Hogy szabadulhatunk meg rossz szokásainktól? Erről írt Beus: ” Tavaly célul tűztem ki, hogy leszokjak a körömrágásról. Nem volt könnyű. Valahányszor a kezemet a számba vettem, eszembe jutott, mit fogadtam. Megtanultam önállóan ollóval levágni a körmömet. Így sokkal szebb a körmöm és nem is szakad be. Anya szerint a körömrágás egy rossz szokás, ő is csinálta gyerekkorában. Nagyon örülök, hogy magamtól leszoktam, és nem kellett keserű lakkal lekenni. Nagyon örülök, hogy sikerült egy rossz szokásról lemondanom. Ez segít abban, hogy hogy egy másik rossz szokásomat is elhagyjam. A szúnyogcsípéseimet mindig elvakartam, így nehezen gyógyultak.”
Célok kitűzése és elérése
Blanka története megerősít bennünket abban, hogy soha ne adjuk fel kitűzött céljainkat: „Az én célom az volt, hogy megnyerjem az őszi kupát. Most elmesélem nektek hogy s mint történt. Egy szombati napon 10-kor indultunk Debrecenből, egyenesen Soroksárra a verseny helyszínére. Az út végén már éreztem, hogy nem vagyok jól. Mikor leparkoltunk, rohannom kellett a kocsi mögé, mert nagyon hányingerem volt. Sajnos kipakoltam a reggelimet. Eléggé legyengültem és az edző azt javasolta, hogy ne lépjek fel. Én azonban nem hagytam magam lebeszélni a versenyről. Nem túl sok időm volt, ezért gyorsan bemelegítettem és felvettem a fellépőruhámat. Nemsoká szólítottak és letáncoltam a táncomat. Az eredmény nagy meglepetés volt számomra, mert megnyertem a szólómmal a versenyt. Azóta is ott pihen a polcomon a nagy-nagy arany kupám. Bár rosszul indult ez a nap, örülök, hogy sikerült elérnem a célomat.”
A feladat neve: Sikertörténet
Kategória: Írás
Készítették: a Vuk csoport óvodásai
Az Ajka Városi Óvoda Vuk csoportos óvodásai közül 16-an úgy döntöttünk, hogy mindenképp meg akarjuk próbálni az ajkai korcsolyapályán a korcsolyázást. A csoportból 7 fiú és 9 lány indultunk el a jégpályára az óvónénikkel, ahová busszal mentünk és Zoli bácsi már várt bennünket. Először bemutatkoztunk egymásnak, aztán megbeszéltük a jégpályán lévő szabályokat. Felvettük a korcsolyát, fejünkre a bukósisakot és irány a jég!
Az első nehézséget az jelentette, hogy nem tudunk a korcsolyán megállni és csak picit tudtunk korcsolyázni, a jég meg nagyon csúszott. Figyeltünk arra, hogy ne siessünk és hogy ne essünk el. Összeszedte minden bátorságát minden gyerek és felmentünk a jégre. Csodálkoztunk, hogy milyen csúszós és sima a jég. Először kapaszkodtunk a palánkba, totyogtunk, megtanultuk, ha elesünk, hogy kell felállni. Kezünket előre tettük és úgy totyogtunk a jégen. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog megállni a jégen, zsupsz elestünk. Erőt, bátorságot, ügyességet gyűjtöttünk és felálltunk, tovább mentünk és újra csúsztunk. Hittünk benne, hogy meg tudjuk csinálni. „Nem tudunk olyat csinálni, hogy lehetetlenek legyünk”- mondta Flóra. Nyolc héten át minden pénteken gyakoroltunk és a korcsolya bemutatón az akadálypályán végig mentünk. Szinte minden szülő ott volt és néztek bennünket, ha elestünk felálltunk.
Örömmel és együtt ünnepeltünk a vidám bemutatót. Ajándékba Zoli bácsitól matricát, cukorkát és nagy dicséretet kaptunk. Készült rólunk a jégen csoportkép is emlékbe. A jégen nagyon jól, óriásian éreztük magunkat, boldogok és vidámak voltunk.
