Ebben a hónapban a tanórákon és az összejöveteleken a megbocsátásról és az azt megelőző haragról, rossz érzésekről, gyűlöletről beszélgettünk. A tanulásban akadályozott tanulókkal szituációs és szerepjátékokkal játszottuk el és világosítottuk meg a fogalmakat, helyzeteket.
Az osztályban a lányok heten vannak, mindenki választott egy otthoni vagy iskolai történetet. A hetedik én voltam, mintegy közösséget vállalva velük, így alakult ki a csodafánk hét ága.
A technikai kivitelezés nagyon érdekelte őket, hozták a gyöngyöket, drótot, ragasztót, festéket, só-liszt gyurma tartozékait, mindent, amit kellett.
A beszélgetések során egyre több iskolai, otthoni és szabadidős esetet elmeséltek. Megértették, hogy a fa és lombja tartja a sok rosszat, haragot és megbocsátani valót.
„-De jó, hogy ezt nem nekünk kell tartani!” – jegyezte meg az egyik fiatal találóan. Ebből tudtam, hogy megértették és megérezték a megbocsátás gyakorlását, ami a cél volt.
Megbocsátás
Az áprilisi hónapunk elég zsúfoltra sikerült a húsvéti és anyák napi készülődésekkel. Ebben az időszakban a gyerekek izgatottabbak, fáradtabbak voltak, így sajnos akarva-akaratlanul is többször megbántották egymást. Ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk egymástól pont jól jött a megbocsátás témánk és az elkészített bocsánatkérő kavicsaink.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Negyedikesek lettünk, s mintha különleges változókorba kerültünk volna, sértődékenyek, túlérzékenyek, kritikusabbak vagyunk egymással. Nehezen uralkodunk az érzelmeinken, s ami a szívünkön, az a szánkon. Naponta kisebb-nagyobb megbántásokat idézünk elő egymás számára, s ez a megbántottság egyre csak hízik, testesedik a lelkünkben, amíg a megbocsátás szertartása fel nem oldja. Mindannyian érezzük a kavicsok elkészítésénél a feloldozási szöveg ráírása közben a lelkiismeretünk tisztulását, a megkönnyebbülést.
Néhányan kicsit sírtunk is a kavicsok átadása, a bocsánatkérés, a megbocsátás elnyerését megpecsételő kiengesztelő ölelésekkor. Szinte igaz is a mondás: Nagy kő esett le a szívünkről.
Felnőttekkel is kipróbáltam ezt a szertartást, s mindannyian felszabadultságot, emelkedettséget éltek át az aktus során. Örömmel tanuljuk egymástól ezeket a technikákat, amely által szebb, békésebb és boldogabb lesz mindannyiunk élete.
Konyári Óvoda Napocska csoport
Elfogadni, szeretni, egymásra odafigyelni a legszebb érzések, melyek csodássá teszik az életünket. Gyakoroljuk, hogy tudjanak bocsánatot kérni, ha valakit megbántottak. Varázs szavak: Sajnálom!, Bocsáss meg!, Ne haragudj! Azt is tudatosítani kell, hogy kell megbocsátani, hiszen az egy folyamat. Gyakorlatok: lufieregetés, kő eldobása, falevelet vízen úsztatunk.
Az áprilisi boldogságórán a megbocsátással foglalkoztunk. A boldogságóra előtti napon mindenki kapott egy követ. Az volt a feladat, hogy a boldogságóráig mindenki tartsa a kezében a követ. Sokan kidíszítették, nevet adtak neki, de mikor már nehezükre esett tartogatni, elrakták a toltartóba vagy az iskolatáskába. Páran kitartóan szorongatták, és próbálták vele megoldani a mindennapi teendőket. Nagy volt a meglepetés, amikor az órán kiderült, hogy a kő a haragunkat jelképezi, amit magunkkal hordozunk, zavar minket és gátol a boldog életben. A gyakorlatot a Ládikó története magyarázta meg igazán szemléletesen.
Megbeszéltük a megbocsátás folyamatát, mi nem számít megbocsátásnak. A Babemba törzs példáját követve elvégeztük a „melegzuhany” gyakorlatot. Végül a Ho´oponopono módszerrel foglalkoztunk. Házifeladatra mindenki elvégezte a Bagdi Bella problémamegoldó vezetett meditációját.
Relaxációként meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című számát.
Megbeszéltük a megbocsájtás szó jelentését, példát is mondunk rá. Elolvastam nekik a tündéri bocsánat mesét. Megbeszéltük a történetet. Eljátszottuk a varázsszavak című játékot, majd gyertyát színeztünk és ragasztottunk.
A foglalkozás lezárásaként mégegyszer meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című számát.
Áprilisban a megbocsátás témakörét beszéltük meg a csoportommal. Készítettünk kártyákat a varázsszavainkkal, és néhányan elmesélték, hogy kinek adnák oda ezt a kártyát, kinek mit köszönhetnek meg, kitől és miért kérnének bocsánatot, kit ajándékoznának meg a „szeretlek” kártyával. Ezekből a kártyákból később elkészítettünk egy tablót, amely az osztályunkat díszíti.
A következő foglalkozáson kértem tőlük, hogy írjanak le egy szituációt, amikor sértettnek érezték magunkat. A gyerekek olyan élethelyzeteket vonultattak fel, amikor rossz jegyet kaptak, amikor a testvérükkel vesztek össze, amikor úgy érezték, hogy a szüleik igazságtalanul viszonyulnak hozzájuk. Majd megbeszéltük ezeket a helyzeteket, próbáltuk elképzelni, hogy mi játszódhat le a szülők, testvér, tanár fejében, így igyekeztünk jobban megérteni az adott szituációkat. A végére a közös beszélgetés, véleménynyilvánítás után már nem is gondolták annyira sértőnek ezeket a helyzeteket, más szemszögből vizsgálva más a világ, érthetőbbé, megérthetőbbé válik.
A foglalkozások során a gyerekek jól érezték magukat, talán kicsit közelebb kerültek ahhoz, hogy a megbocsátás nagy erény, az „örökharag” nem vezet sehová.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
Nagy örömmel készítették a gyerekek a lapozható arcokat.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
Nagyon sokan vállalták a töltelék szerepét a szeretetgombócban.
Pápai Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola
Elkészültek a kövek. Volt, aki a barátjától, volt, aki az édesanyjától, volt, aki tőlem várt megbocsátásra.