Célok kitűzése és elérése
Ki sokba kap, keveset végez.
Egyezer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő. Élt ebben az erdőben egy csiga, akit Tominak hívtak.
Tomi nagyon szeretett itt élni, őt is szerették az erdő lakói. Éppen ezért sokszor megkérték, hogy segítsen ezt-azt. Egy nap Jancsi nyuszi odatoppant Tomihoz és megkérte, hogy segítsen neki répát hámozni. Jött egy farkas, és a nyuszi elszaladt. Így Tomi csiga egyedül maradt a feladattal. A nagy munka közepette alig vette észre béka Béla közeledtét. Ő is bajban volt, mert rettentően megfázott, fájt a torka, nem tudott kuruttyolni. Pedig ezzel a hanggal kelti fel az erdőt! Mit volt mit tenni, Tomi elkezdett kuruttyolni. Szörnyű volt hallgatni!!! Mindenre hasonlított, csak a béka hangjára nem. Este lett. Elérkezett a szentjános bogarak ideje. De hirtelen akkora vihar kerekedett. Égszakdás földindulás, vihar, eső érte az erdőt. Szegény szentjános bogarak bőrig áztak. Nem tudtak felszállni! Csiga Tomi ismét kéznél volt. Arra kérték, hogy rakjon egy óriási tüzet, amelynél majd megszáradnak. De az eső csak esett, esett, száraz fa nem volt sehol. Így a csiga teljesen tanácstalan lett. A répa hámozással sem végezett még. A kuruttyolást sem sikerült megtanulnia. Nem is beszélve az elázott bogárkákról! Már azon gondolkodott, hogy legjobb lenne kiszaladni az erdőből, mert úgysem tudja megoldani a gondokat. De ekkor elé repült az erdő bölcs baglya, Uhu, aki azt tanácsolta, hogy kérjen segítséget az erdő lakóitól. Tomi csiga elcsúszkált nyúlanyóhoz. Megkérte, hogy segítsen a nyúlcsalád a répapucolásban. Aztán megkérte Béla unokatestvérét, hogy kuruttyoljon Béla helyett. Végül az erdő összes állata hozott egy darab gallyat. Akkora tüzet raktak, melynél minden állat felmelegedett.
A bölcs bagoly végül csak ennyit mondott csiga Tominak: Ne feledd fiam, aki sokat kap, keveset végez.
Csiga Tomi elhatározta, hogy legközelebb átgondolja, hogy kinek miben tud segíteni. Az erdő lakói ezek után jobban odafigyeltek a kis csigára.
Készítette:
Hegedüs Máté
Kovács Szabolcs
Krucsó Leila
Lippói Gárdonyi Géza Általános Iskola, 2018. 01.24. Etika óra
A gyerekek egy közös célt fogalmaztak meg, amellyel mindannyian egyetértettek. Nagy örömükre szolgálna, ha együtt mehetnének külföldre.
A diákok megfogalmazták vágyaikat (pl.: gondolatolvasói képesség) és közös terveiket is. A céltáblára felkerültek azok a fogalmak is, melyek nélkül nem lehet elérni a céljainkat (kitartás, szorgalom, együttműködés). Az osztály közös célja, hogy nagyon jó közösséggé kovácsolódjanak. Ennek érdekében sok közös programot tervezünk (pl.: kirándulás, mozi).
Januárban a mi osztályunk is a célok kitűzésével és elérésével foglalkozott. Új év alkalmából megbeszéltük, milyen fogadalmakat tettek és, hogy mit szeretnének elérni az életben. Majd a feladatok segítségével egyre jobban lekörvonalazódott bennünk milyen céljaink is vannak és, hogy ezek milyen nagyobb egységekre oszthatóak.
A céltábla feladat megoldásához tartottunk egy brainstormingot arról, hogy mivel is tudnánk érdekessé tenni és még több jelentést adni céltáblánknak. A brainstorming során felmerült, hogy osztályfőnökük matektanár révén, tiszteletük jeléül és kedvességből, valamilyen matematikai dologgal kéne összekötni a feladatot. Számos fogalom merült fel, amelyeken jókat nevettünk, addig amíg eljutottunk a vektorokig, amelyek végül megalkották a céltáblánk. Hiszen a vektoroknak van erejük és irányuk, amelyek remek metaforái lehetnek a céltudatosságnak. Ez után már csak szerkesztgetnünk kellett, hogy hogyan is lehetne mindezt ízlésesen kivitelezni. A táblánknak 6 külön álló cikke van, amelyek egy egy nagyobb területet jelképeznek és ezeken szerepelnek az ide tartozó fogalmak. A „vektorjaink” mind egy irányba, a középpont felé mutatnak, amely a boldog élet elérése, hiszen mindezeket megvalósítva érhetjük el ezen fő célunkat.
Kosárkó Györgyi
A csoport a szólások segítségével párokban történeteket alkotott. Érdekes volt, hogy a nagyszüleik által mesélt történeteket is felidézték. Szóba került, hogy a háborús időkben milyen nagy feladat volt megoldani a mindennapi problémákat, milyen nehéz lehetett céltudatosan élni akkor. Egy lehetetlennek tűnő történet igazán elgondolkodtatta a csoporttagokat. A történet főhőse egy mozgássérült fiú, aki sporttal szeretne foglalkozni és ebben az irányban továbbtanulni és segítő környezetben képes is a céljait elérni. A sportolónő Hosszú Katinka gondolata járt a fejemben a foglalkozást követően:” Úgy tűzz ki célokat magad elé, hogy néha még te is megijedj tőlük.”
Dobrosi Ágnes
Nyolcadik osztályosok lévén január hónap számunkra a továbbtanulás hónapja volt. Minden e körül forgott számunkra, az aktuális feldolgozandó téma pedig nem is lehetett volna ideálisabb.
Céltábláinkban is a gyerekek továbbtanulással kapcsolatos céljaik olvashatók leginkább. Mi szeretnék lenni, hol szeretnék tanulni, mit szeretnék ezzel elérni, hogyan befolyásolja mindez majd a jövőmet stb. A belső körbe került(ek) a fő cél(ok). A középső körbe került felsorolásra mindaz, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kitűzött céljainkat elérjük. A külső körbe egyéb – inkább vágyak – későbbi célok kerültek felsorolásra. Végül azt kértem, hogy mindenki olyan színekkel díszítse ki céltábláját, melyek számukra kedvesek, de figyeljenek arra, hogy a középső, a fő célt tartalmazó kör a kedvenc színüket kapja.
Januárban minden lehetséges módon célba vettük céljainkat. 🙂
A boldogságórán a gyerekek a céljaikról rajzot készítettek és elhelyezték a céltáblán ahol éppen tartanak annak megvalósulásában.
A gyerekek megfogalmazták céljaikat, ehhez céltáblákat készítettünk, amiket haza is vihetnek és jelölhetik otthon útjukat a cél felé.