Ki ne ismerné a varázsszavakat és a megbocsátás utáni érzést, ami eltölt bennünket? Szerintem mindenki, csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk képesek ezt megtenni vagy beismerni.
A hónap témája a megbocsátás gyakorlása. Tulajdonképpen szinte a mindennapjainkban benne van ez „játék”, hiszen követünk el hibákat, bántunk meg embereket és bizony szükség van arra, hogy ezt az empatikus képességünket elővegyük és használjuk.
A foglalkozást a „napimádás” relaxációval kezdtük, majd a megbocsátás dalával folytattuk. Érdekes volt, hogy néhány kisgyermek a „Napimádás” relaxációból vett gyakorlatsort alkalmazta a szabad mozgás alatt és látszott rajtuk, hogy valóban elengedik magukat, áthatja őket a béke és a szeretet. Ezt követően, egy kicsit megpihentünk és körbe ültünk a szőnyegen. Két kérdést ettem fel a gyermekeknek, az egyik: Hogy érzed magad, amikor megbocsátanak neked? a másik, hogy hogy érzed magad, amikor Te megbocsátasz valakinek?
Ekkor egy beszélgetős lavina indult el, mert érdekes módon, mindeki tudott válaszolni a kérdésekre. A második kérdésnél egy kicsit elgondolkodtak és az egyik kislány azt mondta, hogy ” Jól vagyok, megkönnyebbültem!” Amikor megkérdezetem, hogy miért?, akkor azt a választ kaptam, hogy azért, mert újra barátok lehetünk. Megszólalt Boldog Dóra csengettyűje és egy igazán tanulságos mesét hallhattunk. A mesét folytatva elővettem a varázspálcámat és mindenki felállt a szőnyegen, maradtunk körben és elindítottam a varázsszavas játékot. Aranyosak voltak a fiúk, mert olyan dolgokért kértek bocsánatot, hogy ” ne haragudj Panka, hogy elvettem a játékodat, vagy bocsánatot kérek, mert nem engedtelek előre a mosdóban”. A játék végén megkérdeztem tőlük, hogy nekik nehéz e bocsánatot kérni valami olyanért, amivel megbántanak valakit, akit szeretnek, például anyát, vagy apát, vagy a testvéredet, barátodat. Vegyes volt a válasz. Volt, aki azonnal rávágta, hogy nem és volt olyan kisgyermek, aki azt mondta, hogy igen. Elkészítettük a saját varázsszavas táblánkat, amit kitettünk az ajtónkra, hogy emlékezzünk rá, hogy ne csak a mai napon tudjuk bocsánatot kérni, megköszönni, szépen elkérni valamit, vagy esetleg kimondani azt a szót, hogy szeretlek! Ezt követően kiszíneztük a megbocsátás jelét, kitettük a nyolcadik lépcsőfokra és ekkor szembesültek azzal, hogy még két lépcsőfok hiányzik ahhoz, hogy beléphessünk a Boldogság várába. Kértem a gyermekeket, hogy a varázsszavas képeket vigyék haza, meséljenek és beszélgessenek otthon is ezekről a varázsszavakról.
Záró énekünk a Bagdi Bella: Jókívánság című dala volt.
Pozitív visszajelzésképpen a gyermekek egész héten gyakorolták a varázsszavakat és minket is figyelmeztettek arra, hogy ne felejtsük el használni ezeket a csoportban és az otthonunkban sem! 😊