Sajnos a mai gyerekek többsége nagyon nehezen kér bocsánatot, pedig viselkedésükből adódóan lenne okuk rá bőven. Csoportomban arra ösztönzöm a gyerekeket, hogy ha bármilyen okból konfliktus támad köztük, akkor azt beszéljék meg, próbálják megoldani a problémát sértődés helyett. Ezáltal rájönnek, hogy sokszor teljesen felesleges apróságon zörrentek össze, csak a türelmetlenségük miatt alakult ki egy-egy helyzet.
Sokat beszélgettünk a témával kapcsolatos teendőkről, elvárásokról, a helyes viselkedésről.
A sünis mesét játszottam el a gyerekeknek. Végig segítették Sünit, hogy hogyan kéne inkább viselkednie… Mese után társasjátékot játszottunk: Mit mondanál, ha…?
Megtanultuk a Ho’oponopono varázsszó jelentését, melyhez képeket is kerestem és felragasztottuk ezeket egy-egy színes lapra. Majd készítettem egy dobókockát, melyen olyan „bántó” állítások szerepeltek – szintén képpel – melyek sajnos naponta többször is előfordulnak. (elvettem a játékodat, kicsúfoltalak stb) A gyerekek dobtak a kockával, majd arra a színű lapra léptek, amely szerintük a legjobban kifejezné a bocsánatkérést az adott szituációban. Volt aki több lapra is lépett, ezzel is nyomatékosítva a téma fontosságát számára.
Megbocsátás
Az áprilisi boldogságóra témája nagyon aktuális volt a csoportunkban, hiszen egyre több alkalommal van szükség a megbocsátás gyakorlására, de leginkább a bocsánatkérésre. Apróbb nézeteltérések, sértődések, játékon való összeveszések napi szinten előfordulnak kiscsoportunkban, amit szükséges orvosolni. A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük: „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom.” – ezt megismételtük párszor, 4-5-ször. Majd elmeséltem a Tündéri bocsánat című mesét, melyet a mese főszereplőivel, a két tündér lánnyal, a szomorú és a vidám erdővel illetve egy szivárvánnyal szemléltettem, síkbábok segítségével. Igyekeztem a hangommal úgy játszani (hangsúly, hangerő), hogy tudjak hatást gyakorolni a gyerekekre, és ezáltal fokozni a hangulatot. Észrevették a jó és a rossz cselekedet közötti különbséget, a megbánást és a megbocsátást. Közösen megtanultuk a négy varázsszót – Sajnálom, Kérlek, bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek. Megbeszéltük, hogy melyiket mikor szoktuk mondani és hogy milyen varázserővel bírnak ezek a szavak és a tettek. A gyerekek megosztották eddigi élményeiket, ki bántott meg kit otthon vagy akár az óvodában, hogyan kért bocsánatot és piros szíveket ajándékoztunk egymásnak. Aki adta a szívet, átadáskor azt mondta társának, hogy „Szeretlek”, aki pedig kapta, megköszönte. Megfigyelhetőek voltak baráti kapcsolatok, volt aki ugyanannak adta a szívet, akitől kapta. Olyan is volt, aki több szívet is kapott. Aki nem kapott senkitől, annak én adtam.
A foglalkozást a Szeretetgombóc játékkal folytattuk, amit nagyon élveztek. Végül pedig kiszínezték a megbocsátás ajándékát és felkerült a lépcsőfokra a következő szimbólum. Boldogan számláták, hogy már mennyi lépcsőt megmásztunk és kíváncsian várják, hogy mikor jutunk be abba a bizonyos Boldogságvárba. Úgy gondolom, hogy bár a nézeteltérések, konfliktusok egy közösség természetes velejárói és személyiségformáló hatással bírnak. Fontos őket kellően időben kezelni és ebben az életkorban nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a megbocsátás és bocsánatkérés gyakorlására, hogy a sérelmet szenvedett és a sérelmet okozó felek sem sérüljenek, hanem tanuljanak belőle.
A terem átrendezését követően saját kedvükre ülhettek kiscsoportba, egyszerű légzőgyakorlattal érkeztünk meg lelkileg az órára. A témafelvezető beszélgetés során kiderül, hogy mennyire könnyű vagy éppen mennyire nehéz megfogalmazni azt, hogy mit jelent a megbocsátás, ki bocsátott már meg és kinek bocsátottak már meg. Számos példát is hoztak rá. Ezt követően a különböző színű szív alakú puzzle-okat a csapatok kirakták, melyből több, a megbocsátáshoz vezető varázsszót megismerhettünk. Ezeket hangosan, együtt kimondták a csapatok, majd jött a karmasterjáték. Ezután kiosztottam a feladatlapokat: Miből látjuk azt, hogy megbocsátottak nekünk? – kiscsoportos megvitatás és feladatlap kitöltést követően minden csapat felolvasta megoldásait. Utána megkérdeztem tőlük, hogy van-e olyan az osztályban, aki úgy érzi, hogy társát megbántotta és még nem oldották fel varázsszavakkal a feszültséget. Többen is jelentkeztek, hogy igen – dramatikus gyakorlattal folytatódott az óra – annyira intenzív volt, hogy ezekről fénykép nem készült. Ezt követően megkérdeztem, hogy van-e olyan személy az életükben, akár régebbről, akitől nem kértek bocsánatot, bennük van a még a feszültség – többen jelentkeztek, elmesélték. Kértem, hogy a hónap dalának meghallgatása közben akinek van kedve tegye a szívére a kezét, csukja be a szemét és gondolja arra vagy azokra a személyekre, akikről az előbb beszéltünk.
