Sylvester Adrienn és Szész Nóra
Célok kitűzése és elérése
Sorbán Dorottya és Fülöp Yvette fotója
A siker öröme
Volt egy lány az iskolában, aki szerette a kosárlabdát, és mindenképpen meg akarta ő is próbálni.
Mikor hazafele tartott, azon gondolkodott, hogyan mondja meg a szüleinek, hogy zongorázás helyett inkább kosarazna. Amikor hazaért, elmesélte gondolatait, és hosszú könyörgések után végül a szülei beleegyeztek.
Az edzésen az első nehézséget az jelentette, hogy nem tudott bal kézzel labdát vezetni. Nagyon rosszul esett neki, hogy a csapattársai sokkal ügyesebbek, és már bal ziccereket dobták sorozatban. Már majdnem feladta a kosarazást, de még egy esélyt adott magának. A hatodik edzésen, amikor ő került sorra, összeszedte minden bátorságát, és elindult a labdával, hogy bedobja. Hitt benne, hogy meg tudja csinálni, hiszen sokat gyakorolt, és a csapattársainak is ment. Mikor a palánkhoz ért a labda, úgy tűnt, sikerülni fog. A lány és társai is izgultak, de a labda csak forgott a gyűrűn. Egyszer csak hirtelen megállt. Mindenki csendben várta a csodát. És a labda végre beleesett a gyűrűbe. Nagy taps és kurjongatások hallatszottak. A lány alig hitt a szemének. Csapattársaival együtt örült élete első sikeres ziccerének.
Az öltözőben együtt ünnepelték az új csapattag sikerét, és már a következő meccsre be is választották a keretbe.
Év végén az állatkertbe szeretnénk menni osztálykirándulásra. Persze, ez nem olcsó mulatság. Ezért a gyerekek azt javasolták, hogy a már lezajlott őszi, és a nemsokára esedékes tavaszi papírgyűjtés során kapott pénzt fordítsuk a kirándulásra. Megígérték, hogy szüleiket is megkérik, ne dobjanak ki semmilyen szórólapot, újságot, hanem segítsenek azt összegyűjteni.
Nyolcadikos osztályként fontos feladat volt a tavaly megfogalmazott célokat megvizsgálni, és felelősségteljes döntést hozni a továbbtanulásunk ügyében. Túl vagyunk rajta! Bízunk benne, hogy mindannyian jó irányba indulunk!
Egy másik fontos célkitűzésünket is sikerült megvalósítani. Elkészült a BOLDOGSÁGFALunk! Egy kis emléket hagyunk magunk után az iskolában. Addig is motiváló idézetekkel lelkesítjük magunkat és arra járókat is!
Mi lehet a közös célunk? – januári feladat
„Egyáltalán nem baj, ha az útkeresésed során nem arra a hegyre mész fel, amelyik az igazi nagy célod. Az sem baj, ha nem a legrövidebb úton mész fel. Mint ahogy az sem, ha sok helyen állsz meg pihenni.”- Vámos Róbert
Szárnyaltak a gyerekek gondolatai a cél, mint téma felvezetése kapcsán. Természetesen először a saját szubjektív szférájuk nyílt meg, majd a csoportos feladatoknál körvonalazódott, hogyan is ragadhatják meg a közös célokat. Idézeteket kerestek, hogy melyik foglalja leginkább magába a meghatározást. Majd elkezdődött a kis műhelymunka. A rajzokból megfogalmaztuk az osztály közös célját, ami látható volt a produktumokból; az pedig a kirándulás.
Következő foglalkozásunkon igyekeztünk egy tablón is megerősíteni az osztály kirándulás utáni legfőbb vágyát. Kitértünk arra, hogy kinek-kinek mi lehet a saját feladata a kitűzött cél eléréséhez, kiknek a segítségére számíthatunk, milyen nehézségek adódhatnak?
A tanult dalocska éneklése a számolásokkal megmutatta, hogyan haladhatunk közösen lépésről–lépésre.
Minden kisgyerek vágyik rá, hogy hazavigye, minél többször az osztály kabalafiguráját.
A cél a nyuszi, elérése egyéni. Erről készültek rajzok.
„Megtanulok olvasni.”
„Jó leszek a családommal.”
„A testvéremmel jó leszek.”
„Hogy jó rajzos legyek.”
„Hogy profi hip-hop-os legyek.”
„Hogy ha felnövök orvos legyek és hogy abban sikeres legyek.”
„Hogy jó focista legyek, hogy jó rendőr legyek.”
„Hogy sikeres legyek az életben.”
„Hogy igazi néptáncos legyek.”
„Az szeretném most éppen, hogy megtanuljak zongorázni.”
„Igazi néptáncos akarok lenni.”
„Hogy soha ne legyen rossz napom.”
„A családommal elmehessek egy hétre nyaralni.”