A legfőbb célunk közös megegyezés alapján a boldogság elérése! Ehhez a céltáblára felírtuk azokat a dolgokat, amiket ennek érdekében megteszünk. És tényleg megtesszük!!
Célok kitűzése és elérése
A január egy új év kezdetét jelenti mindenki életében. A Mese csoportos gyermekekkel is sokat beszélgettünk a terveikről, a céljaikról és hogy hogyan szeretnék azokat elérni, megvalósítani, milyen lehetőségek vannak a cél felé vezető úton. A téma megértetése, körbejárása nagy mértékben segítette a havi feladat megvalósítását, hogy tényleg a gyermekek szemszögéből tudjuk megvilágítani az ő hőn áhított vágyaikat, gondolataikat ezzel kapcsolatban. Érdekes interjúk születtek, a kis céltudatos óvodásainkkal, ki-ki a maga módja, megfogalmazása szerint világított rá arra, hogy mi a jövőbeli elképzelése, és mit tenne ennek érdekében. Az elszántság és tenni akarás sugárzik róluk, csak úgy, mint az érzelmek, mély érzések és a hála a szülők iránt, és a jó dolgok iránt. Remélem ez a kitartás végig kíséri őket egész életükben, és ugyan ilyen empátiával, szociális érzékenységgel és elhivatottsággal fognak létezni a jövőben is, amikor már nagyok lesznek. 🙂
A célok felállítása minden életkorban fontos! Jöttünk rá, amikor erről beszélgettünk az órákon. Mi még kicsinek tűnünk, de célunk nekünk is van! Már egész kicsik voltunk, amikor fel akartunk állni, amikor el akartunk érni egy játékot, amikor megtettük az első lépéseket. Csodálkoztunk is, hogy mennyire jelen van az életben. Vannak, akiknek nem tetszik, hogy mindig küzdeni kell, de hát csak úgy lehetünk valakik, ha ezt tesszük. Kedvenc énekesünk, Horváth Ferenc Caramel is erről énekelt nekünk. Megvizsgáltuk a lépcsőfokokat, amiket meg kell másznunk. Nehéz dolog ez gyerekek! De a siker, hogy megtetted az utadat hogy elérkeztél oda, ahova akartál, megéri a fáradtságot. Javítani egy jegyet irodalomból, jól megírni a dolgozatot matekból, örömet szerezni anyának. Berúgni a győztes gólt, leadni pár kilót. Ezeket tűztük ki, és el is érjük!
Az órán először beszélgettünk arról, hogy kinek milyen erősségei és gyengeségei vannak. majd arról esett szó, hogy miért van szükségünk célokra. Ezeket le is kellett írniuk. Elmondták, hogy milyen célt tűztek ki maguk elé, majd ezt le is rajzolták. Az óra nagyon jó hangulatban telt.
Az egész tanévünk a céljaink eléréséről szól! Szeretnénk mindannyian tovább tanulni, ezért megteszünk minden tőlünk telhetőt! Osztályfőnökünk gyakran teszi fel e kérdést: ” Melyik lépcsőfokon vagytok?” Olyankor be kell számolni, mi az, amit elértünk, és mit kell még tennünk. Elmondhatjuk, hogy mindenki megértette, mennyire fontos ez a tanév! Ráfeküdtünk a tanulásra! Egymást biztatjuk és segítjük. Nagyon jó az osztályközösségünk szerencsére! De nehéz lesz elválni!!
Mi már 7. osztályosok vagyunk! Ez kötelez bennünket sok mindenre, mert kezünkben a jövőnk! Egy év múlva el kell dönteni, hogyan tovább!? Tavaly még sok probléma volt velünk, de mindenki mondja, hogy az idén megkomolyodtunk. A célok megfogalmazása igencsak aktuális téma, amit irtó fontos számukra. Hogyan kell célokat kitűzni, mit kell érte tenni, mik azok a határidők, hol is tarunk éppen? Keressük a válaszokat, kisebb-nagyobb eredményekkel dicsekedhetünk már. Persze vannak, akik jobban tudják ezt, másoknak sok segítség kell. Tele ragasztottuk a plakátokat a céljainkkal, a tudnivalókkal. Mindig az orrunk előtt lóg, nehogy elfelejtsük. Hasznos volt számunkra ez a hónap is! Köszönjük, hogy részt vehettünk benne!
