A mozgásnak fontos szerepe van az egészségünk megőrzése szempontjából. Sokat beszélgetünk erről a gyermekekkel, de valójában ők még nem értik ennek az igazi lényegét. Feltételezhetően minden gyerek szeret és akar mozogni, csak hagyni kell őket önmagukra találni a mozgásban, a sportban.
A mi feladatunk, hogy az óvodában teret, lehetőséget teremtünk a mozgásra, csak úgy örömmel. Olyan mozgásformákat kerestem, amely élményt nyújt és mosolyt csal a gyermekek arcára, Ha mindez örömforrássá alakul, akkor a gyermekek beleszeretnek a mozgásba, és a későbbiekben is igényelni fogják. Akiben kis korban kialakul a mozgás szeretete, fizikailag és mentálisan is hozzájárul az egészsége megóvásához.

A méhek világnapjához kapcsolódott a májusi Boldogságóránk.
Előzménye volt, hogy bevezettük a csoportban a „hangulat mérőt” (mosolygós, mérges és semleges arcra kell a jellel ellátott csipeszt feltenni), így már több alkalommal beszélgettünk az érzelmekről, igyekeztünk az aktuális érzelmeinket felfedezni, és elmondani, hogy mi okozza. Nehezebb kérdésnek bizonyult: Mi tudná jobbá változtatni az érzéseidet?
Először a Morgós medve és a szorgos méhecske című mesével foglalkoztunk. Meglepően jól követték a gyerekek a mesét, és a beiktatott feladatokat is remekül végezték. Másnap visszatértünk a mesére. Segítő kérdésekkel irányítottam a beszélgetést. Arról is szó esett, hogy ki mit szokott tenni azért, hogy jobb kedve legyen? (ez a kérdés a múlt hónapban is felmerült) Milyen hatása van a mérges embernek/gyereknek a többiekre? Milyen módokon lehet segíteni a másiknak?
A méhek világnapjához kapcsolódó beszélgetésben a méhecskékről beszélgettünk, középpontban a szorgalom fogalmával. Bár használjuk a szót a mindennapokban, egy kis pontosítás és mozgásos játék tovább mélyítette a fogalom megértését.
A tormateremben játszottunk, mert az időjárás mást nem engedett, de így is vidáman szedegették a méhecskékké változott gyerekek a színes labdákból álló virágport a megfelelő színű karikába.
Citrom illatú só-lisztgyurmából (sárga és kicsi fekete) méhecskét, papírtányérból és színes papírszirmokból virágot készítettünk.
A téma lezárásaként ének és gitárjátékot hallgattak meg a gyerekek: Erdő mélyén, odvas fában (francia dal)
A hónap témájához remekül tudtam kapcsolni az Önbizalom Program aktuális, pozitív kapcsolatok témakörét is. A mese kapcsán a maci és a méhecske kapcsolatáról, valamint a megbocsátás és a jó szándék fontosságáról is beszélgettünk.

Kiscsoportosok vagyunk, sokat mozgunk, gyakoroljuk a különböző gyakorlatokat, de úgy gondoltam valami mást mutatok a gyerekeknek. Az egyik kisfiú azt mesélte otthon: „Nagyon érdekes dolgot csináltunk a Gabi nénivel. Futottunk az udvaron összevissza…
Nos a futkározás a következőképpen történt: Kihasználtam a jó idő adta lehetőséget és az udvaron tornáztunk egy nagyot. Mivel az óvoda udvara több részre tagolódik az épület körül, ezért azt terveztem, hogy minden zegzugot bejárunk. Meg is tettük. Két fontos szabály volt. Csak utánam jöhetnek a gyerekek és egymásra nagyon kellett figyelniük. A feladatok egyszerűek voltak, ám mégis sokkal lassabban teljesítették a gyerekek az „irányított” mozgásokat, mintha csak szabadon játszottak volna! Mászókára fel-és lemászás, átbújás a rotikomon, csúszdára fel-le, no és persze futás itt és ott, kanyarogva, dombra. Bár néha volt egy kis várakozási idő – addig legalább pihentek – de nagyon ügyesen és lelkesen végigcsinálták a feladatokat!