Áprilisban a megbocsátással foglalkoztunk. Az óra elején beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a megbocsátás, ki és miért szokott vagy tud megbocsátani. A téma felkeltette a fiatalok érdeklődését, de érezhetően nehézséget jelent számukra a megbocsátás, mert ilyenkor azt hiszik, hogy a másiknak lesz igaza, és ők maradtak „alul”. Fontos volt átbeszélni, hogy mit is jelent ténylegesen a megbocsátás, és hogy hány fajta megbocsátási nyelv létezik. Ez felkeltette kíváncsiságukat, így a teszt kitöltésére motiváltak voltak. Az osztály bocsánatkérő nyelve nagyon szórt, nem egységes. Megbeszéltük, hogy ez miért jelenthet nehézséget, és mit lehet tenni, hogy ez változzon, és meghalljuk mások bocsánatkérését, és ők is meghallják a mi bocsánatkérésünket.
Megbocsátás
A hosszú otthonlét után újra együtt lehettünk a gyerekekkel és a megbocsátás gyakorlása témája feldolgozásakor énekeltünk, táncoltunk végre együtt.
A Tündéri bocsánat c. mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mit tennénk, ha lenne egy varázspálcánk, és mit varázsolnánk vele. Kinek adnánk piros szívet a csoportban.
Elkészítettük a hálavirágunkat, a jácintokat. Ha a csoportban valakit megbántunk és ezt nagyon sajnáljuk, megbánjuk, akkor egy szál jácintot adunk ebből a csokorból.
A gyerekek nagy örömmel táncoltak, játszottak, munkálkodtak, örültek egymásnak, hogy újra együtt, itt a Katica csoportban játszhatnak, beszélgethetnek.
A hosszú otthonlét után újra együtt lehettünk a gyerekekkel és a megbocsátás gyakorlása témája feldolgozásakor énekeltünk, táncoltunk végre együtt.
A Tündéri bocsánat c. mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy mit tennénk, ha lenne egy varázspálcánk, és mit varázsolnánk vele. Kinek adnánk piros szívet a csoportban.
Elkészítettük a hálavirágunkat, a jácintokat. Ha a csoportban valakit megbántunk és ezt nagyon sajnáljuk, megbánjuk, akkor egy szál jácintot adunk ebből a csokorból.
A gyerekek nagy örömmel táncoltak, játszottak, munkálkodtak, örültek egymásnak, hogy újra együtt, itt a Katica csoportban játszhatnak, beszélgethetnek.
Orosháza Városi Önkormányzat Napközi Otthonos Óvodája, Uzsoki utcai telephely
Elmeséltük a gyerekeknek a Prücsök és a harag című történetet. Az “Akkor most mi lesz?” kérdés után beszélgettünk a gyerekekről arról, hogy ki hogyan fejezné be a történetet. Sok jó ötlet született, miután sokat beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról.
Volt aki azt mondta, hogy úgy fejeződik be a történet, hogy a kislány megsimogatja a kiskutyák, bocsánatot kér tőle és megbocsát neki. Volt aki úgy, hogy megszeretgette a kiskutyát a kislány. Nem küldenék az utcára, inkább megtanítanák, hogy ne rágjon szét dolgokat, csak a saját játékait harapdálhatja. És a kislánynak meg lett varrva a bohóca, mivel az is fontos neki, és így mindenki örül, mert pozitívan végződtek a dolgok.
Mindenki sokat tudott tanulni a történtekből. Megtanulhattuk a varázsszavakat, és a megbocsátás erejét is.
Április hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a téma, melyet online, a Google Meet-en keresztül megtartott beszélgetésen dolgoztunk fel.
Katolikus iskolánkban minden reggel közös imával kezdjük a napot, ezen a napon imádságunkat a következő imával egészítettük ki:
A könnyeket, amik elöntöttek – megbocsátom.
A fájdalmakat és a csalódásokat – megbocsátom
.
