egymással.Végül közösen eljátszottuk a „Nyitott kapu” játékot,ahol a játékosnak ki kellett találni a többiek arcjátéka alapján,hogy hol van számára a kedvesség,a szeretet,hol van nyitva a szívünk!
A megbocsátás témakörét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Alapként elolvastuk a kiinduló történetünket. Ennek kapcsán beszélgettünk azokról az érzelmekről, amelyeket a szereplők is átélhettek. Ezután a kisvonatba írták le címszavakban azokat a történeteket, melyek velük fordultak elő. Szóban el is mesélték, hogy megbocsátottak-e a nekik fájdalmat okozóknak, vagy még ez nem sikerült. Nagyon sokféle érzelem kavargott a gyerekekben, de mindenki a végén a megbocsátás fontossága mellett érvelt. A foglalkozás végét egy körjátékkal zártuk, ahol a többiek arcából kellett a pozitív vagy negatív érzelmeket felismerni.
A foglalkozáson feldolgoztuk „ A három kiscsibe” című belga népmesét.
A téma feldolgozása nehezebben ment, mint az előzőek. Próbáltuk több oldalról megközelíteni, lassan jutottunk el addig, hogy a megbocsátással elsősorban önmagunknak teszünk jót. A megbocsátó emberek boldogabbak, nyugodtabbak és egészségesebbek.
A foglalkozáson két csoportban dolgoztunk:
• az egyik csoport bocsánatkérő kártyákat készített
• az osztály kisebb része pedig azt próbálta megjeleníteni, milyen gondolatokat, érzéseket hív elő bennünk a megbocsátás.
A foglalkozás végén a témához illő idézeteket kerestünk.