Elsősorban magának tesz jót, aki megbocsát, ezen volt a hangsúly az órákon. A kövek festésével az összetartozást, az egymás iránti szeretetet, együttérzést, a feszültségek megszüntetését akartuk szimbolizálni.
Megbocsátás
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
A boldogságóra havi témája a megbocsájtás. A megbocsájtás pozitív érzelmeket idéz elő. A megbocsájtás az őszinte bocsánatkérés nagyon fontos a közösség formálásban, építésben. Ebben a korcsoportban gyakran fordul elő, hogy a gyermekek konfliktusba kerülnek, csak saját érdekeiket szeretnénk érvényesíteni. Bizony néha csúnyábban szólnak társaikhoz vagy erővel veszik el egymástól a játékot. Megtapasztaltuk, hogy az erőltett bocsánat kérés a “kérj bocsánatot”, vagy a „ne vedd el” figyelmeztetés, nem működik. Ezek helyett játékos helyzetekkel, szerepjátékokkal arra neveljük a gyermekeket, hogy amikor haragot éreznek, ne mondjanak vagy tegyenek olyat, amiért bocsánatot kell kérni. Ha mégis megtették, tudjanak őszintén megbánni és bocsánatot kérni. Ebben a sajátos helyzetben, amikor a gyermekek nagy része még otthon van, nagy szükség volt a kooperációra a szülőkkel, igazán nagy feladat hárult a boldogság órát tartó pedagógusokra. Igyekeztünk a családok mindennapjait megkönnyíteni, olyan feladatok adásával, ami humort és sok-sok pozitív élményt ad az otthon töltött napokra, ugyanakkor javaslatokat tettünk a következetes nevelés megvalósítására.
A gyerekek kört alakítva feküdtek le a tornateremben. Az összetartozást, -egy közösség vagyunk – a megbocsátást jelképezte.
A karantén idején e-mailen küldte el az intézményvezető a szülőknek a Tündéri bocsánat c. mesét, a mese végén található kérdések átbeszélését, illetve a mf. 61. oldalán található feladatlapot. 🙂
Projekt leírása:
Beszélgető kör a jó és a rossz cselekedetekről, a bocsánatkérés módjairól, a felelősségvállalásról, az önismeretről.
Kiemelten figyelünk a testbeszédre, hiszen a maszk használata miatt, a mimika háttérbe szorul.
Feladat:
Megbocsátás hajói elhelyezése a az osztálytutajon, papírhajók hajtogatása origami papírból.
Az igazi megbocsátás talán mindenki életében a legnehezebb feladat. A gyerekek napi szintű összeveszésével és kibékülésével napi szinten találkozunk. Néhányuknak könnyű, míg másoknak igen nehéz a megbocsátás. Ezt „gyakoroltuk” ma játékos formában.
Egy olyan rövid videóval kezdtük az órát, ami a megbocsátásról, az okozott sebek begyógyításáról/begyógyulásáról szólt. Utána kavicsokra írtuk annak a nevét, akitől bocsánatot szeretnénk kérni, míg a kavics másik oldalára szimbolikus megbocsátó jelet, üzenetet rajzoltak a gyerekek. A kreatívkodás után relaxációs gyakorlattal átmozgattuk elfáradt testünket és lelkünket. Az óra végén Az eltévedt kiselefántról című mesét dramatizáltuk és mimetizáltuk és a hónap dalát hallgatva megrajzoltuk a főszereplőt: Fánit.
Nehéz téma. Sajnos minden nap adódik konfliktushelyzet, ezért napi szinten gyakoroltatjuk a bocsánatkérés, vigasztalás, megbocsátás módját.
A megbocsátás egy folyamat. Mind megbocsátani, mind bocsánatot kérni sokszor nehéz dolog.
Bocsánat – hangzik el sokszor egy nap, mégis vannak napok, hetek, évek óta magunkba fojtott rossz érzések.
A gyerekekről arról beszélgettünk, hogy mit is jelent valójában, bocsánatot kérni és adni.
Utána arra kértem őket, hogy egy színes lapra írják le, milyen esetben felejtettek el bocsánatot kérni valakitől, és most tegyék meg. Vagy mikor bántotta meg őket valaki, és azt a sérelmet azóta is hurcolják magukban. Bármelyiket is választották, a végére írják oda: Bocsánatot kérek…./ Megbocsátok.
Ezeket az írásokat nem kellett felolvasniuk, megosztaniuk a többiekkel – a lényeg az volt, hogy egy kicsit elgondolkodva, idézzék fel a történteket.
Végül egy kis szertartás keretében ezeket a színes lapokat elégettük, mintegy megszabadulva az emlékekhez kötődő nehéz gondolatoktól, megbocsátást remélve, megbocsátva.