Célok kitűzése és elérése
A boldogságórán megbeszéltük a csoporttal, hogy mi is az a cél. Megemlítettük, hogy mindenkinek van célja. Példákat soroltunk fel arról, hogy milyen célokat tűzhetünk ki magunk elé: megtanulunk írni, olvasni, szépen rajzolni stb. Cél tehát mindaz, amit el szeretnénk érni. Nagyon fontos az, hogy ha első próbálkozásra nem sikerül elérni a célt, akkor sem szabad elcsüggedni. Nem szabad feladni, hanem újra meg kell próbálni. Ezt követően együtt játszottunk, s azt tűztük ki célul, hogy labdákat dobunk be a kosárba. A gyermekek nagy örömmel és élvezettel fogadták ezt a játékot. Többnyire sikeresen elérték a céljukat. Egy feladat követte végül a játékot. A nagyobbak le kellett rajzolják a saját céljaikat. A kisebbek a feltűntetett rajzokból ki kellett színezzék azt, ami az ő céljuk. Miután végeztek a feladattal, egy céltáblára mindenki feltűzte a munkáját, és megosztotta a többiekkel, hogy mi is az ő célja.
Három különböző célt elért emberrel készítettünk riportot. Az első Nagy István igazgatóhelyettes kollégám, aki karatézik és barnaöves lett. A második riportalany Heizer Zoltánné, igazgatónő, aki decemberben testvériskolai kapcsolatot írt alá a városunkban működő QSI Nemzetközi Iskola igazgatójával. Sikeres projekthét keretében mutattuk be nekik a magyar kultúrát, szokásokat, gasztronómiát. A harmadik alanyunk Mógor Dávid osztálytársunk volt, aki lovasversenyen harmadik helyet ért el. Nagyon élveztük ezt a feladatot.
A hónap témáját az osztály először bemutató vetítésen keresztül beszélte meg, melyben helyet kapott a célok kitűzésének módja, illetve az elérés útjának meghatározása. Mivel már komolyabb témát is fel mertünk vetni, így egy sportoló, egy egyházi ember, illetve egy fogyatékkal élő ember /Nick Vujicic/céljait is meghatároztuk. Illetve fontos volt megbeszélni azt is, hogy milyen eszközökkel érik el ezek az emberek céljaikat, és mi hogyan segíthetjük megvalósulni a sajátunkat. Bakancslistát kértem név nélkül, mert nem szerettem volna, ha a gyerekek kigúnyolják egymást. A színes bakancsokat egy hegyre erősítettük aszerint, ki hol érzi magát a megvalósításban. Persze mindenki ráismert a másikéra, de meglepő módon értették, hogy ez nem gúny tárgya. A lista most is a falra van erősítve, a gyerekek pedig szívesen olvasgatják, és beszélgetnek előtte. Megérte.:)