Remélem több maradt meg a gyerekeknek a megbocsájtás fontosságáról, mint a mai nap szép emléke, amikor megbeszéltük, hogy nem elég bocsánatot kérni, lekezelni egymással, hanem nagyon fontos, hogy meg tudjunk bocsájtani egymásnak. Ne gyűjtsünk fölösleges terheket a láthatatlan hátizsákunkba.
Reggeli tornánk a cicanyújtózkodás volt, amit nagyon élvezték a gyerekek. Majd megnéztük a Bánatos medve c. mesét, megbeszéltük, eljátszottuk. Elkészítettük muffin sütőformából a megbocsájtás virágát, amelyet haza is vittek a gyerekek, hogy otthon is gyakorolhassák a megbocsájtást a családtagok között is.
Következő nap megtanultuk a Süss,süss napsugár dalocskát, melyet azóta is nagy szeretettel énekelgetnek a nap bármely szakában.
a foglakozásaink végén mindig megkérdeztem :Kinek van szüksége szeretetre?- és azt körülvettük, átöleltük a szeretetünkkel.

Nagycsoportosaink életében az utóbbi idő eléggé felfokozódott hangulatban telt. Sok a program ilyenkor év vége felé. Egyik műsor után jön a másik, amit a gyerekek és mi felnőttek is nehezebben viselünk, gyakrabban volt feszült a légkör az elmúlt hetekben. Különösen figyeltünk arra, hogy gyakrabban kerüljön sor hosszabb beszélgetésekre, és a fókuszt most inkább a negatív tapasztalásokra helyeztük és ehhez kapcsoltuk a megbocsátás témakörét.
Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek választékosan fejezték ki magukat, többen a testi érintés fontosságát is érezték érzelmeik kifejezésére. Mi felnőttek is többször kértünk tőlük bocsánatot, amit még mindig többen nehezebben tudnak értelmezni, pedig amióta bevezettük a Boldogság órákat, ez jellemző csoportunkban.
Miután áthatotta a béke a csoportot, egy hosszú sétára indultunk és a tanév lezárásaként megettük a megbocsátás fagyiját és a közeli játszótérre is ellátogattunk.

Az óvodai élet során elkerülhetetlenek a nézeteltérések, konfliktusok. Az ok sokféle lehet. Ezekre az okokra a megoldás néha nem egyszerű feladat. Fontos feladatunk, hogy tisztázzuk a félreértéseket, vélt vagy éppen valós sérelmeinket. Az óvodás korosztályra nagyon jellemző, hogy a gyerekek sűrűn összevesznek, de a következő pillanatban már újra együtt játszanak, mintha misem történt volna. Csoportunkban bevett szokás, hogy egy-egy összevesés után megbeszéljük a problémát, majd a gyerekek bocsánatot kérnek egymástól, és már megy is minden tovább.

Megbocsátás

A csoportomban a gyerekek nagyon kedvelik a bábelőadásokat. E témakör megbeszélését tehát egy bábjáték eseményeire építettem.
Tízórai után mikor beléptek a gyerekek meglepetés várta őket. A csoportszoba kicsit átrendezve, bábszínházzá alakítva várta őket. Egyből mindenki mosolyogni kezdett. Izgatottan kérdezték : Bábozás lesz? Miután hellyel kínáltam őket és játékból jegyeket ellenőriztem , mindenki tudta már, hogy a galéria behúzott függönye valami érdekes dolgot rejt.
-Szeretettel meghívlak benneteket egy bábelőadásra. A mese címe: Süni és barátai.-mondtam. Majd az előadás kezdetét vette. A rövid kis történet végig lekötötte figyelmüket és néhány halk beszélgetésükből hallottam, hogy jól értelmezik az eseményeket. Kicsit sajnálták sünit, de haragudtak is rá.A bábjáték után boldogan tapsolták meg a kis állatkákat.
Leültünk a szőnyegre kényelmesen, kör alakban. Beszélgettünk a látott eseményekről. Felsorolták süni tetteit, majd a barátok szomorúságáról is beszéltünk. Miért volt a nyuszi, mackó és a mókus is bánatos.
Ezt a szomorúságot azonban oldotta a megbocsátás a kis barátok részéről. Mindenki azt mondta, hogy kedvesek voltak a sünihez. Megbeszéltük, hogy mi lett volna a mese folytatása, ha magára hagyják sünikét és nem fogadják vissza baráti körükbe . Mindenki átérezte, hogy ez szomorú befejezése lehetett volna mesének.
Ezután visszautaltam egy néhány napja történt eseményre. Két kislány a csoportból, akik régóta barátok voltak, sajnos csúnyán összevesztek. Érzelmileg mindkettőjüket nagyon megérintette, mert egyikük keservesen sírt is. Ők maguk még nem tudtak túllendülni ezen a nézeteltérésen. Mikor elmondták a veszekedésük okát, azonnal rátaláltam a kivezető útra. Nem volt pontos információjuk az iskolai témáról, amin összevesztek. A hiányzó információkat én átadtam, majd rájöttek, hogy nem is érdemes ezen a dolgon tovább morgolódni. Egy kis négyszemközti beszélgetés eredményeképpen kölcsönös megbocsátásban lehetett részük. Megkönnyebbültek. Mosolyogtak. Újra nagyon jó barátnők lettek.
Közösen felidéztek a gyerekek még néhány olyan eseményt ahol fontos szerepe volt a megbocsátásnak akár a családban, játszótársakkal, felnőttekkel szemben.
Végül mindenki kezébe vette, megsimogatta a kis bábjáték szereplőket. A délelőtt folyamán ezek a kis állatok is szerepet kaptak játékukban.

Csoportunkba sokat beszélgețünk arról,hogy egymást nem bántjuk vagy ha mégis ilyen előfordulna akkor bocsánatot kérünk egymástól.Játék közben odaadom a másik gyereknek is a játékot,ha szeretne vele játszani és akkor megköszönöm neki.Ilyen helyzetekben sikerült velük megismertetni a megbocsátás varázsszavait:sajnálom,kérlek bocsáss meg,köszönöm,,szeretlek.

Beszélgettünk a megbocsátásról. Meghallgattuk Bella dalát a Hoponononot. Ezt követően elolvastam nekik a mesét ami a témához kapcsolódik. Ezt követően Bella dalára el repültünk a varázs szőnyegünk segítségével Hawaii szigetekre ahol egy bennszülött csoport várt minket. Ott egy kislány ilyen varázsszoval fogadott minket: Hopononono. Nagyon élvezték a gyerekek az egész utazást. Együtt énekelték Bellával a dalt. Megértették hogy ha megbántanak valakit attól bocsánatot kell kérni. Elköszöntek a bennszülött csoporttól majd a varázsszőnyeggel visszatértünk az óvodai csoportunkba.

Vegyes csoport lévén sok testvérpár jár hozzánk, így sokszor van a testvérek között konfliktus. A kicsi nem hagyja a nagyot játszani a vele egy életkorúval, vagy a nagy folyamatosan felügyeli, hogy mit csinál a kicsi. Illetve az idősebb gyerekek építményeit rendszeresen lerombolják a legkisebbek, esetleg a nagyok kikapják a kicsik kezéből a játékokat stb.
Hogyan oldjuk meg? Ki, kinek bocsát meg? Mit tegyél, ha megbántottál valakit. Sokat segített a „Lili-s” mese és sikerült is a kibékülés.