A Maroslelei Zengő Óvoda és Mini Bölcsőde boldogságóráinak beszámolója a „Megbocsátás” téma körében.
Megbocsátás
A Maroslelei Zengő Óvoda és Mini Bölcsőde boldogságóráinak beszámolója a „Megbocsátás” téma körében.
A megbocsátás témaköre velünk van, foglalkozunk vele minden nap, csak ebben a hónapban kicsit hangsúlyosabban. A sérelem, a bosszúság mindennapos nemcsak az iskolában, hanem az osztályban is – pedig csak hat fő az osztálylétszám. A fiatalok szinte kivétel nélkül hiperérzékenyek: bizonyos hangokra, zajokra, megnövekedett létszámra, egymás megnyilvánulásaira.
Meghallgattuk Bagdi Bella Ho-oponopono című dalát és együtt énekeltük a „varázsszavakat”: sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Az osztályteremben a szekrényajtón is olvashatóak hasonlóak: bocsánat, kérlek, köszönöm, elnézést, sajnálom, légy szíves, ne haragudj, szeretném.
A beszélgetőkörben kézről-kézre járt a babzsák. Mindenki tudott olyan helyzetről mesélni, amikor megbántották őt vagy ő bántott meg másokat. Engem is megkérdeztek a diákjaim, hogy szoktam-e a haragudni a gyerekeimre. Elmondtam nekik is, amit a gyerekeimnek szoktam: „Nem rád haragszom, hanem az bánt, amit tettél. Téged változatlanul, ugyanúgy szeretlek!”
Arról beszélgettünk a fiatalokkal, hogy meg kell tanulniuk különválasztani a tettet az embertől: a sértést, a bántást helytelenítjük, de az embert elfogadjuk, a benne lakozó értékeket megbecsüljük. Mindez fontos ahhoz, hogy ne a haragot és fájdalmat tápláljuk magunkban, hiszen ezek negatív érzelmek, amelyek rossz hatással vannak ránk és környezetünkre is.
Felelevenítettük azt a történetet, amikor a börtönből hazatérő fiatalember nem tudta, vajon szülei megbocsátották-e, amit tett. A kérése, miszerint kössenek a kertjükben álló – buszból is jól látható – almafára egy szalagot, ha megbocsátottak neki, többszörösen teljesült, hiszen az egész fát szalagok borították…
Ha a szeretetet engedjük munkálkodni a szívünkben a harag helyett, ha a másik értékeire koncentrálunk a hibái helyett, ha a nagylelkűség kerül előtérbe a sértettség helyett, akkor boldogabbak leszünk. És ez a cél.
A beszélgetés után rajzok és fotók is készültek a megbocsátásról.
A téma feldolgozásához a segédanyagban található mesét hívtam segítségül, mely a két tündérlány megbocsátásáról szól. A mese nagyon kedves, a gyerekek megértették a mondanivalót. Ezután az ujj-játékot játszottuk, melyben először én találtam ki kis történeteket, majd a vállalkozó szellemű gyerekek is mesélhettek nekünk. Megtanultuk a varázsszavakat, melyeket remélem, hogy ezentúl is bátran használnak majd az óvodások!
Megtartottuk ebben a hónapban is a Boldogságórát. Meghallgattuk a hónap dalát. Varázsszavak alapján kis kártyákat készítettünk.
Varázsigék ereje
A gyermekek a minden napi játéktevékenységük közben, gyakran nézegetik a csoportszoba falára felhelyezett Boldogságvárunkat. Gyakran számolgatják, hogy már milyen magasra is jutottunk eddig a lépcsőn, nem sok hiányzik a tetejéig. Boldog Dóra eddig mindig a varázsládából jött elő, de a mai napon történt valami. Kérdeztem a gyermekektől, hogy nem tudják, hol lehet a mi kis vendégünk. Közös keresésre indultunk. Hamarosan megtaláltuk a babaszobai ágy alatt, aki nagyon szomorú volt és sírdogált is. Vajon miért? A gyermekek nagyon sokféle ötlettel álltak elő. Biztos összeveszett a barátjával, ezért szomorú. Kedves szavakkal, simogatással vigasztalták a gyermekek. Beültettük egy kis kosárba, hogy most már nyugodjon meg, aztán jól figyeljen, mert varázsszavakat fog hallani, ami segíthet neki is. Kezdő relaxációs gyakorlattal indítottuk a Boldogságóránkat. „ A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom…” Nyújtózkodás közben, bizony nem mindenki hagyott elegendő helyet a társának. Az első varázsige el is hangzott BOCSÁSS MEG. A pozitív megerősítés részemről sem maradt el, mert ügyesen elnézést kértek egymástól. Megbeszéltük, hogy nem túl kellemes érzés lökdösődni, mert figyelni kell egymásra is. Bocsánat után, nincs harag. Meghallgattuk, énekeltük, Bagdi Bella: Ho’ oponopono dalát. Már nem kellett semmit mondanom, a gyermekek maguktól találtak ki