Célok kitűzése és elérése
A szegény legény és a király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony és annak egy fia. Nagy szegénységben éltek, néha ennivalójuk sem volt. Már a tűzrevalójuk is elfogyott, ezért azt mondta neki az édesanyja.
– Édes fiam, menj az erdőbe, vágj egy kis fát, mert különben megfagyunk!
– Megyek, édesanyám, megyek már is!
El is indult a legény a közeli erdőbe. Kivágott néhány fát, összevágta és leült a fűbe kicsit pihenni, mert nagyon elfáradt. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki ott áll előtte. Felnéz, hát látja, hogy maga a király az, aki megszólítja:
– Mit csinálsz te itt szegény legény?
– Jaj, király uram, nagy szegénységben élünk édesanyámmal. Eljöttem egy kis fát gyűjteni, hogy legalább ne fázzunk.
– Látom dolgos legény vagy! Ajánlok neked egy munkát! Most hirdettem ki az országban, hogy keresem azt embert, aki kifaragja nekem a koronámat, a királyi székemet és a kardomat. Jutalmul annak adom fele királyságomat, mert nagy bánatomra nem született fiam. Viszont van egy csodaszép lányom!
A fiú elgondolkodott azon, amit a király mondott és azt mondta, hogy megpróbálja teljesíteni a király kívánságát. El is kezdett dolgozni három éjjel és három nap megállás nélkül csak faragott.
A negyedik napon elment a palotába a királyhoz, aki már nagyon várta, hiszen nagyon sok jelentkező akadt már.
– Megjöttél, szegény legény? Lássuk először a koronát, jó-e a fejemre? Na, ez igazán szép munka és éppen a fejemre való!
– Próbálja ki királyom a széket is!
– Jaj, milyen kényelmes! Hát fiam, ez igazán királynak való! Na de lássuk a kardot is!
– Tessék!
– Micsoda kard! Ilyen szépet és éleset én még nem is láttam! Pont jó lesz ez nekem, mert közeleg a nagy háború!
– Majd én elmegyek királyom helyett a háborúba és megvédem az országot!
– Milyen bátor legény vagy te! Bizony öregszem én is, egy ilyen fiatal biztos jobban forgatná ezt a szép kardot.
Másnap kora hajnalban útra indultak a szegény legény vezetésével a háborúba a katonák. A győzelem után visszatértek a palotába, ahol a király fogadta őket.
– Látom, szerencsésen megérkeztetek és szerencsésen megvédtétek az országomat is! Nem is leszek hálátlan fiam! Megkapod a jutalmad és mellé szépséges lányom kezét is neked adom.
A fiatalok hamar egymásba szerettek és hatalmas lakodalmat tartottak. Még ma is boldogan élnek, ha meg nem halnak.
A fiúkkal célokat tűztönk ki és megbeszéltük hogyan lehet ezeket elérni, teljesíteni…
Ezt a témát két órán keresztül dolgoztuk fel. Az órákat relaxációs gyakorlattal és a hónap dalával indítottuk. Majd három kívánságot fogalmaztunk meg rajzos, írásos formában. Meghallgattuk a kapcsolódó mesét, a munkafüzet feladata alapján pedig befejeztük a megkezdett mondatokat. Megfogalmaztuk, mi a különbség a kívánság és a saját cél között. A munkafüzet rejtvénye alapján megállapítottuk, miben kell hinnünk a cél érdekében (sikerül).
Beszéltünk arról, hogy miért legyenek céljaink, hogyan érjük el azokat.
A közös célokról szóló tablót másik órán készítettük el, volt mit kiírni, amiket együtt szeretnénk elérni!
Az órákat meditációval zártuk.
Lerajzoltuk, hogy ki mit szeretne elérni egyénileg, majd a színezők segítségével meg is jelöltük azokat a tevékenységeket, amiket meg szeretnének tanulni, pl cipőkötés, korcsolya,stb…
Közös célt is tűztünk ki, amit le is rajzoltak a gyerekek és egy nagy szív közepébe ragasztottuk ezeket az alkotásokat, amely céltáblaként is szolgált. A gyermekek jeleit aszerint raktuk rá a szívre, hogy milyen közel állnak éppen a közös célhoz. A szélén voltak azok, akiknek még sokat kell tenni érte, s befelé haladva voltak azok, akiknek egyre kevesebbet. A gyermekeknek kellett megmutatniuk egyénileg, ő saját magáról hogy gondolja, hol tartózkodik éppen a céltáblán, s azt is ők mondták el, hogy min kéne változtatniuk, hogy beljebb kerüljenek. A legtöbben nagyon jól tudták, hogy milyen hibáik vannak, amiken változtatni kell, csak pár óvodásnak volt szüksége segítségre az önértékelésben.
