Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola



Bélapátfalvai Petőfi Sándor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Az órán először beszélgettünk arról, hogy kinek milyen erősségei és gyengeségei vannak. majd arról esett szó, hogy miért van szükségünk célokra. Ezeket le is kellett írniuk. Elmondták, hogy milyen célt tűztek ki maguk elé, majd ezt le is rajzolták. Az óra nagyon jó hangulatban telt.

Rado Tibor Általános Iskola és EGYMI Győr
Az egész tanévünk a céljaink eléréséről szól! Szeretnénk mindannyian tovább tanulni, ezért megteszünk minden tőlünk telhetőt! Osztályfőnökünk gyakran teszi fel e kérdést: ” Melyik lépcsőfokon vagytok?” Olyankor be kell számolni, mi az, amit elértünk, és mit kell még tennünk. Elmondhatjuk, hogy mindenki megértette, mennyire fontos ez a tanév! Ráfeküdtünk a tanulásra! Egymást biztatjuk és segítjük. Nagyon jó az osztályközösségünk szerencsére! De nehéz lesz elválni!!

Radó Tibor Általános Iskola és EGYMI
Mi már 7. osztályosok vagyunk! Ez kötelez bennünket sok mindenre, mert kezünkben a jövőnk! Egy év múlva el kell dönteni, hogyan tovább!? Tavaly még sok probléma volt velünk, de mindenki mondja, hogy az idén megkomolyodtunk. A célok megfogalmazása igencsak aktuális téma, amit irtó fontos számukra. Hogyan kell célokat kitűzni, mit kell érte tenni, mik azok a határidők, hol is tarunk éppen? Keressük a válaszokat, kisebb-nagyobb eredményekkel dicsekedhetünk már. Persze vannak, akik jobban tudják ezt, másoknak sok segítség kell. Tele ragasztottuk a plakátokat a céljainkkal, a tudnivalókkal. Mindig az orrunk előtt lóg, nehogy elfelejtsük. Hasznos volt számunkra ez a hónap is! Köszönjük, hogy részt vehettünk benne!

Radó Tibor Általános Isk. és EGYMI
Elég nehéz téma volt a januári! A beszélgetések alatt kiderült, hogy otthon nem sokan beszélgetnek a céljaikról, sőt, a családjuk céljait sem ismerik. Nem tudják, mit akarnak aznap délután csinálni, hova mennek nyaralni, mik akarnak lenni! Itt az iskolában kitaláltuk az egyéni céljainkat rövid-, közép- és hosszú távon. Megfogalmaztuk, le is írtuk. Az osztály közös céljaiért mindenkinek tennie kell! Ezeket rögzítettük a plakátunkon, kitettük a falra és gyakran átbeszéljük, mit tettünk érte. A célunknak mindig szem előtt kell lennie, különben elfeledkezünk róla!
Radó T. Általános Iskola és EGYMI
Nagyon megragadott minket ez a közmondás! Mivel a fogalmazás nem az erős oldalunk, ezért együtt próbáltunk egy történetet kitalálni!
Egyszer volt egy diák, akinek semmi sem sikerült. Egész nap nyomkodta az okos telefonját, játszott a play station-nel. Nem voltak barátai, csak a neten érintkezett egy-két gyerekkel. A szülei sokat dolgoztak, kérték, hogy segítsen otthon, tanuljon rendesen. De ő inkább a lustaságot választotta. Azt tartotta, hogy a sors úgyis megmutatja majd, mi lesz belőle, felesleges célokat kitűznie. Aztán, ha nem lesz meg, akkor csak szégyenkezik mindenki előtt. Természetesen bukdácsolt a suliban, veszekedett otthon is sokat. Gyakran elment a focipálya előtt, ahol edzés folyt. Nézte az ügyes fiúkat és arra gondolt, neki sosem lesz ilyen szerencséje, hogy jól tudjon focizni. Egyszer az egyik fiú megszólította. „Miért bámészkodsz itt folyton? Gyere be, inkább edzzél te is!” Az edző bácsi is odajött, behúzkodták a pályára. Azt a szégyent! Alig találta el a labdát, kifulladt a futásban. Az edző csak csóválta a fejét, amikor látta. Jancsi szégyellte magát. – Kár volt idejönni,- gondolta. A végén az edző bácsi leültette és beszélgetett vele. Biztatta, hogy jöjjön máskor is! – Minek jöjjek? Tiszta gáz vagyok! — Mindenki így kezdi. Dolgozzunk ki egy programot! Apró lépésekkel kezdődik a foci karrier!” -Milyen programot? Mit akar ez az ember tőlem?”- Másnap szólt apjának, hogy megy fociedzésre. ” Micsoda? Ezt megnézem magamnak!” -mondta az apja. Akárhogyan tiltakozott Jancsi, csak elkísérte. A fiúk örömmel fogadták, gratuláltak, hogy megtette a második lépést a célja felé. Az edző elbeszélgetett az apjával és Jancsival. Este felugrott hozzájuk, és leírták, mit is kell tennie Jancsinak. Alá is kellett írnia. Ez aztán nagy szó! Most aztán elkötelezte magát! Mi lesz itt? Muszáj ezt betartani? Mi lesz, ha nem csinálom meg? Mit gondolnak a többiek, mit gondolnak a szüleim? Végül is, miért ne járhatnék egy kicsit edzésre is, úgysincs más gondom! Aztán lejárogatott. Nem mindig volt kedve abbahagyni a videójátékot, de ha már aláírta és megfogadta!!! A foci egyre jobban ment, kezdte élvezni. Ahogy ügyesedett, nőtt az önbizalma, kedvesebb lett másokhoz. Érezte, hogy a tanulás is jobban mehetne, ha abba is energiát fektetne. Nem hagyhatom, hogy egy jó focista megbukjon! És ráállt a tanulásra. Sokszor nem volt kedve, falhoz csapta a könyvet, de aztán valahogyan az Isten megsegítette. Kezdte örömét lelni a mozgásban, gyorsabb és kitartóbb lett a futásban. Élete első gólján ott tapsoltak szülei a pálya szélén. Irtó büszke volt magára! Mégiscsak érdemes célt találni és azért dolgozni! Kemény munka, de megéri! Talán még számítógépes játékkészítő is lehet belőlem!?? Csak azt is meg kell terveznem. Jancsi célokat tűzött ki maga elé, és sok mindent megtett értük. Mire felnőtt, tele lett jó tulajdonságokkal, megtanult küzdeni, kitartani, türelmesnek lenni. Jó lenne, ha követnénk a példáját!

