A hónap a rövid és hosszú távú célok megfogalmazásáról, kitűzéséről és megvalósításáról szólt. A gyermekek minden nap a szeretetkörben elmondták céljaikat. Nagyon jó volt hallgatni az érdekesebbnél érdekesebb célokat. Volt akinek céljai között szerepel,hogy tornász, focista, színész, ,fényképész divattervező, óvónéni, anyuka, apuka lesz , de olyan is aki céljául azt tűzte ki, hogy ő mindig boldog akar lenni. A célkitűzésekben a szülőket is bevontuk a gyermekek nagy szeretettel meséltek szüleik céljairól.( nagy ház, autó, testvér, boldog család)
A céljaink megfogalmazásában, elérésében a programjainkra való készülődés is segített. Óvodánk 2 udvarát műfűvel borították be és ennek az ünnepélyes átadásán Bagdi Bella dalaival léptünk fel.A célunk volt a sikeres fellépés, amit sok gyakorlás árán valósítottunk meg.
Boldogságvár puzzlet raktuk össze a csoportunkban megtalált képdarabokból , szívesen hallgatták a ” Boldogvár” meséjét.
A hónap utolsó hetén „Mackó hetet” tartottunk, ekkor célunk volt a mackóbarlang elkészítése. Kooperatív technikát alkalmazva meg is valósítottuk; volt aki segített a barlang „köveit” vágni, volt aki készítette a barlangot, volt rendező, csendesítő, a csoport nagy része az otthonról behozott mackóját költöztette be a barlangba, voltak énekesek, versmondók akik szerették volna kicsalogatni a mackókat a barlangból .
A hét végén mindenki elkészítette a szeretetteljes jószívű mackóját, amit szeretteinek vitt haza ajándékba.

Van nekem egy álmom…
Óvodásaim 4-5 évesek és mikor a heti első beszélgetőkörünk alkalmával rákérdeztem céljaikra, hogy mit szeretnének elérni, megtanulni, akkor leginkább álmaikat sorolták. Próbáltam rávezetni őket, hogy mire is lennék kíváncsi (elmeséltem nekik, amikor én voltam ekkora, mint most ők, akkor nagyon szerettem volna megtanulni kétkerekű biciklin biciklizni, és ahhoz hogy ezt elérjem rengeteget gyakoroltam…)a nagyobb középsősök közül történetem meghallgatása után, már volt aki jobban értette, hogy mit kérdeztem valójában.
Hetünk nagyon tartalmas volt ismét, játékos módon próbáltam a témát körüljárni, hogy mennyire fontosak, hogy legyenek céljaink, és addig menjünk, amíg el nem érjük, ha akadályok kerülnek az útunkba, akkor se adjuk fel, próbálkozzunk.
Heti mesefoglalkozáson a Boldogság vára című mesét mondtam el nekik, majd a csoportot 4 csapatra osztottam és kincskeresést szerveztem az ovisoknak. Közösségi érzésüket erősítettem, amikor együtt, de csapatonként egy-egy instrukció után útra keltek a gyerekek és megkeresték a Boldog vár darabjait. Ez lett az egyik közös céljuk, hogy megleljék az összeset és összeálljon a Boldogvár.
Van nekem egy álmom…dal hetünk minden napján meghallgatásra került.
A Varázshópelyhes drámajáték pedig teljesen elvarázsolta a gyerekeket. A játék után még nagyobb kedvvel készítették el saját varázshópelyhes díszeiket.
Úgy gondolom, hogy ez ismét egy nem könnyű téma óvodásainknak, de nagyon fontosnak tartom, hogy a morzsákat elszórjuk minden egyes hasonló témájú beszélgetés alkalmával. Fontos beszélni és beszéltetni őket álmaikról, vágyaikról, miért pont erre vagy arra eset a választásuk. Mondjuk el, hogy eddig mit tettek és még mit kell tenniük vágyaik, céljaik eléréséhez és mindenek előtt bátorítsuk őket!!!

Óvodásaink a Boldogságóra kezdő motivációjaként, játékos tapasztalással észrevehették, hogy a hóemberes célba dobónál eltalálják-e a célt. Mindenki igyekezett beletalálni a hóember hasába a ,,hógolyó-pamacsokkal”. Az ügyeseket megtapsoltuk. Majd Ottlik Géza: Az utolsó mese c. történetet mondtam el. Ebből kiindulva kezdődött el a beszélgetés a céljaikról. A mese kapcsán a pozitív gondolatok, vágyaik kimondására is lehetőség adódott. A pozitív gondolatok hatással vannak érzéseinkre, azok pedig tetteinket is jó irányba befolyásolják. Rájöttek a gyerekek is, célok mindig kellenek; hogy legyen mit elérni. Lerajzolhatták a nagyok, a kisebbek kiszínezhették, milyen céljaik vannak. Zárókörben mindenki megfogalmazta a legfontosabb céljait. És meghallgathatták, énekelhették Bagdi Bella: Van egy álmom dalát.