Célul tűztük ki a környezet védelmét, a Föld gyógyítását. Megbeszéltük, hogyan tudunk jobban vigyázni rá. Le is rajzoltuk egy csodás helyként.

Miért olyan fontos, hogy legyenek céljaink?, Milyen cél elérése okozta eddig alegnagyobb büszkeséget?, Mihez járulhat hozzá, hogy rendszer van az életedben? , Milyennek ítéled meg a napirendedet?, Megtervezed a napodat, vagy sodródsz?, Volt olyan, hogy régi célodat a nehéz helyzet miatt újra kellett fogalmaznod, át kellett alakítanod?, Van-e példaképed?, Miben inspirált az illető, hogy példaképed legyen?… Konkrét céljaink megfogalmazása, plakát készítése, segítség kérése…ezek mentén beszéltük meg ezt a témát. Nehéz volt megmozgatni a társaságot, mivelhogy sokuknak nincs is célja, vagy legalább is nem tudják vagy nem akarják kimondani, hogy miben is szeretnének változtatni. Elég sok időt vett fel az, hogy ez a „gátat” feloldjuk, a különböző játékok segítettek ebben. Közösen dolgozunk, hogy céljainkat elérjük.Következtetésképpen megfogalmaztuk, hogy céljaink eléréséért tenni is kell, nem elég karba tett kézzel várni, hogy tányérunkba repüljön a sült galamb, és merjünk segítséget kérni, ha netalán valamiben elakadtunk.
“Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők.” – Kemény Dénes –

Január havi boldogságóránk témája a célok kitűzése és azok elérése volt. Nagyon sikert aratott, a „jövőbelátó távcső”, amibe, ha belenéztek látták magukat 5, 10, 20 …..év múlva.
Ez után csoportokban dolgozva összeszedték azokat a dolgokat, melyek kellenek, ahhoz, hogy az elképzeléseik valóra váljanak. Beszélgettek a kitartásról, szorgalomról, tudásról is. Ez az óra is vidáman, játékosan, élményekben gazdagon telt el.

A mai foglalkozás bevezetéseként „Mozogj a tükrömben” relaxációt választottam. A gyerekek összpontosítva, maximálisan a társukra figyelve végezték a feladatot.
A téma bevezetéseként összegyűjtötték a gyerekek, hogy milyen céljaik vannak (lehetnek) rövidebb és hosszabb távon.
Ezután kisebb csoportokban (3-4 fő) választották ki és dolgozták fel a a hozzájuk leginkább szóló idézeteket a célok megfogalmazásával kapcsolatosan.
Következő feladatként szókártyákat kaptak- melyeket a homlokukra kellett helyezni. Ők nem láthatták a saját kártyájukat- viszont mindenki másét igen. Az volt a feladatuk, hogy szavak nélkül, egymással együttműködve kellett úgy sorba állniuk, hogy egy idézet sorait olvashassam el. Az idézet a következő volt: ” Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget”. (Winston Churchilll) A szavak nélküli kommunikáció nagy kihívást jelentett számukra, de némi segítséggel- ügyesen megoldották a feladatot! Nagyon büszke voltam rájuk- és ők is magukra, hogy ez sikerült! Ezután közösen megbeszéltük, hogy mit is jelent ez az idézet, mit gondolnak róla!
Majd megkértem a gyerekeket, hogy szintén kis csoportokban készítsenek „cél-virágokat”! A virág közepébe írják bele a saját nevüket- a szirmaiba pedig az általuk kitűzött célokat, amelyeket el szeretnének érni!
A foglalkozás lezárásaként közösen megnéztük a „Végtelen hit” c. rövid filmet. Röviden feldolgoztuk a film által kiváltott érzéseket és véleményeket!
A mai foglalkozáson is egy oldott, aktív, jókedvű légkör jött létre! Rendkívül jó meglátások és bátor vélemények színesítették a téma kifejtését!