Az egészségmanók
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ezeréves tölgyfa, annak a hetvenhetedik ágán, a negyvennegyedik levélen olvastam ezt a mesét.
Valamikor egyszer, nem is olyan régen éltek a világon az egészségmanók. Ők vigyázták az emberek egészségét. Hapci manó az emberek fülének, torkának, orrának, tüdejének egészségéért felelt. Vera manó a vér útjára vigyázott, a szív és az erek egészségére. Hami a gyomrot és a beleket őrizte. Csonti pedig a csontokat javítgatta. Rengeteget dolgoztak, éjt nappallá téve, mert az emberek nem figyeltek az egészségükre. Ültek a tévé, a számítógép előtt naphosszat, itták a sok kólát, alkoholt, cigarettáztak és rengeteget ettek, de nem ám húslevest, hanem cápauszony levest, teknős levest, fecskefészek levest. A manók azt se tudták, hova kapjanak, hogy hozzák helyre a sok hibát! Az igazi baj mégis akkor kezdődött, mikor Hapci megtörölte verejtékes homlokát egy nehéz nap végén és így sóhajtott: Úgy elfáradtam, azt sem tudom, hol áll a fejem! Már nem is emlékszem, mikor volt egy nyugodt pillanatom, de nem pihenhetek, mert az én munkám a legfontosabb!
– Ezt hogy érted? – csattant föl rögtön Vera. – Hogy lenne már a te munkád a legfontosabb? Ha én nem tisztítanám meg a szívet, nem keringetném a vért az erekben, meghalnának az emberek!
– Na de, ha nem működne a tüdejük, nem kapnának levegőt, mi lenne? – pattogott Hapci.
– De odavagytok magatoktól! – szólt közbe Hami. – Ha nem szívódik föl a vitamin, a tápanyag, csak a sok méreg a táplálékból, akkor a ti munkátok hiába való! Én vagyok itt a fontos!
– Én tartom össze az egészet! – pörölt Csonti. – Ha a csontok nem egészségesek, nem tudnak az emberek mozogni, akkor enni sem! Sehol se vagytok! Én vagyok, aki a legtöbbet éri ebben a díszes társaságban!
Na, lett is erre olyan kiabálás, hogy majd’ megsüketültek, de még ez sem volt elég, rövidesen elcsattant egy pofon és követte a második és a vita arról, hogy ki kezdte. Miközben marakodtak, egyik a másikat szidta, becsmérelte, magát meg dicsérte, az emberekre nem figyelt egyikük se. Mire belefáradtak a veszekedésbe, verekedésbe, egymás gyalázásába és körbenéztek, nem ismertek a világra. Egyikük se végezte a dolgát és ez a kis idő elég volt arra, hogy az emberek a világ minden táján megbetegedtek. A kórházak, az orvosok nem győzték a sok beteget ellátni. Sorban haltak meg az emberek. Bezzeg kapkodtak a manók, de akkor már késő volt. Csak nagyon lassan lehetett kijavítani mindazt, ami elromlott. Az emberek sem értették, hogy omolhatott össze minden ilyen gyorsan, hisz a manók eddig mindig mindent kijavítottak. Először ők is kapkodtak, de aztán összeszedték magukat, rájöttek, hogy nekik is vigyázniuk kell magukra, nem mástól várni mindig a segítséget. Elkezdtek az egészségükre maguk is vigyázni. Letették a cigarettát, elkezdtek sportolni, egészséges ételeket, zöldséget, gyümölcsöt enni. Mivel a manók is újra munkába álltak, lassacskán minden rendbe jött.
De reméljük, a leckét nem felejtik el sem a manók – hogy mindegyikük egyformán fontos, sem az emberek hogy ne csak a manóktól várják az egészségük megtartását, hanem maguk is tegyenek érte.
Ugye gyerekek, ti is odafigyeltek arra mit esztek, sokat mozogtok a friss levegőn és gyakran mostok szappannal kezet! És a visszaküldött képeken látszik, hogy a gyerekek vígan tornáznak, mozognak és egészségesek.

A lelki feltöltődés mellett nagyon fontosnak tartom a testi feltöltődést is. A természet kincsei (fák, növények, állatok) pozitív hatással vannak ránk, energiát adnak nekünk. A karantén időszaka alatt arra motiváltam óvodásaimat, hogy tartózkodjanak minél többet a szabadban (természetes az előírásoknak megfelelően).