Az árulásokat és a hazugságokat – megbocsátom.
A rágalmakat és az intrikákat – megbocsátom.
A gyűlöletet és az üldöztetést – megbocsátom.
Az ütéseket, amelyek megsebeztek – megbocsátom.
A széttört álmokat – megbocsátom.
A megölt reményeket – megbocsátom.
Az elhidegülést és a féltékenységet – megbocsátom.
A közönyt és a rosszindulatot – megbocsátom.
Az igazságosság nevében elkövetett igazságtalanságot – megbocsátom.
A haragot és a kínzást – megbocsátom.
A hanyagságot és a feledést – megbocsátom.
Adj erőt Uram, hogy képes legyek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindenemtől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.
Majd arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi is az a megbocsátás, mikor kell/lehet megbocsátani, hiszen nap, mint nap elmondjuk imádságainkban a mondatot:
„… bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek…”
Beszélgetés közben ki elmeséltek egy-egy velük megesett szituációt, hogy ki, kit, mivel, hogyan bántott meg, s azt hogyan tudta feldolgozni. Az alábbi kérdések segítettek a beszélgetés elindításában:
Gondolkodjatok el azon:
• ki az, akit megbántottál, rosszat tettél vele,
• bocsánatot kértél-e tőle,
• téged mivel bántottak meg már meg?
• megbocsátottál-e, és hogyan?
Majd vállalkozó tanulók, rövid, rögtönzött párbeszédet adtak elő, arról, hogy ki, hogyan kérne bocsánatot a megadott mondatkezdések felhasználásával:
Sajnálom, hogy…
Bocsáss meg azért,…..
Köszönöm, hogy…..
Szeretlek, mert……….
Végül összegyűjtöttük azokat a kifejezéseket, mondatokat, amelyek a megbocsátás téma kapcsán felmerültek bennünk és egy szófelhőbe szerkesztettük.
Április hónapban a megbocsátás témájával ismerkedtünk meg a gyermekekkel.
Relaxációs gyakorlatok: Napimádás, Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom – a foglalkozást relaxációval kezdtem.
A téma bevezetése során egy varázspálca segítségével Meseországba repültünk, ahol a megbocsátás mondókáját hallgatták meg a gyermekek. A témát A süni és barátai bábjátékkal dolgoztuk fel, melyet a gyermekek nagy lelkesedéssel és nagy figyelemmel kísértek. Ezt követően ők is kipróbálhatták a mese elbábozását. Eljött hozzánk a tündér a varázspálcájával, hiszen kíváncsian hallgatta, hogy a gyermekek milyen varázsszavakat ismernek (Jön a tündér! játék). A gyermekek elkészítették a főszereplő sünit sóliszt gyurmából. Majd Meseország következő állomásán a megbocsátás erdejéhez értünk.
A téma lezárásaként a gyermekek a megbocsátás jelét színezték ki, valamint helyezték fel a 8. lépcsőfokra.
Ebben a hónapban sok örömteli esemény történt! Az első, hogy újra kinyitottunk, végre személyesen is találkoztunk!
Rögtön első héten a Föld napjára készültünk. Sok apró vétkünk volt a Földdel szemben az év során. Bocsánatkérésként ezen a napon Minden gyerek „fát” ültetett, pici mandarin fát. Gyümölcsnapot tartottunk még a zárás előtt és a mandarinok teli voltak maggal. A gyerekek gyűjtötték. Móni dadus néni adott egy cserepet, ahová elültethették mindet. Mostanra kikeltek és az aprócska fákat elültették a gyerekek, és hazavitték, hogy tovább neveljék. Megbeszéltük, mire van szüksége a növekedéshez: ölelő földre, háton kopogó esőre és simogató napsütésre. A szelektív szemét gyűjtését is gyakoroltuk. Talán, ha tudják, milyen nehéz összeszedni, talán kevesebbet szórnak szét.
