Május: Mozgás

Már reggel úgy fogadtam a gyerekeket, mint mikor torna napunk van, kiraktam az ugróiskolát, trambulint, (egy trambulint még az udvarra is kiraktunk) célbadobó babzsákokat. Meg is kérdezték, hogy ma van a torna? Bella zenéjéra (Jól érzem magam boogie) táncoltunk, utánoztuk mozdulatait, amit a zene diktált. Mikor kimozogtuk magunkat, köszöntöttük azokat a pajtásokat, akiket régen nem láttunk, mert még nem merték hozni a szülei. Elmondtam, hogy Boldogság hetünk lesz, és a gyerekek üdvrivalgással fogadták, hangosan éljeneztek! Elmeséltem a könyvünkből a Lusta Király c. mesét. Mivel ma a Madarak és Fák napja volt pont, arra készültünk, és kézműveskedtünk, meg könyvekkel, képekkel készültem, így egyértelmű volt, hogy madarat, fát, csak a természetben lehet látni, és persze utánozni kell a királyt, vagyis megyünk felfedezőútra. Kirándulunk! Irány a közeli erdő! Jó nagy erdei sétát tettünk, megtaláltuk a kis Öreg Tavat, ahol pont egy vadkacsa pár pihent. Láttunk madarakat, hallottuk a csicsergésüket, Nimródot megcsípte egy hangya, szántóföld és erdő határában meneteltünk, és élvezték a gyerekek!!
A kedd a nagy meleg miatt lehetővé tette, hogy már reggel udvaron gyülekeztünk, reggelihez bejöttünk, és a jó kis boogie, mese, és verstanulás után elindultunk fagyizni. A közel két kilométerre levő fagyizó elérése olyan ösztönző hatású volt, hogy nem kellett senkit bíztatni, jöttek. A fagyi után még egy kis játszótér is belefért a mai napba. Közel, de lehet volt is négy kilométer, sétáltak a gyerekek, örömmel, vidáman. Mindenki úgy fogadta az anyukáját: „Voltunk fagyizni!”
Szerdán a közeli KRESZ parkban voltunk, ahol motoroztak, bicikliztek, gyalogosan közlekedtek, vagy beszálltak a téren elhelyezett fából készült vonatba, buszba, vagy a házakba. Sajnos nagyon erősen tűzött a nap, hamar melegük lett, szomjasak lettek, és hiába készültünk pohárral, csap csak a játszótéren volt. Így egy óra „közlekedés” után mentünk vissza az ovi udvarra inni, gyümölcsöt enni, hogy még egészségesebb legyünk.
Esős idő miatt ma (csütörtök) nem mentünk szabadba, de mivel ma torna napunk volt, a tornateremben sportoltunk, játszottunk. Bevittem lufit, amit amúgy is nagyon szeretnek. Nem engedtük leesni a földre, pókfociztunk, cselezték a fiúk a lányokat, és fordítva. Apáknak készítettünk ajándékot, de közben a trambulin, ugróiskola, tölcsér végig használat alatt volt. A kislabdát kiszínezték a gyerekek, és kiragasztottuk a lépcső kilencedik fokára. Már csak egy fok, és elérünk a Boldogság Kastélyunkba.
Pénteken is főszerepet kapott a mozgás, mivel kinn nagyon hideg volt még, és az eső is csepergett, a szoba lett berendezve mozgásos térré. A mai mesének A Didergő Királyt választottam, és Szabó Gyula előadásában hallgattuk meg. Mikor kérdeztem, miért ezt a mesét választottam, a rávezető kérdésekkel meg is válaszolták a célomat. A hétfői mese A Lusta királyról szólt, ő mozgással lett boldogabb, a Didergő pedig a jóságával. A mese, és gyümölcsevés után udvarra mentünk, annak ellenére, hogy nagyon csendesen csepergett az eső. Motoroztak, szaladgáltak, vesenyt futottak, vitték a kistesót a triciklivel, mászókáztak. A mai nap is BOLDOGSÁGGAL telt el.

A foglalkozást a Napsugár együttes móka tornájával kezdtük. Kétszer egymás után végezték a gyakorlatokat a gyerekek. Az első feladatban focilabdát vezettek bólyák körül a gyerekek, illetve kapura is rúgtak, s ezután az ovi udvarán található „várat” kellett megmászni, majd padon kúszásba elérkezni a következő feladathoz, ahol célbadobás következett. Ezután az óvoda udvarára festett ugróiskolán haladtak végig. A mozgásos feladatok után víz és gyümölcs várta a gyerekeket a friss, szabad levegőn.