mozdulatsorokat. A dal után közösen gyurma arcokat készítettünk a mágneses táblára. Az érzelmek kifejezését maguk választották ki, majd a többieknek ki kellett találniuk, mit is fejezhet ki egy-egy arc. Kiválasztottuk, hogy a csoport melyik arcot szereti. Örömömre szolgált, hogy a mosolygós, jókedvű arcot választották. A mesélésre ezután került sor. Meggyújtottuk a mesegyertyát, majd Mészöly Miklós: A bánatos medve című meséjét hallgathatták meg a gyermekek. Mese közben mondókáztunk, énekeltünk, lepkét röptettünk. A mackó szerepébe én bújtam bele, hogy minél élvezetesebb legyen a mesehallgatás. A mese végén, SZERETLEK játékot játszottunk, megöleltük egymást. Megbeszéltük, hogy a szeretet nagyon jó és fontos, boldoggá tesz mindenkit. Eljátszottuk a „Szeretetgombóc” játékot, élvezettel játszották a gyermekek. Boldog Dórát ismét elővettem egy kis bábozásra. Megkértem a gyermekeket, hogy kérdezzék meg, most hogyan érzi magát. Boldog Dóra is mondott két új varázsigét. SAJNÁLJA, hogy megbántotta a barátját. KÖSZÖNI, hogy nem hagytátok cserben. Megbeszéltük, hogy ők bántottak-e már valakit, szoktak-e otthon bocsánatot kérni, amikor olyat tesznek, amit nem szabad. Reggel volt egy kis konfliktushelyzet két kisfiú közözött. Most felelevenítettük. A bocsánatkérés nem maradt el. Volt egy kis sírás is, de sikerült békét kötniük egymással. A varázsigéket megerősítettük, többször elmondtuk: sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Megkértem őket, hogy használják bátran a varázsszavakat, meséljék el mi történt, amikor kimondták. A foglalkozás végén, kis szívecskéket adtak egymásnak szeretetük jeléül. Szeretet lett a Harangvirág csoportban. Otthonra is vittek haza a szívecskékből, melyet egy varázsigével kellett átadniuk. A szülőktől kedves visszajelzéseket kaptam a Boldogságóráról. Zárásként a közös éneklés sem maradt el, felhelyezték a gyermekek a megbocsátás jelét a 8. lépcsőfokra.
A Föld napját mi is megünnepeltük április 22. Meghallgattuk Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért dalát. Föld napi vetélkedőn vettek részt a gyermekek, ültettünk virágokat az óvoda udvarán. Az újrahasznosítást szem előtt tartva kollektív képet készítettünk a Föld napjára, kupakokból. A gyermekek aktívan kivették a részüket a gyűjtőmunkákban. Jó volt együtt dolgozni a közös képen. Az elkészült alkotásunkat az óvoda folyosójára helyeztük el.
„Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értékeket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük.”
A megbocsátás témakör feldolgozása talán a legjobbkor jött az osztályunk számára, mert mostanában a szabadidőben a lányok és fiúk között is több konfliktus, sérelem is történt. Átbeszéltük miért is jó, ha valaki bocsánatot tud kérni és a másiknak meg tud bocsátani. Ezután a szeretetgombóc játék következett. Szinte mindenki kért egy kis támogatást, ölelést.
Változó érzelmeink- játékos feladat által megvalósítva- lehetnek mosolygósak,csalódottak, olykor mérgesek, DE mindig együtt vagyunk, és sohasem tudjuk úgy megbántani egymást, hogy másnap újra ne találnánk egymásra. A megbocsátás azt jelenti, hogy bármilyen nehézségünk dacára is összetartozunk.
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
A gyerekeknek nagyon tetszett ez a lapozgatós játék, az érzelmeket különböző színekkel színezték ki, ami utána mutattak egymásnak, ha történt valami esemény, amire reagálni kellett nekik. Szavak nélkül is ki tudták fejezni egymást a játék segítségével.
Változó érzelmeink lehetnek mosolygósak, boldogok, csalódottak, olykor mérgesek, mindig együtt vagyunk, és sohasem tudjuk úgy megbántani egymást, hogy másnap újra ne találnánk meg egymást. A megbocsátás azt jelenti, hogy bármilyen nehézségünk dacára is összetartozunk.
Kárpáti János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A relaxációs gyakorlat után a gyerekek meghallgatták az ügyefogyott légy meséjét, majd a beszélgető körben mindenki elmondhatta gondolatait, érzéseit. Szívecske formájú medálokat készítettünk, melyeket átadhattak annak, akitől megbocsátást várnak. Jó volt látni az őszinte bocsánatkérőket és azokat, akik meg tudtak bocsátani.