Elég nehéz téma volt a januári! A beszélgetések alatt kiderült, hogy otthon nem sokan beszélgetnek a céljaikról, sőt, a családjuk céljait sem ismerik. Nem tudják, mit akarnak aznap délután csinálni, hova mennek nyaralni, mik akarnak lenni! Itt az iskolában kitaláltuk az egyéni céljainkat rövid-, közép- és hosszú távon. Megfogalmaztuk, le is írtuk. Az osztály közös céljaiért mindenkinek tennie kell! Ezeket rögzítettük a plakátunkon, kitettük a falra és gyakran átbeszéljük, mit tettünk érte. A célunknak mindig szem előtt kell lennie, különben elfeledkezünk róla!
Nagyon megragadott minket ez a közmondás! Mivel a fogalmazás nem az erős oldalunk, ezért együtt próbáltunk egy történetet kitalálni!
Egyszer volt egy diák, akinek semmi sem sikerült. Egész nap nyomkodta az okos telefonját, játszott a play station-nel. Nem voltak barátai, csak a neten érintkezett egy-két gyerekkel. A szülei sokat dolgoztak, kérték, hogy segítsen otthon, tanuljon rendesen. De ő inkább a lustaságot választotta. Azt tartotta, hogy a sors úgyis megmutatja majd, mi lesz belőle, felesleges célokat kitűznie. Aztán, ha nem lesz meg, akkor csak szégyenkezik mindenki előtt. Természetesen bukdácsolt a suliban, veszekedett otthon is sokat. Gyakran elment a focipálya előtt, ahol edzés folyt. Nézte az ügyes fiúkat és arra gondolt, neki sosem lesz ilyen szerencséje, hogy jól tudjon focizni. Egyszer az egyik fiú megszólította. „Miért bámészkodsz itt folyton? Gyere be, inkább edzzél te is!” Az edző bácsi is odajött, behúzkodták a pályára. Azt a szégyent! Alig találta el a labdát, kifulladt a futásban. Az edző csak csóválta a fejét, amikor látta. Jancsi szégyellte magát. – Kár volt idejönni,- gondolta. A végén az edző bácsi leültette és beszélgetett vele. Biztatta, hogy jöjjön máskor is! – Minek jöjjek? Tiszta gáz vagyok! — Mindenki így kezdi. Dolgozzunk ki egy programot! Apró lépésekkel kezdődik a foci karrier!” -Milyen programot? Mit akar ez az ember tőlem?”- Másnap szólt apjának, hogy megy fociedzésre. ” Micsoda? Ezt megnézem magamnak!” -mondta az apja. Akárhogyan tiltakozott Jancsi, csak elkísérte. A fiúk örömmel fogadták, gratuláltak, hogy megtette a második lépést a célja felé. Az edző elbeszélgetett az apjával és Jancsival. Este felugrott hozzájuk, és leírták, mit is kell tennie Jancsinak. Alá is kellett írnia. Ez aztán nagy szó! Most aztán elkötelezte magát! Mi lesz itt? Muszáj ezt betartani? Mi lesz, ha nem csinálom meg? Mit gondolnak a többiek, mit gondolnak a szüleim? Végül is, miért ne járhatnék egy kicsit edzésre is, úgysincs más gondom! Aztán lejárogatott. Nem mindig volt kedve abbahagyni a videójátékot, de ha már aláírta és megfogadta!!! A foci egyre jobban ment, kezdte élvezni. Ahogy ügyesedett, nőtt az önbizalma, kedvesebb lett másokhoz. Érezte, hogy a tanulás is jobban mehetne, ha abba is energiát fektetne. Nem hagyhatom, hogy egy jó focista megbukjon! És ráállt a tanulásra. Sokszor nem volt kedve, falhoz csapta a könyvet, de aztán valahogyan az Isten megsegítette. Kezdte örömét lelni a mozgásban, gyorsabb és kitartóbb lett a futásban. Élete első gólján ott tapsoltak szülei a pálya szélén. Irtó büszke volt magára! Mégiscsak érdemes célt találni és azért dolgozni! Kemény munka, de megéri! Talán még számítógépes játékkészítő is lehet belőlem!?? Csak azt is meg kell terveznem. Jancsi célokat tűzött ki maga elé, és sok mindent megtett értük. Mire felnőtt, tele lett jó tulajdonságokkal, megtanult küzdeni, kitartani, türelmesnek lenni. Jó lenne, ha követnénk a példáját!