Ebben a hónapban boldog ovi foglalkozásainkat a „napimádással” s az „égig érő fa vagyok” című relaxációs technikával kezdtük. Hetente szakítunk időt meditálásra is, a teljes kikapcsolás után öröm hallgatni a gyerekeket, hová utaztak gondolatban!
„Van nekem egy álmom”- rengeteg kedves gondolatot osztottak meg velem a gyerekek: valaki balerina, állatorvos, óvónéni, rendőr, orvos, művész szeretne lenni. A Boldogvárba eljutás az egész hónapunkat áthatotta.
„Fújj, fújj erősen, s minden, ami bánt, meglátod azonnal, már nem akadály!” – mondogatták a gyerekek, s közben nagyokat fújva igyekeztek eltüntetni a szomorúságot, a bajokat, az akadályokat.
Minden kisgyerek talált olyan célt, amit a közeljövőben szeretne elérni, ezekről a vágyakról gyönyörű rajzok is készültek (úszni megtanulni, szépen színezni, ügyesen téríteni, masnit kötni, nehéz puzzle-t kirakni ).
Február közeledtével meglátogatott minket Mici a macilány is, akinek segítségre volt szüksége, hogy egyedül hazataláljon az édesanyjához. A gyerekek lelkesen énekelték a maciról szóló dalt, mondókáztak, pukkasztották ki a hatalmas fújásokkal kitágított „élő” lufit.
Izgalmas élmény volt a csoport számára, amikor egy kincses térképet hozott a postás! A térkép alapján együtt kutattuk fel az elrejtett borítékokat, amelyben Boldogvár képének darabjai voltak elrejtve, és rengeteg matrica. A várat összeállítottuk, a sok matricát pedig beragasztottuk az új albumunkba. Számtalan új, érdekes információt tudtunk meg közben a házi-, a mezőn, az erdőben, s a vízben élő állatokról.
A csoportunk céljairól is sokat beszélgettünk: a közelmúltban járt nálunk egy okos vakvezető kutyus, Gesztenye, a gazdájával, Erzsébettel. A gyermekekre nagy hatást gyakoroltak mindketten! Többet tudtunk meg a fogyatékkal élők és hűséges segítőik életéről, mindennapjairól. Elhatároztuk, hogy Erzsébetet és Gesztenye kutyust minden évben meghívjuk magunkhoz, és a következő látogatásukig sok kutyusokról szóló dalt, verset tanulunk meg, és rajzokat is készítünk négylábú barátainkról.

FARSANGI PROJEKT és BOLDOGSÁG ÓRA a Mesevár Óvoda Marton Utcai Óvodájában.

Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, játszottak. Jellemzője ennek az ünnepi időszaknak, hogy a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: „ A feje tetejére áll a világ.”
Úgy döntöttünk, hogy a farsangi időszak az óvodánkban 3 hét lesz és „feje tetejére áll a világ”. Minden nap készültünk a gyerekeknek farsangi tevékenységgel, meglepetéssel, játékkal, mesével.
1.hét
Ez a hét volt a rá hangóldás hete. Volt olyan csoport , aki mackó hetet tartott, és a Méhecske csoport pedig Cirkuszi héttel vezette fel az ünnepi hangulatot. Beszélgettünk a közelgő ünnepről, hagyományokról, megismertettük velük az ehhez tartozó szokásokat.
Péntek volt a hét csúcspontja, hiszen ezen a napon tartottuk a PIZSAMA NAPUNKAT. Ezen a napon minden gyermek és felnőtt is pizsamába bújt, és abban töltötte a napját. A mulatozás a „Pizsi Party” előhírnöke volt a következő heti farsangi bálnak.
2.hét
A farsang hete. A csoportokban a gyerekek készítették a farsangi díszeket, álarcokat, szemüvegeket, maszkokat. Az ünnep minden tevékenységet átölelt. Erre a hétre gondoltam belecsempészem a BOLDOGSÁGÓRA megtartását is, nem is akárhogyan. A Téma ebben a hónapban a célok, célkitűzések volt. A saját csoportomban megbeszéltük a gyermekekkel, hogy ebben a hónapban a célunk az, hogy az egész óvoda megismerje a kedvenc dalunkat, táncunkat, a cd-ről, és a „nagy napon” a szülőkkel is megismertessük. Feladatunk a célunk eléréséhez az volt, hogy előkészítsük a terepet ehhez. Izgatottak voltunk, sokszor eltáncoltuk, gyakoroltuk de nem muszájból, hanem , mert boldogsággal töltött el minket.
Elérkezett a várva várt nap, a farsang. Az óvónők, daduskák színészi tehetséggel dramatizáltak el egy mesét. Majd ezután következett a Boldogság táncunk! Óriási sikere volt, gyermekek, szülők is beálltak, mozogtak együtt velünk. Egy óriási szeretetbombát robbantottunk fel. Elértük a célkitűzéseinket. Csodás hetet zártunk .
3.hét
Télbúcsúztatás, és kisze báb égetés hete. Ez a régi, kedvelt téltemető népszokás a kiszebáb égetés. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. Elégetésével e kellemetlen dolgokat igyekeztek távolra űzni maguktól az emberek. A gyermekek is lerajzolták, mitől félnek, mit nem szeretnek. Készültek a héten mindenféle télbúcsúztatással kapcsolatos dolgok: Busók, Kiszebábok, rügyezett ágból hajtott kapu.stb. De sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk a kiszemelt napon. Az égetés elmaradt, a szakadó esős napok miatt. De kellőképpen elűztük úgy gondoljuk a telet, hangos skandálásokkal, kereplőkkel, mondókákkal, énekekkel. Úgy érzem, a mi óvodánk boldog nemzedéket nevelget.