Sikertörténet
Az osztályunk elhatározta, hogy készít egy vicces filmet az iskolai életről. Az egyik tanár néni megírta a forgatókönyvet, kiosztottuk a szerepeket. Mindenképpen ki akartuk próbálni magunkat, mint filmszínészek. Nagyon új volt a feladat, ilyet még nem csináltunk! Az első nehézséget az jelentette, hogy szégyenlősek vagyunk, és a szöveget nem tudtuk rendesen elmondani, a jelenetet eljátszani! Állandóan vihogtunk, egymáson viccelődtünk, elrontottunk mindent. Persze volt, aki megsértődött, a tanár néni már le akarta fújni az egészet. Addig-addig gyakoroltunk, míg a végén valahogyan sikerült összeszedni magunkat, és pár felvétel elkészült. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog, akkor meg senki sem akarta a kísérő szöveget felmondani a magnóra! Csakhogy közeledett a határidő, kénytelenek voltunk azt is megcsinálni. Négyen összeszedték minden bátorságukat, aztán szépen felolvasták a papírról. Mindent meg kellett tennünk, hogy ezt a filmet összehozzuk, mert megígértük magunknak, és fontos volt az egész osztálynak, hogy készen legyen! A tanár néni és mi is hittünk benne, hogy meg tudjuk csinálni, hiszen ez a célunk, minden megvan hozzá, csak akarni kell! Gyakorlat teszi a mestert! – szól a mondás is! Ez bebizonyosodott, mert egyszer csak elkészült a mű! Mindenki boldog volt, már alig vártuk az ünnepélyes bemutatót! Az egész iskola élvezte a filmet, sok-sok dicséretet kaptunk! Az igazgató néni teljesen oda volt tőle! Boldogan ünnepeltünk együtt! Nemcsak azért, mert jól sikerült, hanem azért is, mert meg tudtunk valósítani egy közös célt, amit mi találtunk ki magunknak! Ez jó móka volt! Ez után jobban szerettük egymást!
A mi osztályunk nagyon nyugis osztály szinte túl nyugodtak is. A kiadott feladatokon kívül nem nagyon csinálunk semmit sem. Otthon is keveset! ha nem mondják, akkor csak nyomjuk a gépet, és bámuljuk a tévét. Ezen változtatni szeretnénk! Rájöttünk, hogy akinek nincs célja, az másokat szolgál ki. Egyénileg átbeszéltük, hogy mi az, amire vágyunk, hogy elérjük. Jó sok idő elment vele, de sikerült. Kis lépésekben haladunk, és segítséget is kérhetünk. Hetente meg fogjuk tárgyalni, ki mit tett a célja érdekében.
Ebben a hónapban sokat beszélgettünk arról, mit is szeretnénk elérni, mik a vágyaink. Kölcsön kértük Aladdintól a csodalámpát és kívántunk magunknak sok pénzt, világ körüli utat, űrhajózást. persze hamar rájöttünk, hogy mi nem a mesében, hanem a valóságban járunk, ezért olyan célokat kell kitűznünk magunk elé, amit a saját erőnkből is meg tudunk valósítani. Alaposan átgondoltuk az erősségeinket és a gyengeségeinket. Mindenki rájött, mit is akar. De persze ez nem elég! A kitartás, a türelem, a szorgalom is kell hozzá. A képen csak a táblakép van, de a saját papírunkon részletes tervek vannak lefektetve. Küzdeni kell érte!
Matematika órán szóba kerültek a testek ábrázolása a síkban, így jött a „szoba” a képbe.
Az I. síkban, lent a Cél van.
A II. síkban bal oldalt, mit kell tennem érte.
A III. síkban jobb oldalt, kik a segítőim.
A közelgő felvételit sokan választották, de van, aki csak az apró örömöknek szeretne örülni.
Minden reggel kitettük az asztalra, hogy lássuk.
Ha sikerült valakinek, beszámolt róla.
