Megbocsátás
A megbocsátásra és bocsánatkérésre nevelést egyaránt fontosnak tartjuk, legtöbb esetben csak együtt működik ez a két dolog. Ahhoz, hogy a gyerekek képesek legyenek bármelyikre és mindkettőre fontosnak tartjuk a gyerekekben az érzelmi tolerancia kialakulását.
De ezt csak az érzelmi stabilitás megalapozásával tudjuk elérni, melyhez a szeretet, a bizalom, az elfogadás elengedhetetlen. A csoportban a példaadással, dicsérettel, buzdítással ösztönözzük a gyerekeket a pozitív attitűdre, a felnőttek és egymás elfogadására, megbecsülésére, hogy sem szóval, sem tettekkel ne bántsák egymást, hogy fogadják el a véletlenszerűséget, ne lássanak minden sérelemben szándékosságot, hogy tudjanak bocsánatot kérni és megbocsájtani.
Ehhez a beszélgetések, irodalmi alkotások, szituációs játékok, bábozások nyújtanak segítséget.
/ Debreceni Egyetem Óvodája – Brumi csoport /
Megbeszéltük tanulóinkkal azt, hogy milyen helyzetek szülik a haragot, a fájdalmat, és milyen út, milyen érzések vezetnek ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani a másik embernek. A szeretet, a megértés, és más emberek iránti tisztelet szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk bocsátani azt a dolgot, ami haragot, illetve fájdalmat szült. Tanulóink ezt napocskákkal ábrázolták. Oly módon, hogy minden rajzhoz – amelyeken a haragot, a fájdalmat és a megbocsátásnál kifejezett örömöt láthatjuk – szomorú, síró, illetve mosolygós „napocska fejet” rajzoltak.
A gyereke a bevezető beszélgetést követően elkészítették bocsánatkérő kártyáikat. Lezárásként meghallgattuk a hónap dalát.
Egy beszélgetést követően a gyerekek lerajzolták, akiket valamiért megbántottak. Sokat beszélgettünk a rajzokról. Akinek volt kedve, azt is elmesélhette, hogy őt mivel bántották meg, és miért volt jó neki, amikor megbocsátott.