Már a délelőtt folyamán többször meghallgattuk a Bagdi Bella cd-ről a Van nekem egy álmom című dalt. Beszélgettünk, hogy kinek mik a céljai. Ezen a héten a Pingvin és a Fóka barátsága című mesét meséltem, ami arról szólt, hogy a barátság veszélybe került egy versenyhelyzet miatt. Mind a két állatnak az volt a célja, hogy bebizonyítsa, ő a leggyorsabb úszó. Aztán a Fóka visszafordult a versenyúszásról, mert két kis pingvin veszélybe került, és tudta, hogy fontosabb az ő megmentésük, mint a verseny. A mentés sikeres volt, a kis Fóka elnyerte az állatok szeretetét, tiszteletét. A cél sokszor nem a verseny, a nyerés, hanem segíteni annak, akinek szüksége van rá, bajba került, önzetlenül, szeretetből. Nekünk az a célunk, hogy segítőkész, udvarias, egymást szerető csoporttagok legyünk.
Ezután, hogy élvezzük a szabad levegőn való játékot, mozgást, közös futóversenyt rendeztünk az udvaron, ahol nem az volt a fontos, hogy ki ér be hamarabb a célba, hanem, hogy együtt, egymásra vigyázva (nem ellökve, elsodorva) érjenek a finisbe.
Igazán jól sikerült nap/ hét volt.
Célok kitűzése és elérése
Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Január: A célok kitűzése és elérése
A hónap témáját már második osztályban elkezdtük felépíteni a gyerekekkel. Akkor még iskolánk nem csatlakozott a programhoz. Megcsináltuk minden hónap feladatát, de nem töltöttük fel az oldalra. Az idei tanévtől lettünk Boldog Iskola. Nagyon jónak tartjuk, hogy foglalkozunk ezzel a területtel, mert az a tapasztalatunk, hogy sajnos a mai fiatalok sodródnak. Fontosnak tartjuk, hogy már kis korban tanulják meg a tudatosságot az élet minden területén. És ebben sokat segít, ha céltudatosan élik az életüket.
Második osztályban a tanórákhoz kapcsolódóan vezettük be a célok meghatározását. Táblára ragasztottunk egy kék felhőt, ebbe beleírtuk, hogy „ A mai órán….” És mindenki kitűzte, hogy azon az órán milyen célt szeretne elérni. Igyekeztünk minél konkrétabb célokat meghatározni. Ezek az egyéni célok a mindennapokhoz tartozó rövid távú célok voltak. Harmadik osztályban kooperatív technikával tanultunk, ahol csoportos célok kerültek előtérbe. Az egyéni célok továbbra is fontosak voltak, illetve szolgálták a csoportos cél elérését. A jelenlegi feladat jól illeszkedik ebbe a folyamatba, mert most már osztálycélt kellett választani. Ez sem volt számukra ismeretlen, mert tanév elején próbáltunk a gyerekekkel együtt megfogalmazva, közös célokat kitűzni a tanuláshoz kapcsolódóan. Például, hogy javítani fogunk a füzetvezetésen, kiemelt terület idén a kifejező hangos olvasás, a hibátlan másolás, pontosabb írásbeli műveletvégzés.
A téli szünet után beszélgettünk arról, hogy amikor újév kezdődik, sokan tesznek fogadalmakat, tűznek ki célokat. Még ha többen nem is tartják be, nem valósítják meg, de már az is becsülendő, hogy változni, változtatni akarnak. Akkor jó egy cél, ha jól átgondoljuk és olyant választunk, ami azért megvalósítható, végre lehet hajtani, ismernünk kell magunkat, miben vagyunk jók, mi segíthet bennünket a célok elérésében. Arról faggattuk őket, hogy nekik vannak-e ilyen fogadalmaik, céljaik. Sok minden előjött. Volt, aki a tanulással, jobb jegyekkel kapcsolatos célokat fogalmazott meg, volt, aki változni szeretne, türelmesebb, kevésbé dühösködő szeretne lenni vagy a társaival jobb kapcsolatot kíván kialakítani. Olyan is akadt, aki otthoni segítségnyújtásban, rendrakásban, takarításban szeretne fejlődni. Megbeszéltük azt is velük, hogy mi kell ahhoz, hogy ezeket a célokat meg is tudják valósítani. Elhatározás, akaraterő, kitartás, szorgalom, összeszedettség, munka stb. Mikor ezekről volt szó, akkor jutott eszembe egy nagyon kedves barátom, akit példaként állíthatnék a gyerekek elé. Ő Gyöngyösi János Tibor, aki a nulláról indulva négy év alatt eljutott oda, hogy teljesítette az Athén és Spárta közötti ultrafutó versenyt a Spartathlont, ami 246 km hosszú. Tudom Janiról, hogy a cél kitűzése után nagyon nagy szorgalommal, akaraterővel, kitartással, alázattal dolgozott azért, hogy megérinthesse Leónidasz király „lábát”. Szerettem volna, ha ő mesél a gyerekeknek erről az útról és a cél elérése utáni érzéseiről. Szerencsére szívesen vállalta ezt a feladatot és eljött hozzánk. Nagyon érdekes előadást tartott a gyerekeknek, képekkel, idézetekkel, elhozta érmeit, díjait, tárgyi emlékeit. Nagyon jól kidomborította a célok kitűzését, végig követhettük az utat, mely a sikerhez vezetett, annak minden nehézségével együtt. Végül láthatták a gyerekek, hogy a célok elérése tényleg boldogságok okoz. Az előadás egy rövid részlete a feltöltött videón megtekinthető.
