Megbocsátás
Áprilisban a megbocsátás kérdésével foglalkoztunk, ami különösen aktuális a mai világban, mikor az emberek olyan könnyen megbántják egymást és képesek életre szóló haragban élni. A másik fél pedig nagyon nehezen tudja kimondani azt, hogy: Bocsáss meg! Az óra elején ezekről a dolgokról beszélgettünk, majd meghallgatták A megbocsátás jele című történetet, és elmondták a véleményüket, hogy ők mit tettek volna a szülők helyében. Ezek után mindenki felidézett magában egy olyan esetet, amikor valaki megbántotta és megharagudott rá, megpróbálták beleképzelni a másik helyébe magukat, a könnyebb megbocsátás érdekében. Majd bocsánatkérő levelet írtak annak, akit ők megbántottak. Aztán plakátot készítettek mindezekből.
A gyerekek egy meseszereplő nevében olyan levelet fogalmaztak és írtak, le, amelyben bocsánatot kér egy társától.
Fontos, hogy a megbocsátást nap mint nap gyakoroljuk. Megtanultuk, hogy a vélt vagy valós sérelmekre adott reakcióink pozitív kicsengésűek legyenek.
A gyermekek megismerkedtek és kérésükre többször is elmeséltük a „Tündéri bocsánat” című mesét, majd tanulságos és jóízű beszélgetés kerekedett. Ezután a kézikönyvben található „jön a zombi” játékot játszottuk kis módosítással, nálunk a „farkas” érkezett.
A megbocsátás téma nekünk picit elhúzódott. Nagyon nehezen értük el apróbb problémák esetén is, hogy a megbocsátás után már ne hozzák fel újra a bűnt. Úgy érzem megérte az időt és fáradtságot, mert azóta is jönnek-mennek a bocsánatkérő kártyák és a szülőktől is kaptam visszajelzést, miszerint a szeretetkuponok mellé érkeznek a bocsánatkérő kártyák is. A legnehezebbnek tűnő feladatról készítettem képet. Le kellett rajzolniuk a lap egyik felére, amikor neki bocsátottak meg a másik felére pedig amikor ő bocsátott meg másnak. Köszönjük szépen.
