Összegyűjtöttük a közös céljainkat, amelyeket a rajzunkon ábrázoltunk.
Most, a bizonyítványosztás hetében pedig tettünk egy ígéretet, hogy a jegyeinket szeretnénk javítani, valamint az osztály órai magatartásán szeretnénk változtatni.
Célok kitűzése és elérése
A harmadik osztályban mindenki megfogalmazta, hogy saját magával szemben milyen pozitív változásokat vár el az idei évben. Újévi fogadalmainkat közös táblázatba foglaltuk, és kitűztük a faliújságra, hogy mindig emlékeztessen a ránk váró feladatokra. A gyerekek tudják: álmaikat csak kitartással, szorgalommal, szeretettel övezett utakon tudják megvalósítani. Optimizmussal, őszinte hittel vetették magukat a célok megvalósításába.
Megfogalmaztuk legfontosabb kívánságainkat a három aranyhalba írva, megfejtettük rejtvénybe ágyazva az esélyeinket: SIKERÜL. Táncos koreográfiát tanultunk be közösen Bagdi Bella e havi dalára az álmainkról, az órát a biztos siker megerősítésének segítésére meditációval zártuk.
Mindenki jókedvűen, a jövőbe vetett hatalmas hittel, pozitív lendülettel élte meg e havi témánk feldolgozását.
Porthné Tölgyesi Dóra
osztályfőnök
Közös beszélgetéssel, gondolkodással indítottam a foglalkozást. A gyermekek elmondták kívánságaikat, majd megfogalmazták céljaikat. Meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” című dalt, majd a munkafüzet segítségével kiszínezték, hogy mit szeretnének elérni, mire vágynak. Elmeséltem a Boldogvár mesét, ami nagyon tetszett az ovisoknak. Ki is színezte mindenki a saját várát. Ezután beszélgettünk arról is, hogy a céljaink elérése nem is olyan egyszerű, hiszen sokszor küzdelmek árán jutunk el céljaink megvalósulásához. Az akadályokat mindenkinek saját magának kell leküzdenie, de feladni nem szabad. A foglalkozás végén céltáblára ragasztottuk az egyéni célokat, és próbáltuk jelölni, hogy ki, hol tart a megvalósítás útján.
Vackor kis csoportunkkal januári hónapban egy nagy céltáblát készítettünk közösen. Megbeszéltük, lerajzoltuk, leírtuk a jövőbeli terveinket, céljainkat, amiket meg szeretnénk valósítani közösen és egyénileg is.
A célok kitűzése és elérése volt a hónap témája.A gyerekekkel megbeszéltük, hogy akkor vagyunk igazán boldogok, ha vannak céljaink, amit szeretnénk megvalósítani és cselekszünk is annak érdekében. A „Varázshópelyhek” játékkal próbáltam megértetni a gyerekekkel mit is jelent, ha célunk van, valamint igyekeztem érzékeltetni a „vágyak” és „célok” közötti különbséget. Majd elmeséltem a Boldogság vára c. mesét.
Megbeszéltük, hogy közösen mi is alkotunk egy mesét. Első lépésként értelmeztük az öt közmondást, mely nem volt könnyű feladat számukra. Utána kiválasztottuk a megfelelőt, mely alapján mesét „szőttünk” köré.Nagyon élvezték a gyerekek, rengeteg kreatív ötlet hangzott el, és így született a következő mese.
Zümi és Zumi
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer két kis méhecske egy öreg fa odvában. Az egyiket úgy hívták Zümi, a másikat Zumi.
Zümi a napsütésben szorgalmasan gyűjtögette a virágport tavasztól késő őszig. Nagyon sok virágport gyűjtött a téli időszakra. Zumi azonban csak lustálkodott, és virágról-virágra szállt. Amikor jól lakott, bebújt egy virág kelyhébe és szundikált.
Bizony gyorsan elmúlt a tavasz, majd utána a nyár, és beköszöntött a hideg, hűvös őszi idő. Ekkor Zumi nagyon megijedt, hisz ő nem gyűjtögetett eleséget télire. Ijedten repkedett a hűvös szélben virágról virágra, de nem járt szerencsével, hisz a virágok kelyhei mind becsukódtak. Zumi szárnyacskái egyre dermedtebbek lettek. Szomorúan bújt be a hideg elől a fa odvába Zümi mellé.
Egyszer csak Zümi hallja, hogy szipog valaki és így szólt:
– te szipogsz Zumi?
– Miért vagy szomorú?
Zumi keservesen sírva fakadt, és azt mondta:
– nincs mit ennem, és éhes vagyok.
