Célok kitűzése és elérése
Igaz, hogy írni még nem tudnak az elsőseim, de tanév végére kitűzött céljaikat a fülembe súgták. Mindenki kapott egy titkos szivecskét és ebbe írtam a célját. Készítettünk egy célkitűzéseink fát, s erre akaszthattuk a szivecskéket. Megbeszéltük, hogy a tanév végén közösen bontogatunk, s megbeszéljük, kinek sikerült elérni azt, amit félévkor megígért.
Az órát ismét egy idézettel („Egy cél, amelyet szem előtt tartasz, összegyűjti az erődet, világosságot és új, célratörő akaratot ad neked.”) kezdtük. Megbeszéltük mit is jelent számunkra ez az idézet.
6 fős csoportokat alkottunk és kiosztottam minden csoportnak a Hat ok, amiért érdemes elköteleződni egy cél elérése mellett című anyagot. A gyerekeknek meg kellett vitatniuk, hogy ki mit gondol erről a 6 okról. Van-e eseteleg még más ok, amiért érdemes célokat kitűzni az életünkben? Milyen célokat érdemes kitűznünk? A gyerekek egyet értettek abban, hogy a céltudatos emberek többre viszik az életben. Nem csak olyan célokat szabad kitűzi az életünkben, amik elérhetőnek tűnnek. Hogy a nehéznek tűnő helyzeteket részleteiben kell megoldani.
A beszélgetés után mindenki felírt egy számára fontos célt. Majd rajzoltunk egy fát, a fa gyökere a múlt, a törzse a jelen és lombkoronája a jövő jelképe. Beírtuk a fa törzsébe, hogy jelenleg mit teszünk a kitűzött célunk elérése érdekében. A gyökerekhez felírtuk, hogy mit tettünk eddig és a lombkoronába, hogy mit kell még tennünk a célunk elérése érdekében.
Képsablont készítettünk, melyet a csoportba helyeztünk. Minden nap a gyermekek számára egy apró célt tűztünk ki. Ha e célt elérték, ráhelyezhették a képre, a kép egy elemét. A végére egy színes kép rajzolódott ki, melyhez közösen járultak hozzá.
Ráhangolódás után a célokról beszélgettünk, tisztáztuk a különbséget a hosszú távú és a rövid távú célok között és mindenki kitűzött egy elérhető célt arra a napra, amikor a boldogságórát tartottuk. Az óra második felét azzal töltöttük, hogy megfogalmazzuk írásban, hogy hogyan képzelik el magukat a gyermekek 20-30 év múlva. Néhány szempontot megadtam a fogalmazáshoz: kértem, hogy térjenek ki a munkára, családra, szabadidőre és természetesen mindenről írjanak, ami ezeken kívül eszükbe jut. Remek alkotások születtek!
A gyerekek megfogalmazták külön-külön a saját céljaikat, és kitűztük őket a faliújságra.
1. Relaxáció: „Tüdőtakarítás”
2. Meghallgattuk Bagdi Bella: „Van nekem egy álmom” című dalát, közben a szövegnek megfelelően „másztunk”,, helyben jártunk, úsztunk, táncoltunk.
3. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje című mesét.
4. Elmondtuk párszor a várázsigét, hogy megjegyezzék, majd megkértem őket, hogy gondoljanak valamire, amit nagyon szeretnének elérni, majd mikor mindenki kigondolt valamit, újra elmondtuk a varászigét együtt. Aki szerette volna (mindenki) elmondhatta, mire gondolt, és közbe megbeszéltük, hogy lehetséges e vágya, ő mit tehet az elérése érdekében?
5. Varázshópehely játék
A boldogság óra 5. témájához értünk, ami a célok kitűzése és elérése. A gyermekek igyekeztek megfogalmazni, hogy milyen célokat szeretnének elérni. Ez még könnyebben ment, hiszen mindenki szeretne boldog, sikeres, felnőtt stb. lenni (általában ezek a válaszok érkeztek a kérdésre), de hogy hogyan lehet a célokat elérni, már nehezebben ment. Megpróbáltunk kisebb célokat keresni, meghatározni, s ezeket lerajzolták. A rajzok kapcsán megbeszéltük, hogy kinek mit kell tennie, hogy elérje a célját (pl. Sancinak gyakorolni a kádban, hogy úszáson bele merje tenni a fejét a vízbe). Igyekeztünk tudatosítani a gyermekben, hogy az értelmes célok erősítik az önbecsülésüket, hogy magabiztosabbá és így boldogabbá válnak a teljesítésével. Megfogalmaztuk a csoport közös, rövid és hosszú távú céljait is, melyekért együttműködve kell mindannyiunknak megdolgoznunk. Rövid távú célunk, hogy mindenkiről közösen mondókát írjunk a farsangra, hosszú távú pedig, hogy mindenki megtanulja és egy közös műsorral meglepjük a szülőket.
A foglalkozást, a hagyományokhoz híven a relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk a „Van nekem egy álmom…” kezdetű dalt.
Aztán a gyermekek körében igen kedvelt játékot, a célbadobást gyakoroltuk. A karikák távolságát, a gyermekek képességeinek megfelelően választottuk meg, akinek először nem sikerült, az többször is próbálkozhatott. A sikerek feletti öröm érzését egyéni és csoportszinten is megélték a gyermekek.
A heti meséhez igazodóan, a csoportnak a „Boldogságvárba” kellett feljutnia, melyért mindenkinek egy próbát kellett kiállnia. A gyermekek nagyon izgultak azért, hogy mindenki bejusson.
A boldogságóra heti programjában óvodásaink megtapasztalták, hogy milyen fontosak a reális célok, és milyen jó érzés az, ha a kitűzött célokat teljesíteni tudják.