Végül ismét kiosztottam egy feladatlapot – 3 indok, amiért érdemes megbocsátani – kiscsoportos munkaformában kitöltötték, majd frontálisan megbeszéltük.
Tanulságos és tartalmas óránk volt. Köszönjük!
Relaxációs gyakorlat: „Összehangoló” 3
Gyerekdal: Bagdi Bella: Ho’oponopono
Beszélgetés a témakörről. „A megbocsátás szintjei”
Ráhangoló gyakorlat: „Az arcunkra van írva!”
Ötletbörze arról, hogy miből tudjuk, ha valaki haragos vagy már megbocsátott.
Téma feldolgozása:
„A három csibe”-belga népmese feldolgozása.
„Sérelmek és érzelmek.” gyakorlat a meséhez.
„A megbocsátás jelei” gyakorlat.
Befejezés: „Jó okom van rá ….” gyakorlat.
Meditációs gyakorlat: a megbocsátáshoz.
A terem átrendezését követően egyszerű légzőgyakorlattal érkeztünk meg lelkileg a foglalkozásra. A témát felvezettem, beszélgettünk a megbocsátásról – mit jelent, miért jó, ha megbocsátunk, ki bocsátott már meg, kinek bocsátottak már meg. Ezt követően a megbocsátáshoz vezető útról beszélgettünk, minden asztal húzott magának egy borítékot, melyet egyszerre nyitottak ki, különböző szív alakú puzzle-ból egy-gy varázsszó bújt elő. Ezeket együtt felolvasták, majd karmester játékkal erősítettük meg a használatukat. Ezt követően kiosztottam mindenkinek egy-egy előre elkészített feladatlapot a megbocsátás jeleiről. A kiscsoportok közösen megbeszélték, honnan is lehet tudni, hogy a másik személy megbocsátott nekik. Amikor mindenki elkészült megbeszéltük (a gyorsabban elkészült csapatok a lapra rajzolhattak a várakozás alatt). Utána az asztaluknál olvasott varázsszavakkal dolgoztunk tovább – kértem az osztály egyik felét, hogy a tábla előtt félkörbe helyezkedjenek el, csukják be a szemüket, majd a másik fele az asztalánál olvasott varázszót súgja a fülébe – nem számítottam, hogy egy-egy varázsszó kimondása feszültséget hoz létre egy-egy kisgyermekben (így ebből tanulva a következő osztálynál módosítottam az utasítást kedvenc varázsszóra – működött).
Végül kértem őket, hogy gondoljanak arra a személyre, akivel még nem oldották fel a feszült viszonyokukat (volt aki óvodás-, más sporttársra gondolt) – a hónap dala közben kértem tegyék a szívükre a kezüket, ha jól esik becsukhatják a szemüket és engedjék magukba a dalt.
Az óra tanulságos volt, a gyermekek aktívak voltak. Köszönjük!
Beszélgettünk a megbántásról és a megbocsátásról. Legfontosabb dolog az egyetértés és a békesség.
Kiválasztott mindenki egy kavicsot. Arra kértem a gyerekeket,hogy gondoljanak egy olyan személyre, akit valamivel megbántottak.
Erre a kavicsra fessenek egy olyan szimbólumot, ami a megbántott személynek tetszene. Majd száradás után átadták és megbeszélték a félreértést!
A terem átrendezését követően egy egyszerű légzőgyakorlattal segítettem az órára való megérkezést. Beszélgettünk a megbocsátásról – mit jelent, tapasztalatok, ki az aki már bocsátott meg és ki az akinek már megbocsátottak. Ezt követően 6 különböző varázsszót tettek ki az asztalnál ülő gyermekek, majd hangosan közösen kimondták, melyet egy karmester játék követett, végül beszélgettünk arról, milyen hatásuk van ezek alkalmazásának. Utána feltettem a kérdést, egyáltalán milyen jelekből látják azt, hogy a másik személy megbocsátott – előre nyomtatott feladatlapot kiosztottam mindenkinek, kiscsoportban megbeszélték, beírták, majd hangosan felolvasták, feldolgozásra került.
Ismét játékra invitáltam őket. Az osztály egyik fele félkörbe kiállt a tábla elé, a másik felének kértem, hogy válassza ki az elhangzott varázsszavak közül a számára legszimpatikusabbat, legkedveltebbet és a csukott szemmel álló gyermekek fülébe súgják bele. Utána cseréltünk. Nagyon fegyelmezetten végezték el a feladatot.
Meghallgattuk a hónap dalát, kértem, hogy közben gondoljanak olyan személyre vagy személyekre, akiket úgy érzik valaha megbántottak, viszont nem volt alkalom arra, hogy rendezzék egymás között.
Végül kitöltötték a kiscsoportok az általam előre elkészített lenyomtatott feladatlapot, melynek címe az volt: miért jó megbocsátani? A különböző színű szívekbe beleírták gondolataikat, az órán elsajátítottakat – megbeszéltük, feldolgoztuk.
A 45 perc jó hangulatban, intenzív munkával telt. Köszönjük!
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása. A választható feladatok közül a változó érzelmek megjelenítését választottuk. Beszélgető körben beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról. Szituációs gyakorlatokat játszottunk a téma körüljárásához. Majd a munkafüzet feladatai segítségével dolgoztuk fel a témakört. A munkadarabok elkészítése alatt hallgattuk a hónap dalát.
Sokat beszélgettünk a gyerekekkel a témáról. Mai rohanó világunkban még fontosabb a megbocsátás, mint valaha. Nyitottnak kell lennünk egymás felé.
Meghallgattuk a hónap dalát, majd szeretetgombócot formáztunk. A mesét elolvastuk, eljátszottuk. Problémáinkat, sérelmeinket feljegyeztük a bőröndökre.