Látod, mondja Zümi:
– én megtettem minden tőlem telhetőt a nyáron, akár volt kedvem, akár nem, de tudtam, hogy szorgalmasan kell gyűjtögetni, hogy legyen télire elég eleség. Te pedig, csak a virágok kelyheiben szundikáltál. Én most segítek rajtad, mert szeretlek és a barátom vagy. Ezért megosztom veled az eleségem, de ígérd meg, hogy legközelebb te is szorgosan gyűjtögeted a virágport még a tél beállta előtt.
Zumi hálás volt Zümi jóhiszeműségéért, és megfogadta magában, hogy amint kitavaszodik ő lesz az első, aki az öreg fa odvából kirepül virágport gyűjteni. Úgy is lett. Amint kisütött nap, Zumi elindult a mezőre. Gyönyörű napsütéses idő volt, a nap sugarai szinte bearanyozták a virágkelyheket. Zumi szorgalmasan repkedett egyik virágról a másikra.
Míg egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas rétre ért, ahol rengeteg szebbnél szebb virág pompázott. Azt hitte Zumi, csak álmodik. De nem álom volt, hanem valóság, hisz a sok virág illata szinte elkábította Zumit. Micsoda pompás rét, milyen sok, gyönyörű virág! Lelkendezett Zumi. Vidáman repdesett virágról , virágra. Nagyon sok virágport gyűjtött össze a hatalmas réten, ahol virágtenger várta minden évben.
Elhatározta, hogy ez után, ő is mindig szorgalmasan fogja gyűjteni az eleséget télire.
Talán még most is ott repked Zumi, a virágos rét közepén.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Csoportunkba ellátogattak a Pesterzsébeti Hajós Alfréd Általános Iskola hetedikes tanulói, akik az együtt töltött idő alatt bepillantást nyerhettek az óvodai élet mindennapjaiba, amely segítséget nyújthat pályaválasztásukhoz is.Az iskolások segítségével a közös játékot és ismerkedést követően a Boldogságóra „Célok kitűzése és elérése” témakört dolgoztuk fel. Célbadobást követően közösen megbeszéltük és felsoroltuk, hogy mi szükséges ahhoz, hogy elérjük céljainkat. A Nagylányok fogalmazták meg először céljaikat, majd az óvodások is örömmel mondták el rövidebb és hosszútávú céljaikat. Jó érzés volt látni a példamutatást, a sok kedvességet, szeretetet, közös tapasztalatszerzést és odafigyelést, amely az ovis és iskolás korosztály között létrejött és elősegítette a témakör feldolgozását.
Kuruczné Hegedüs Magdolna: Óvodapedagógus
A másodikos Csipetcsapat történetei, meséi:
Kilenc kudarc kilenc próbát jelent
M. Dani:
Volt egyszer egy kisfiú. Sokat volt szomorú, mert mindig kinevették a többiek, ha valamit nem tudott megcsinálni. Nehezen ment neki a biciklizés, focizás, dekázás, fáramászás, táncolás, kézilabdázás, de még a legó- és a homokvár építése is. Egyszer az jutott az eszébe, hogy küzdeni fog a sikerért. Szép lassan haladt a gyakorlással. Minden nap valami új sikerélményt adott. Hosszú időbe telt, de mivel nem adta fel, végül a rendszeres edzések, gyakorlások meghozták az eredményt. A többiek becsülték kitartásáért és már nem nevettek rajta.
T. Lili:
– Anya! Kimehetek az udvarra játszani?
– Előtte még csináld meg a leckédet!
– Anya, már készen vagyok! Kimehetek?
– Úgy látom, még nem pakoltad el a dolgaidat.
– Anya! Már szép rend van. Megnézed?
– Kicsikém! Rakodj még be órarend szerint a táskádba!
– Elkészültem! Most már mehetek?
– Szeretném, ha rendesen felöltöznél!
– Persze… Persze… Így jó lesz?
– Sapkát, sálat vegyél fel, de azonnal!
– Anyaaa! Nincs hideg. Nem elég a pulóver?
– Nem, kincsem! Nem szeretném, ha megfáznál!
– Most már ugye mehetek?
– Szeretném, ha levinnéd a szemetet!
– Jaj! Nee!
– Vidd gyorsan, mert meggondolom magam!
– Rendben. Kiengedsz utána?
– Igen, kislányom! Vigyázz magadra!
Sz. Rozi és L. Veronika:
Egyszer volt egy kislány, aki nagyon szerette volna, hogy beírassák őt a zeneiskolába. Anyukája ellenezte, mert még túl kicsi volt. A kislány győzködte, hogy a furulya egy szép hangszer és szívesen megtanulná, hogyan kell rajta játszani. Mondta, hogy segít a takarításban, de anya elutasította. Apának az autómosást ajánlotta fel. Sok mindennel próbálkozott, mire meggyőzte szüleit. Kitartása meghozta a gyümölcsét: járhatott furulyára.
T. Eszti írását az „Amit nehéz volt kiállni, arra jó emlékezni” közmondás ihlette/kép/
