A Lengyel Laura Óvoda Katica csoportja először Szabó Rékát az újfehértói Vasvári Pál Tagintézmény 4. osztályos tanulóját interjúvolta meg céljai kitűzésével és elérésével kapcsolatban.
Interjú alanyunk vers és mese szeretete már óvodás korában elkezdődött, melyet általános iskolai évei alatt jelenleg is igyekszik kibontakoztatni.
Réka ugyan még csak 10 éves, de már most rengeteg eredménnyel büszkélkedhet, amiről szívesen beszélt nekünk.
Tanulmányai mellett állandó résztvevője és eredményezettje az iskola és a város által szervezett vers és mesemondó versenyeken kategóriájában, valamint négy éven keresztül a Babszem Jankó Országos Baptista Népmesemondó Verseny indulója, ahol háromszor lett 1. helyezett és egyszer különdíjas.
2017-ben lehetőséget kapott a Debreceni Művelődési Központ – Alföld Gyermekszínpadon való szerepjátszásra, mellyel tapasztalatait és sikerélményét bővíthette.
Ezúton is gratulálunk a már elért eredményeihez és mivel jelenleg is készül a következő megmérettetésére, sok sikert kíván neki csoportunk apraja-nagyja!
Célok kitűzése és elérése
Hosszas beszélgetés után a gyerekekkel úgy döntöttünk, hogy mesét írunk. A célok és az álmok nagyon hasonlítanak, de a lényeg, hogy céljainkat könnyebben elérjük, míg az álmok néha azok is maradnak. A történet főhőse a nyuszi, aki célul tűzte ki, hogy eztán egészségesen fog élni. Olvassátok el a mesét és okuljatok Tapsi hibájából majd fogadjátok el tanácsait!
A szegény legény és a király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony és annak egy fia. Nagy szegénységben éltek, néha ennivalójuk sem volt. Már a tűzrevalójuk is elfogyott, ezért azt mondta neki az édesanyja.
– Édes fiam, menj az erdőbe, vágj egy kis fát, mert különben megfagyunk!
– Megyek, édesanyám, megyek már is!
El is indult a legény a közeli erdőbe. Kivágott néhány fát, összevágta és leült a fűbe kicsit pihenni, mert nagyon elfáradt. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki ott áll előtte. Felnéz, hát látja, hogy maga a király az, aki megszólítja:
– Mit csinálsz te itt szegény legény?
– Jaj, király uram, nagy szegénységben élünk édesanyámmal. Eljöttem egy kis fát gyűjteni, hogy legalább ne fázzunk.
– Látom dolgos legény vagy! Ajánlok neked egy munkát! Most hirdettem ki az országban, hogy keresem azt embert, aki kifaragja nekem a koronámat, a királyi székemet és a kardomat. Jutalmul annak adom fele királyságomat, mert nagy bánatomra nem született fiam. Viszont van egy csodaszép lányom!
A fiú elgondolkodott azon, amit a király mondott és azt mondta, hogy megpróbálja teljesíteni a király kívánságát. El is kezdett dolgozni három éjjel és három nap megállás nélkül csak faragott.
A negyedik napon elment a palotába a királyhoz, aki már nagyon várta, hiszen nagyon sok jelentkező akadt már.
– Megjöttél, szegény legény? Lássuk először a koronát, jó-e a fejemre? Na, ez igazán szép munka és éppen a fejemre való!
– Próbálja ki királyom a széket is!
– Jaj, milyen kényelmes! Hát fiam, ez igazán királynak való! Na de lássuk a kardot is!
– Tessék!
– Micsoda kard! Ilyen szépet és éleset én még nem is láttam! Pont jó lesz ez nekem, mert közeleg a nagy háború!
– Majd én elmegyek királyom helyett a háborúba és megvédem az országot!
– Milyen bátor legény vagy te! Bizony öregszem én is, egy ilyen fiatal biztos jobban forgatná ezt a szép kardot.
Másnap kora hajnalban útra indultak a szegény legény vezetésével a háborúba a katonák. A győzelem után visszatértek a palotába, ahol a király fogadta őket.
– Látom, szerencsésen megérkeztetek és szerencsésen megvédtétek az országomat is! Nem is leszek hálátlan fiam! Megkapod a jutalmad és mellé szépséges lányom kezét is neked adom.
A fiatalok hamar egymásba szerettek és hatalmas lakodalmat tartottak. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem halnak.
A fiúkkal célokat tűztönk ki és megbeszéltük hogyan lehet ezeket elérni, teljesíteni…
Ezt a témát két órán keresztül dolgoztuk fel. Az órákat relaxációs gyakorlattal és a hónap dalával indítottuk. Majd három kívánságot fogalmaztunk meg rajzos, írásos formában. Meghallgattuk a kapcsolódó mesét, a munkafüzet feladata alapján pedig befejeztük a megkezdett mondatokat. Megfogalmaztuk, mi a különbség a kívánság és a saját cél között. A munkafüzet rejtvénye alapján megállapítottuk, miben kell hinnünk a cél érdekében (sikerül).
Beszéltünk arról, hogy miért legyenek céljaink, hogyan érjük el azokat.
A közös célokról szóló tablót másik órán készítettük el, volt mit kiírni, amiket együtt szeretnénk elérni!
Az órákat meditációval zártuk.
Lerajzoltuk, hogy ki mit szeretne elérni egyénileg, majd a színezők segítségével meg is jelöltük azokat a tevékenységeket, amiket meg szeretnének tanulni, pl cipőkötés, korcsolya,stb…
Közös célt is tűztünk ki, amit le is rajzoltak a gyerekek és egy nagy szív közepébe ragasztottuk ezeket az alkotásokat, amely céltáblaként is szolgált. A gyermekek jeleit aszerint raktuk rá a szívre, hogy milyen közel állnak éppen a közös célhoz. A szélén voltak azok, akiknek még sokat kell tenni érte, s befelé haladva voltak azok, akiknek egyre kevesebbet. A gyermekeknek kellett megmutatniuk egyénileg, ő saját magáról hogy gondolja, hol tartózkodik éppen a céltáblán, s azt is ők mondták el, hogy min kéne változtatniuk, hogy beljebb kerüljenek. A legtöbben nagyon jól tudták, hogy milyen hibáik vannak, amiken változtatni kell, csak pár óvodásnak volt szüksége segítségre az önértékelésben.