Április – Megbocsátás
Végig kellett gondolnunk, hogy ki milyen terhet cipel magával nap, mint nap. Mi az, ami bántja, ami foglalkoztatja. Két kis vonatot kaptak a gyerekek. Az egyikbe olyan sérelmet kellett leírniuk, amit nem tudtak megbocsátani, a másikba olyat, amit már megbocsátottak. Mindkettőhöz társítaniuk kellett azokat az érzelmeket, amik előtörtek belőlük, miközben ezekre a terhekre gondoltak. Azt tapasztaltuk a megbeszélés közben, hogy sokkal nehezebb olyan sérelmet előhívni, amit még nem bocsátottak meg. Ennek oka lehet az, hogy a gyerekek könnyebben megbocsátanak, továbblépnek a sérelmeken, mint a felnőttek, de lehet az is, hogy mélyebbre „ássák” azokat és így nehezebb felidézni őket. A beszélgetés közben kiderült, hogy az egyik diák olyasmit tartott számon, amiről a társa nem is tudta, hogy „elkövette”. Tisztázták a félreértést és megnyugtató volt, hogy nem volt szándékosság a cselekedet mögött, sem negatív gondolat. A foglalkozás végére megegyeztünk, hogy sokkal jobb azonnal őszintén megbeszélni a másikkal, hogy mi bánt, milyen érzést kelt bennünk az ő tette, mert így kiderülhet, hogy ő nem is vette észre, hogy bántó volt, vagy nem nekünk szánta a cselekvést, félreértés, vagy véletlen volt.
Leggyakoribb sérelmek:
ellöktek
nem hagytak békén
belém rúgtak
megrántotta a karom
nem játszottak velem
kiközösítettek
a húgom szó nélkül veszi el a játékaimat
csúnyát mondott rám
ellöktek
kinevettek
elvették a tolltartómat
Érzések, gondolatok:
rosszul esett
megijedtem
haragudtam
szomorú lettem
rosszul éreztem magam, nem tudtam aludni
félek, hogy csak kicsit fog változni a dolog
mérges voltam
Meg tudtam bocsátani:
hogy nem játszottál velem
olyanon vesztünk össze, amin nem kellett volna (játékban ugyanaz volt a színünk)
rossz volt, hogy összevesztünk, ezért kibékültünk
egyszer valaki kiöntötte a kulacsom, de bocsánatot kért – meg tudtam bocsátani
Megbocsátás
A mindennapi élet során sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor olyat teszünk vagy mondunk, amivel a társunkat megbántjuk. Erről és a megbocsátás, bocsánatkérés fontosságáról beszélgettünk ebben a hónapban a boldogságóra keretein belül a kis elsősökkel. Majd egy befőttes üvegbe írtak üzenetet egymásnak és ráírták annak a nevét akinek az üzenet szólt.
A téma feldolgozásához a legnagyobb feladat, hogy a gyerekek megértsék, hogy a megbocsájtással maguknak tesznek jót.
Ehhez először meghallgattuk a Ho’ oponopono c. dalt.
Nagyon furcsának és érdekesnek találták.
Odaadtam nekik a feladatokat és utána elolvastam nekik a Tündéri bocsánat c. mesét.
Majd megkérdeztem körbe ülve, hogy Te kire haragszol és annak az illetőnek milyen jó tulajdonsága van?
A végén pedig átvettük a ,,varázsszavakat” és közben újból meghallgattuk a dalt.
Naponta belekeverednek a gyerekek is kisebb – nagyobb vitákba. Megbántanak vagy megbántódnak. Ők maguk jöttek rá, hogy minden bocsánatkérés után megkönnyebbül a lelkük. Annyi szál szalagot kötözött fel mindenki a Megbocsátás fájára, ahány embernek meg tudott bocsátani az őt ért sérelemért.
Több alkalommal dolgoztunk csoportmunkában. Ezt nagy nehezen sikerült az elején megvalósítani,mert mindig akadt olyan dolog,amin össze lehetett veszni! Szerencsére a kibékülés utáni pillanatot felhasználtuk a közös munkához!
A megbocsájtás
1) Bevezetés: Relaxációs zene: Bagdi Bella: Ho ’opononono c. dal hallgatása
2) A három csibe c. belga mese felolvasása:
Gyerekek reakciói:
A fehér csibe nagyon szimpatikus volt a gyerekek számára. A feketét és a vöröset találták negatív szereplőnek. A tündér felbukkanását minden gyerek fontosnak tartotta, ugyanis tőle várták a megoldást.
A róka megjelenése a gyerekeknél mindig valami rosszat jelent, így volt ez a mesében is.
Ehhez a témához kapcsolódóan szinte minden gyermek hozott a saját kis életéből példát.
Megbeszéltük a témához tartozó szavak jelentését:
– sajnálom
– kérlek
– bocsáss meg
– köszönöm
– szeretlek
Óra végén sok gyerek arcán láttam, hogy elgondolkodik azon, hogy jó érzés „megbocsájtónak” lenni.
3) Maci kép színezése.-1.sz. melléklet-
Bossányi Gáborné
1.t
Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium
A megbocsátások terén is róla kell példát vennünk.
Az órát „Az izom feszülésének és ellazulásának tudatosítása” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd elénekeltük a hónap dalát.
A gyerekek korábban már megtapasztalták, hogy a megbocsátás boldogít bennünket, utána sokkal jobban érezzük magunkat. Mindezt szépen megfogalmazták saját szavaikkal a téma bevezetésénél. A tankönyv idézeteit páros munkában értelmezték, megbeszélték.
Nagyon megható történetet ismerhettek meg a téma feldolgozása során: A megbocsátás jele címűt. A történet dramatizálása ezen az órán sem maradhatott el, már kérik ezt a gyerekek minden boldogságórán.
A tanulók emlékeikben kerestek olyan szituációt, mikor valakit megbántottak. Egy hozzá írt levélben kértek bocsánatot, melyet pár perc alatt fogalmaztak meg tömören.
Megbeszéltük a megbocsátás lépcsőfokait, majd szerepcserés empátiajáték, végül meditáció következett.
A legnehezebb téma volt a csoport életében. Elég gyakran kellett alkalmazni néhány gyereknek a bocsánatkérést, több-kevesebb sikerrel a megbocsájtás is megtörtént. Rossz tulajdonságaink, megbánt dolgaink elengedése könnyebb volt a kiszebáb zsebébe tett papírüzeneteink elégetésével.
Beszédes József Általános Iskola
Ezen a témán belül két feladatot végeztünk. Először a Boldogságóra könyvből kiválasztottam a megbocsátással kapcsolatos idézetekből néhányat és a gyerekek választottak közülük, hogy melyik tetszik nekik és miért. Két idézet választottak és három magyarázatot itt is megjelenítettem. A másik pedig a szavakból készített szív volt. A szavakat a gyerekek mondták és ebből készítettem el a Word Art program segítségével a „megbocsátó” szívet.