A gyerekeim annyira jól érezték magukat a boldogságtáborban, hogy amikor beszélgettünk róla, mi legyen a céltábla közepén, egyértelműen a tábor fényképét javasolták. Köréjre rajzolták azokat a tevékenységeket, amelyeket már megtettek céljuk elérése érdekében.
Ebben a hónapban számunkra a célok kitűzése különösen fontos volt, hiszen nyolcadikosok vagyunk, kiemelt célunk a továbbtanulás előkészítése, új célok megfogalmazása. Így sokan ezzel a témával kapcsolatos célokat fogalmaztak meg. Csoportban határoztak meg a gyerekek közös célokat, ami mindenki számára fontos, majd egyénenként is kiegészítették saját célokkal. Az így elkészült céltáblákat az osztályteremben kiraktuk, időről-időre megbeszéljük majd, mit sikerült már elérnünk.
Első osztályosaimmal egyik – talán legfontosabb – célunk, hogy megtanuljunk olvasni. Kerestük a megoldásokat. Megállapítottuk, hogy sokat kell tanulnunk, gyakorolni, küzdeni, harcolni a betűkkel, megismerni őket, hogy utána a barátaink legyenek.
Az osztály egy része komoly célt tűzött ki magának, végiggondolták, hogy a jövőjük alakításában mi játszhat fontos szerepet. Olyan irányban szeretnének továbbtanulni, ami ehhez vezeti őket. Megbeszélték a stratégiát is,látják a célhoz vezető utat, s bejelölték, hogy ki, hol tart ezen az úton.
Az osztály másik része kissé elrugaszkodott – a földtől. Ők szeretnének ügyesen szaltózni. Noha nem artistaképzőbe járnak, ki vethetné a szemükre ezt a vágyat? Céljukat ők is komolyan vették, s szemük előtt tartják. Csakúgy, mint azok a társaik, akik nem csak egy területen kívánnak kiemelkedő sportolóvá válni, nekik mindenképp több a teendőjük, de ők is tudják már, hogyan és mit kell tenniük céljuk eléréséhez.