Volt aki olyan célt tűzött ki maga elé, ami a 2 hét múlva megrendezésre kerülő farsanggal kapcsolatos. Volt olyan, aki felnőtt kori álmait szeretné valóra váltani, amihez az első lépéseket már is igyekszik megtenni. Mindezeket rajzban fejeztük ki.
Célok kitűzése és elérése
A székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola II. osztályosainak több közös és egyéni célja is megfogalmazódott. Az egyéni célokat mindenki megírta, lerajzolta egy lapra. Volt aki szívesen megosztotta kitűzött céljait a társaival. Nagyon érdekes dolgokat fogalmaztak meg a gyerekek.
Közös céljaink közt szerepelt: videót készítve, együtt énekelve köszöntsük a Napsugár gyermeklapunkat a 60 éves születésnapján valamint megszerezni a Boldog Iskola címet.
Sikerült megvalósítani. 🙂
A mi kis osztályunkkal egymás megsegítését tűztük ki célul. Ehhez összegyűjtöttük a meglévő jó tulajdonságainkat egy szív formájú virágsziromba, s egy másikra pedig azokat, akiknek a segítségére számíthatunk! A szivecskékből azután párosával összeállítottunk egy-egy virágot! A virág közepébe került a közös cél, amit kitűztünk.
Elsősök lévén mi ebben a hónapban szóban, rajzban és a Boldogság kártyák segítségével tűztünk ki célokat. Minden hétfőn húztak a gyerekek a kártyából és az azon lévő pozitív megerősítés elérése volt a cél. Pl. mindenből ötös leszek, vagy boldog lesz a napom.
Nagyon élvezték és figyelték azt is, hogy az osztálytársuk,hogy áll a kitűzött cél elérésével.
A hónapnak vége, de nekünk még vannak céljaink! Megyünk tovább és tűzzük ki az újabb célokat! 🙂
Sikertörténetünk egy olyan tanítványomról szól, aki hihetetlen akaraterővel, kitartással, rengeteg akadály legyőzésével elérte a célját. A róla szóló történetet együtt fogalmaztuk meg a gyerekekkel.
Sikertörténet
A mi történetünk egy olyan osztálytársunkról szól, aki tavaly óta Crohn betegséggel küzd.
A gyógyszeres kezelés nem használt, így az orvos megpróbálkozott egy tápszerkúrával. Ez azt jelentette, hogy nem ehetett semmilyen szilárd ételt, csak a megszabott mennyiségű italt fogyaszthatta naponta. A tanító néni megbeszélte velünk, hogy mi Zita betegsége, ne kínálgassuk őt semmivel. Nem volt könnyű neki megállni, hogy ne egyen, de mindenképpen meg akarta próbálni.
Az első nehézséget az jelentette, mikor azt látta, hogy mi körülötte tízóraizunk, finomabbnál finomabb ételeket hozunk, s neki meg nem szabad ennie. A tanító néni látva, hogy osztálytársunk milyen szívesen fogyasztana a mi tízórainkból, megbeszélte a könyvtáros nénivel, hogy ebben a szünetben Zita felmegy a könyvtárba. Így nem fájt a szíve, hogy mi lakmározunk.
A másfél hónapos kúra végéhez közeledve osztálytársunk már nem akarta meginni a tápszert. Biztatásunkra összeszedte minden bátorságát, és sikeresen túljutott ezen a nehézségen.
Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog a gyógyulás, sajnos kiújult a betegsége. Mivel legyengült az immunrendszere, nem járhatott iskolába sem, magántanuló lett. A tanító néni járt hozzá minden héten. Nagyon nehéz volt neki, hogy egész nap otthon kell lennie, nem játszhat gyerekekkel. Szegény sokat unatkozott, vágyódott vissza közénk. Mindent betartott, amit előírt neki az orvos. Hősiesen tűrte a betegségét.
Hitt benne, hogy meg tudja csinálni. Végül kapott egy olyan terápiás kezelést, ami segített rajta.
Szeptemberben együtt ünnepeltük, hogy Zita újra velünk tanulhat. Nagyon örültünk, hogy ismét köztünk lehet. Nála boldogabban pedig senki nem jött az évnyitóra.