A témát több napon át dolgoztuk fel a gyerekekkel, így lehetőségük volt arra, hogy mindnyájan elmondhassák álmaikat, vágyaikat és mit szeretnének megvalósítani. Csoportunkban közösen azt a célt tűztük ki, hogy madáretetőket készítünk és folyamatosan gondoskodunk arról, hogy mindig legyen madáreleség az etetőkben. Etetőinket a „régiből újat” szemlélet alapján készítettük el. Műanyag üdítős flakonokból, vödrökből barkácsoltunk, melyeket vízálló festékkel vontuk be. Miközben készültek az etetők, a gyerekek megismerkedtek a kialakításhoz használt eszközökkel és egyre biztosabban használták azokat. A festéshez többféle színt használtak, ahogy ők mondták: „hogy minél jobban észrevegyék a madarak”.
Az eleségek már napokkal előbb gyűjteni kezdtük. Mindenki hozott valamit:gabonaszemeket, szárított kenyeret vagy a boltokban kapható madáreleséget.
Az elkészült etetőket örömmel töltötték fel eleséggel, majd a felnőttek segítségével az óvoda udvarán lévő fák ágaira akasztották.
Azóta is folyamatosan gyűjtik az eleségnek valót és minden óvodai napon gondoskodnak arról, hogy a madáretetők ne legyenek üresek. Nagy az öröm, ha észrevesszük, amikor az etetőkre szállnak a madarak.

A boldogság óra foglalkozása, a célok kitűzéséről és eléréséről szólt. A gyerekek megfogalmazták, hogy jó érzés elérni valamit, amit akarunk, de sok akadályon kell átlépnünk akárcsak a „mesebeli” Jánosnak. Elmondták azt is, hogy hinnünk kell céljaink elérésében. A Boldogságvár Puzzle kirakásához sok türelemre, kitartásra volt szükség és csak a legügyesebbeknek sikerült.

A boldogságórát beszélgetőkörrel kezdtük, melyen közösen megbeszéltük, mit is jelent egy cél elérése. Sokan említették a tanulást, az utazást, volt, aki bukfencezni szeretne megtanulni, és volt, aki valamilyen játékot szeretne nagyon megkapni.
A csoport közös célja egy kirándulás megszervezése tavasszal, és ezzel a kirándulással építeni tovább a közösségi érzést.