Amikor elkezdtem készülni ebben a hónapban a Boldogságórára volt egy kép a fejemben, hogy mi felé próbálom majd terelgetni a gyerekeket, milyen ötleteket adok nekik, hogy közösen megfogalmazzuk, hogy vajon a mi kis elsős osztályunknak mi is lehet a célja és milyen akadályok nehezíthetik annak elérését.
No, tipikus példája volt az óra annak, hogy „Isten tervez, ember végez”! De imádtam az órát és a gyerekek fantáziáját is. A mese felolvasása utána rákérdeztem vajon mi milyen célt tudnánk magunknak kitűzni? Az első válasz meg is adta az alaphangulatot: „Legyen a célunk az, hogy elmegyünk osztálykirándulásra, a Balatonra.” Úgy éreztem a kisfiún, hogy szívéből jött a válasz, őszinte volt, boldogság tükröződött az arcán. Úgy éreztem a maguk elsős szintjén a korosztályuknak megfelelő célt tűztek ki maguk elé. Nem gondolkodnak nagy, érzelmi dolgokban, a távoli jövőben, egyszerűen csak együtt akarnak eltölteni egy kis időt a Balatonon.
Milyen akadályokba ütközhetünk a célunk eléréséig? Záporoztak itt is a jobbnál jobb gondolatok. Például: lerobban a busz, megbetegszik a fél osztály, pirosat kapunk a sorompónál, kiesik a busz kereke, lebetegszik a sofőr bácsi. Ebben megfogalmaztak könnyen áthidalható és esetenként nagyobb horderejű akadályokat is.