A feladat a hónapban az volt, hogy a csoport fogalmazzon meg egy közös célt is. Sokat ötleteltünk a gyerekekkel, míg a közös cél megszületett. Szeretnénk idén mi menni a Jobb veled a világ táborba! Mit is kell tennünk ezért, semmi mást, mint amit amúgy is szeretünk, hónapról hónapra megoldani az előttünk álló feladatokat. Közösen, együtt dolgozva egy szuper célért.
A járművünk pedig, ami a cél felé röpít minket el is készült az osztályteremben. Padokból, székekből, táskákból állítottuk össze a mesebeli járművet. Átbeszélgettük, hogy milyen is ez a jármű. Rendszáma TBR 2020, neve Álomjárat. Ez a közlekedési eszköz földön, vízen, levegőben egyaránt tud haladni, levegő, felhők, növények, állatok, aranyhalak veszik körül. Az összetartás, az akarat és a motiváció hajtja. Célirányos GPS mutatja nekünk az irányt. Judit néni vezeti és Ági néni a másodpilóta. Extrák is vannak benne, például tolatókamera, de arra nincs szükség, mert csak előre megyünk, rakéta, hogy gyorsabban haladjunk. Van még benne turbó, amit az utolsó lépésnél indítunk be, CD lejátszó, hogy motiváló zenét hallgathassunk. Erőssége az extra akaraterő, amely minden akadályt legyőz. Hibásodást okozhat benne a rossz tett, harag, szomorúság, lustaság, nemtörődömség. Mit teszünk, ha megáll? Elképzeljük a célt és újra beindul.
Miután ezeket átbeszéltük, arra kértük őket, hogy rajzolják is le ezt a járművet.
Elkészítettünk a naplóbejegyzést is a képzeletbeli kortárs nevében, akinek nem voltak céljai, majd jött valami, ami megváltoztatta az életét.
Tiszalúci Önálló Napközi Otthonos Óvoda
A gyerekek figyelmesen végighallgatták a hónap meséjét, majd arról beszélgettünk, fontos hogy legyenek céljaink, mert azok visznek minket előre. Azt is megbeszéltük, hogy a célok eléréséig nagyon sok akadályba ütközhetünk, de kitartással, türelemmel, tenni akarással az akadály legyőzhető, a kitűzött cél megvalósítható.
Minden nagycsoportos elmesélte hogy mi szeretne majd lenni, amit le is rajzoltak és megbeszéltük, hogy addig hosszú út vár rájuk, nagyon sok cél, feladat van előttük.
A hónap folyamán mivel a tél volt a téma, de az időjárás jelenleg kevés hóval segítette a havas tevékenységeket, ezért megbeszéltük hogy a hóemberek szomorúak. Ezzel kapcsolatban azt megoldást találtuk ki, hogy képzeletben hogyan vidíthatnánk fel a saját képzeletbeli hóemberünket. Különböző nehézségű feladatokkal, megoldásokkal értük el, hogy a hóemberünk minél vidámabb legyen. Ezután közösen örültünk a hóember boldogságának, hisz ahol ő van boldog, mert esik a hó.
A hónap dalát többször is meghallgattuk, melyet a gyerekek mindig örömmel énekeltek.
Böbe óvónéni
A téma feldolgozása alkalmával a gyerekek a következő célokat fogalmazták meg: szeretnék megtanulni írni; szeretnék bejutni a kiválasztott iskolába és minden táncot megtanulni; szeretnék sok korcsolya mozdulatot megtanulni, műkorcsolyázni és híres lenni. Én legyek a legjobb matekos. Nagy biciklin megtanulni biciklizni. Rendőr szeretnék lenni és sok pénzt gyűjteni.
Öröm volt őket hallgatni, amint elmondták a célkitűzéseiket. A célba dobós játékkal pedig megerősítettem bennük azt a felismerést, hogy a várt eredmény elérése csak gyakorlással lehetséges. Aztán egyre jobbá és jobbá válunk azok megvalósításában.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom… kezdetű dalát nagyon kedvelik, éneklik és örömmel táncolnak rá.
A boldogságóránkon a céljainkról és annak megvalósításáról beszéltünk, majd az osztályt 2 csoportra osztva dolgoztak a gyerekek a járműveiken.