Tisztelt Boldogságprogram-munkatársak!
Hatodikos osztályommal több osztályfőnöki órát szántunk a havi téma feldolgozására. Mivel éppen január van, azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, ki milyen újévi fogadalmat tett, illetve milyen célokat tűzött ki magának az új esztendőre. Ezen parázs vita alakult ki. Voltak, akik azt mondták, az újévi fogadalmaknak semmi értelme, úgysem tartja be őket senki, mások viszont azon a véleményen voltak, hogy azért mégiscsak jó, ha megfogalmazzuk a saját magunk iránti elvárásainkat.
Ebből kiindulva eljutottunk oda, hogy fontos, sőt nélkülözhetetlen, hogy az embernek legyenek céljai, mind rövid, mind hosszú távra. Tudatosítottuk, hogy milyen a jó célkitűzés: reális, megvalósítható elvárásokat kell megfogalmaznunk, amikért azért meg kell küzdenünk.
A gyerekek leírták egy lapra, hogy mit szeretnének elérni e tanév végére, illetve az általános iskola befejezéséig. Ezeket a lapokat összeszedtem, és megígértem nekik, hogy megőrzöm, s a ballagásukkor elolvashatják őket.
Ezt követően arról beszélgettünk, hogy miként segíthetjük magunkat a céljaink elérésében (elmondani másoknak, részcélokat kitűzni, részcélok elérése esetén megjutalmazni magunkat), de megállapítottuk, hogy a legfontosabb: hinni kell magunkban.
Kértem őket, hogy gondolkozzanak el a hosszú távú céljaikról is, és játsszunk időutazást, „vonzzuk be” a vágyainkat azzal, hogy már elért eredményekként tálaljuk őket. Megrendeztünk egy jövőbeli osztálytalálkozót, amelyre jelzés szintű felnőttes jelmezben érkezhettek, és elmondhatták egymásnak, mire jutottak negyvenéves korukra. Az erről készített filmet pedig akár a valódi osztálytalálkozójukon is visszanézhetik majd.
Ebből vágtam össze egy néhány perces kivonatot, amelyet itt mellékelek.
A gyerekek nagyon élvezték a játékot, volt, aki névjegyeket nyomtatott magának, behozta a leendő munkaeszközeit, a lányok sminkeltek, magassarkú cipőkben egyensúlyoztak, sok fiú pedig zakóban, nyakkendőben, aktatáskával jelent meg.
Számomra meglepően komolyan vették a gyerekek az egészet, nem viccelték el, nem nevették ki egymást, és megható volt hallgatnom a szép, tartalmas céljaikat.
Köszönöm a jó ötleteket és feldolgozási javaslatokat, illetve azt, hogy programjukkal alkalmat teremtenek az osztályközösség fejlesztésére és a tanulók egyéni boldogságának növelésére!
Pásztorné Cserpák Judit

Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola
A januári boldogságórákat a 2018-as évre szóló kívánságaink és céljaink meghatározásával kezdtük.
Ezt követően megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a tanévre milyen célokat tűzünk ki magunk elé a tanulás és a magatartás terén. Ők ezeket még tovább bontották az iskolai és a z iskolán kívüli tanulás színtereire (sport,zene,tánc..).Ezeket a célokat elhelyeztük a céltábla közepébe,majd mindenki kiválasztotta,hogy ő mely területen kíván fejlődni. Azt is mindenki saját maga választotta meg, hogy az elérendő célhoz képest most hol helyezkedik el. A névtáblájukat ennek megfelelően helyezték el a céltáblán.
A közeli célok után beszélgettünk a távolabbi, azaz jövőbeli céljaikról is (Egészségesen éljek, sokáig!Híres legyek!Legyenek gyerekeim!Gazdag legyek!Sikeres sportoló legyek!Szépen zongorázzak!)
Ezek egy,az életútjukat jelképező útra kerültek útjelző táblaként,a hozzájuk vezető lábnyomokra írták a gyerekek a nevüket,jelezve,hogy még csak az út elején járnak.
A hónap dala ismét nagy sikert aratott körükben,azonnal mozgással,tapssal,dobbantással kísérték a zenét.
Nagyon élveztük ennek a témának a feldolgozását is!