Egy másik napon eljöttek hozzánk a bábok reggeli körben. A török császár hencegett először, hogy milyen ügyes, hiszen elvette a kis kakastól a gyémánt félkrajcárt. A róka szerint ez semmi, mert ő két mackó elől is megette a sajtot, és háromszor is elrabolta az aranyos tarajos kis kakast! Jött a farkas, aki azzal dicsekedett, milyen ravasz ő, hiszen a három kismalac ugyan túl járt az eszén, de a piroskát megette, sőt, a nagymamát is! Ekkor jött a jó tündér és föl volt háborodva, hogy mennyi gonoszságot követtek el és még büszkék is rá! Rájuk is parancsolt, hogy azonnal kérjenek bocsánatot. A gyerekek vették a kezükre a bábokat és kértek bocsánatot.
Tízórai után mesét mondtam az irigy liliomról, aki nem engedte, hogy a kis ibolyára is hulljon az eső. De amikor ő is szomjazni kezdett a szárazságban, rájött, hogy mit vétett és legközelebb már készségesen félrehajolt, hogy jusson eső a kisebb virágnak is. A mese után eljátszottuk mindkét szerepet. Voltunk irigy és segítőkész liliom is . Végül bocsánat virágot színeztünk, összehajtottuk, majd beletettük egy tál vízbe. Miközben a gyerekek bocsánatot kértek, a virág szépen lassan kinyílt. A gyerekek nagyon élvezték, volt aki több virágot is készített. Végül föltettük a boldogság várhoz vezető lépcsőre a megbocsájtás jelét.
Nagyon tetszett az áprilisi feladat a gyerekeknek. Mindenki gondosan készítette el a saját kövecskéjét.:))
Megbocsátani annyi, mint szeretni
Sajnos a hónapot nem tudtuk teljes egészében együtt tölteni a gyerekekkel, hiszen a vírushelyzet miatt az első két hétben online oktatás zajlott. A hónap dala viszont így sem volt újdonság számukra, hiszen még a program kezdetekor megismerkedtünk vele. A megnyugtató dallam hamar a kedvencünkké vált, a benne lévő varázsszavak (Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg! Köszönöm. Szeretlek!) pedig szeptember óta minden nap velünk voltak a teremben (meg persze a szívünkben is).
Az óra elején beszélgettünk arról, hogy bántotta-e már meg őket valaki. Kíváncsi voltam, van-e olyan ember, akire haragszanak. A gyerekek sok-sok nevet írtak fel a papírjukra, és közben próbáltak nagyon mérges arcot vágni. Egyetlen kislány volt, akinek üres maradt a lapja, ahogy elmondta, ő jószívűnek tartja az embereket, senkire sem haragszik. Milyen jó lenne ennyire tiszta szívűnek lennünk!
Az óra másik nagy meglepetése egy olyan kislány volt, aki legalább 8 embert írt fel, osztálytársat és egyéb ismerősöket egyaránt, akikre mind haragszik. Még nem tudja, miért, de ő egy krumplival lett gazdagabb, amit minden nap mindenhová „cipelnie” kell. A kísérletünk pár hét múlva fog véget érni…
Ennél nehezebb kérdésnek bizonyult, hogy vajon ők bántottak-e meg már valakit. Meglepően sokan mondták azt, hogy senkit sem, de aztán szép sorjában mégis kiderültek olyan dolgok, amikről nem is gondolták, hogy az a másik félnek rosszul eshetnek. Volt köztük visszabeszélés, otthoni csúnya viselkedés, sértő megjegyzések, egymás kinevetése, és még sorolhatnám. A gyerekek megértették, miért is bántóak ezek a dolgok. Mindenkinek lett olyasvalakije, akitől bocsánatot tud kérni. Mindenki készített egy szív alakú bocsánatkérő kártyát, melyre ráírták, hogy kinek szánják, illetve azt is, hogy Sajnálom! Az osztálytársaknak szóló bocsánatkéréseknél látszódott, mennyire nehéz a másik szemébe nézni, és elmondani, hogy Kérlek, bocsáss meg!… de mindenhol megbocsátásra leltek, öleléssel zárult minden bűnbánat. Tudom, hogy akinek otthon volt ezzel dolga, nekik is mind megbocsátottak, hiszen sok-sok ölelkezős képet kaptam a szülőktől. Meglepő(?) módon én is kaptam egy kártyát, rajta, hogy „Tanárnő! Sajnálom!”. Hát persze, hogy őrá sem lehet haragudni!