Bár a 2 csoport külön dolgoztak a színek tekintetében mégis navyon hasonló munkákat készítettek.
A rajzokat A3 müszaki rajzlapra készítették grafit ceruzával és színes filctollakkal.
2 hete osztályomban a gyerekek felnőtteket meghazudtoló módon segítenek osztálytársuknak. A kislánynak a nevelőszülőtől vissza kell költöznie az otthonba. Támogatás, szép szavak, nevetések, rajzok, nagy beszélgetések, együttérzés, támogatás, vidámság. Ezek voltak az eszközök, amikkel az utolsó napjait elviselhetőbbé tudtuk tenni. Légy boldog kicsi lány! Ez itt az új életed kezdete.
Januárban, egy új év kezdetén, igazán aktuálisak a célok kitűzésének és a hozzájuk vezető utak, út kijelölése.
A téma feldolgozásánál használtuk a munkafüzet feladatait is, de ismét kombináltam más tantárggyal a Boldogságóra program e havi témáját.
Környezetből a növények fejlődését és részeit tanultuk, ami nagyon érdekelte a gyerekeket. Megismertettem velük egy látványos felvételt, amely bemutatja gyorsított felvételen, miként fejlődik ki egy bab 25 nap alatt. Elvarázsolta őket a természet csodája. A következő Boldogságórára egy, a babhoz hasonló növényt rajzoltam, ami egy arany magból indult ki. Minden fénymásolt lap magját átfestettem arany színű akril festékkel. Ez a mag jelképezte a célt. A levelek pedig mindazt, amit meg kell tenni azért, hogy elérjék a magban megbújó célt. S a virág szirmaira pedig azt írták fel, hogy mit tanulhatnak ebből az egész folyamatból. Érdekes volt azt látni, hogy 3 gyerek nem tudott megfogalmazni semmilyen célt segítség nélkül. Az egyik tanuló 3 céljára is azt mondta, amint pontosítottuk, hogy inkább mégsem. Végül találtunk egyet, s a mai órán már vidáman mesélte, hogy már 2 levél is megvan. Többen számoltak be arról, hogy bizony sok-sok levelet teljesítettek már. Azokat ki lehetett színezni. Azt látom, hogy mindenki úgy vigyáz a cél-virágjára, mint valami kincses ládára.
Az első meditáció után az egyik fiúcska arról számolt be, hogy neki ez most nagyon jó volt, mert olyan célt tűzött ki maga elé, és érte el gondolatban 10 év távlatában, ami eddig eszébe sem jutott. Azt hiszem végre sikerült neki elengedni a kontrollt az elméje felett s szabadon szárnyalhatott lelke vágyainak birodalmában.
Ismét eltelt egy hónap, ezért újra megszavaztuk az Aranymackó-vándordíj kitüntetettjét. Most is méltó helyre került a Maci, s kedves ajándékokat rejtettek bele a korábbi díjazottak. (Egy kis zacskó cukorkát, egy üveggolyót, amire ráírták „lemoshatatlan filccel”, hogy 3.C. „Ez így egy szép emlék lesz, ha később megtalálja.”-mondta az egyik korábbi kitüntetett.)
Remélem és kívánom, hogy minden Boldogságóra egy szép emlék legyen majd a számukra 10 év múlva.
A negyedik osztályosok elhatározták, hogy megtanulnak sakkozni. 3 éve érkezett az osztályba egy kisfiú, aki úgy sakkozott, mint a felnőttek. A többieknek ez nagyon tetszett, ők is szeretnének megtanulni. Pár napja találkoztam a Polgár Judit által létrehozott Sakkpalota programmal. Olyan mesével átszőtt játékos feladatokat tartalmaz, amik szinte minden tanuláshoz szükséges képességet fejlesztenek. Ismét kincsre leltünk, ami segít a célunk megvalósításában.
A célok kitűzését a kicsikkel a legizgalmasabb módon: játékkal dolgoztuk fel. Beszélgettünk képek segítségével arról, mi lesz, ha felnőnek. Készítettünk egy kirakót a célokból, majd az 1- 2. osztályosok a tehetséggondozáson olyan autót terveztek, ami „segít beszélni tanulni utazás közben, mert beépített számítógépe van, ami a magas hegyeken is átrepíti őket, ha kell, s megvédi a támadásoktól a benne ülőket, anya is ott ül elől” így gondolták.
A felnőttek egyik legfontosabb feladata, hogy megtanítsák a gyerekeknek, mennyire fontos az, hogy legyenek céljaink. ezzel erősíthetjük az önbizalmukat, illetve megtaníthatjuk őket a felelősségvállalásra. Már a kisiskolások is szívesen beszéltek a számukra legfontosabb célokról, illetve le is rajzolták azokat. Az ő aranyhalaik is a céljaikkal úszkálnak az életük óceánján.