A Madarak és fák napja alkalmából verstanulásra (Móra Ferenc: Fecskehívogató) és faölelésre invitáltam a gyerekeket. Nagy örömömre sok videó felvétel és fotó érkezett szavalásról, a tavasz virágairól. Zárt csoportunkban egy külön albumot készítettem arról, hogy a gyerekek fákat öleltek, szép növényeket fotóztak.

Esős idő esetén is arra bíztattam az ovisaimat, hogy van lehetőségük a mozgásra. Online tornát töltöttem fel dajka nénim közreműködésével („Egy-kettő-három-négy, nézd a kezem égig ér…”). A gyerekek online meghallgathatták Bezzeg Anna: A lusta király című meséjét is. Továbbá különböző mozgással kapcsolatos oldalakat ajánlottam a családok számára (Katus Attila oldala).

A Napraforgók csoportunkba érkeztek olyan fényképek, melyen az egyik kislány a kertben tevékenykedik vagy az egyik édesapa csúszdát és hintát épít gyermekeinek. Hihetetlen volt számomra, hogy a családok számos lehetőséget találtak a testmozgásra.

A mozgás számomra is fontos. Rendszeresen járok spinnracing edzésre, de az elmúlt időszakban szüneteltek az edzések. Vásároltam egy szobakerékpárt és heti két-három alkalommal rendszeresen meghajtom a biciklit. A természetben is rendszeresen használom a kerékpárom. Ez az a mozgásforma, ami teljes mértékben levezeti a feszültséget és feltölt energiával.

Az elmúlt hetekben is folytattam a napi pozitív gondolatok megosztását. Minden reggel húzok egy lapot a Boldogságóra személyiségfejlesztő kártyái közül és feltöltöm a zárt csoportunkba. Boldogság számomra, hogy a szülők rendszeresen követik és várják a napi útravaló gondolatot.

Köszönöm, Boldogságóra csapata!

Óvodánkban a gyerekek egészségének megóvása érdekében nagy figyelmet fordítunk az életkoruknak megfelelő mozgásigény kielégítésére és testük edzettségére. Változatos és sokféle mozgáslehetőséget biztosítunk teremben és a szabadban egyaránt. A spontán és a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységekkel kiegészítjük az irányított mozgásos tevékenységeket. A komplex testmozgásokat igyekszünk beépíteni az óvodai élet egyéb tevékenységeiben is, amelyek, így együtt hatnak a gyermek személyiségének- a pozitív énkép, együttműködés, kommunikáció és a gondolkodás fejlődésére.
A héten megtartottuk a Boldogórát, a reggeli időben finommozgásukat fejlesztve gombát fedtek be mozaikkal illetve gyűrt papírgalacsinokkal, közben halk zene szólt.
Ezt követte a torna, amit bemelegítéssel kezdtünk: lábujjhegyen jártunk magas tartásba emelt kézzel, sarkon járás csípőre tett kézzel, páros lábon szökdelés. Ezt követte a mondókára való mozgás: Ilyen nagy az óriás, Fújja szél a fákat, Szól a harang, Kipp, kopp, kalapács, Lassan forog a kerék, Ugráljunk, mint a verebek. Miután jól kitornáztuk magunkat elővettük a labdákat és különböző labdagyakorlatokat végeztünk, egyedül illetve párokban. Levezetésként zenére mozogtunk, amit nagyon szeretnek a gyerekek Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie dalára.
Az eszközök elrakása után, mosdóba mentek a gyerekek, és visszapótoltuk az elhasznált folyadékot,majd a szőnyegre pihenve elmeséltem nekik: A lusta király Bezzeg Andrea meséjét és beszélgettünk a meséről.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy kis nyuszi. Aki nagyon lusta volt, mindig csak otthon nézte a tévét. Egy napon elfogyott az elesége, el kellett mennie az erdőbe. Hirtelen eleredt az eső. Egy fa törzséhez bújt el. Ekkor furcsa zajla lett figyelmes, vidám zene és kacagás csapta meg a fülét. Kis manókat látott táncolni, ugrálni, mókázni. Ő is kedvet kapott, megkérdezte, hogy csatlakozhat-e. Elmesélte, hogy sajnos nem tud táncolni, mert nagyon ügyetlen. A manók bíztatták, gyorsan táncra tanították. Jó barátok lettek. Ez után a nyuszi mindennap a manók vendége volt. Már nem is emlékezett a régi, lusta, nyúlra. Itt a mese vége, aki nem hiszi, járjon utána.