Az óra végi mozgással egybekötött relaxációs gyakorlat közben öröm és szeretet volt a teremben. Mindenki megbocsátott mindenkinek, újra mosoly volt az arcokon.
Tényleg „csak” ennyi lenne? Bocsánatot kérünk, megöleljük egymást, és minden szeretetben megy tovább? Felnőttként sok mindent átélve tudom, hogy nem szabad sosem haraggal a szívünkben lefeküdni, mert tényleg nem tudhatjuk, mit hoz a reggel. De sajnos tudom azt is, megbocsátani talán még a bocsánatkérésnél is nehezebb… őszintén mondom, még a saját utamat járom, nem érkeztem még meg… de legalább itt van előttem a gyerekek őszinte példája, most én tanulok Tőlük. Köszönöm…
A megbocsátás gyakorlása
A „Rendkívüli szünetről” visszatérve , újult erővel láttunk hozzá áprilisi témánkhoz, a megbocsátás gyakorlásához. Az idő rövidsége ellenére igyekeztünk minél több feladatot megvalósítani. A helyi körülményeket figyelembe véve törekedtem a téma minél alaposabb feldolgozására.
Első alkalommal relaxációs gyakorlatokkal , majd beszélgetéssel vezettem be a témát. A Boldogságóra kézikönyvben található, témához kapcsolódó interaktív játék nagyon elnyerte tetszésemet és a gyerekekét is. A Föld napja alkalmából is felhasználható. A sokadik mesélés után dramatizáltuk a kis történetet. A gyerekek meglátva a királyi koronát, palástot, és egyéb kellékeket, erős motivációt éreztek. A szerepek folyamatosan cserélődtek, amiért folyamatos dicsérettel jutalmaztam őket. A„Ho’oponopono”- hibát kijavítani!-jelentését alaposan átbeszéltük. Többen elmondták otthoni bocsánatkérési szokásaikat, de sajnos voltak, akik soha nem gyakorolták ezt a „rítust” otthon. A Földönfutó játék is jó alkalmat adott a bocsánatkérő gondolatok gyakorlására. A fotón látható jelenet valós, igazi bocsánatkérésre és megbocsátásra adott lehetőséget. /veszekedés után/
Elkészítettük a” bocsánat virágait”, amit gyermeki magasságba, jól látható helyre tettünk, hogy bárki hozzá férjen szükség esetén. A szívszövés nagy izgalommal történt, örültek a feladatnak. /Segítenem kellett a szálak felszedését./ Közben a hónap dalát hallgatva is gyakorolták a „bocsánat” szavait. Megtanulták, hogy a szívükben bocsátanak meg.
A munkafüzetben is dolgoztunk. Sokat színeztek, feladatokat oldottak meg.
Egy másik alkalommal Prücsök és a kiskutya történetével ismerkedtünk. Különbözően nyilvánítottak véleményt. A többség megbocsátana. A szituációs játékban a kiskutya szerep volt szimpatikusabb számukra.
Csoportom munkájával nagyon elégedett vagyok. A gyermekek érzelmei szépen fejlődnek, pozitív életszemléletük alakulóban van. Aktívan vesznek részt a feladatokban és a feltett kérdéseimre is ügyesen válaszolnak. A megbocsátás gyakorlásával gazdagabbak lettünk.