Megbeszéltük a csoporttal, hogy kinek milyen álma van. Mit szeretne elérni felnőttkorára? Vagy akár hamarabb.

Megnéztünk egy rövid animációs filmet, amellyel közösen rájöttünk, hogy az álmok megálmodása mellett fontos tenni is az álmainkért. Mindenki végig gondolta, hogy mi az első lépés ahhoz, hogy elérje célját.

Közösen szedtünk össze mesékből olyan jeleneteket, momentumokat, amely arról szól, hogy a főhősnek van valami álma. Ezt követően kielemeztük, hogy mit tett ennek elérésének érdekében.

Szabad, asszociációs játékként a gyermekek maguk alkothatták meg a Boldoságvárának eredettörténetét.

A hónap folyamán mindenki lerajzolhatta az álmát.

A „Célok kitűzése és elérése” témát a „ Medve vagyok és cammogok” és a„Repül a madár, szárnyalva száll,mert szabad madár” mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal vezettük be. Meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” kezdetű dalt CD-ről, amit a gyerekek a maguk módján próbáltak együtt énekelni zenehallgatás közben, majd párban vagy többen összeállva táncoltak a zenére. A hét során többször is játszottunk célba dobós játékot. A téli időjáráshoz,örömökhöz kapcsolódóan a hóember pocakjába, ill. szájába dobhatták be a zoknilabdát( a hógolyót) .Egy kis versengést is tartottunk, egyszerre ketten dobhattak célba műanyag labdával kosárba,így váltották egymást a gyerekek. Ezt nagyon élvezték, egymásnak drukkoltak . Mindenki elmondhatta a saját céljait, mit szeretne megvalósítani. Beszéltünk arról,hogy céljaink eléréséért milyen nagy kitartásra, türelemre és szorgalomra van szükségünk. Nagyon tudunk örülni célunk eléréséhez,ami boldoggá tesz bennünket. A saját célokat ábrázoló kis képecskéket kinyomtattuk, majd ezeket asztalhoz ülve felragaszthatták saját lufijukra. Elmeséltem „Boldogvár meséjét”,amit nagy érdeklődéssel figyeltek, ügyesen tudták a mese történetét,szereplőit ,majd elhelyezték lufijukat „Boldogvár” köré. Tudatosítottuk bennük,hogy egyszerre több célunk is lehet,de most csak egyet választottunk ki közülük,az került a lufira. Röviden elmondhatták további cél- kitűzéseiket pl. ”ügyesebb szeretnék lenni,”gyorsabb …”, „szeretnék több barátot”,”több közös játékot”,” szeretném, hogy ne legyen beteg az anyukám” stb. Felelevenítettük a közös eseményeket, amelyeket már vártak,készültek rá pl. a kutyás szánkózást,az udvari hógolyócsatát,a közös madáretetést, a szí- vószálas ügyességi játékot”. Ezekből az eseményekből megállapítottuk a közös célokat is:”Ne éhezze- nek télen a kismadarak,gondoskodjunk róluk!”, ”Legyen még több együtt töltött játék, szórakozás!”, ”Együnk sok gyümölcsöt,hogy egészségesek legyünk!”,”Megpróbálunk ügyesebbek lenni mindenben!”.
A gyerekek kérésére zárásként ismét meghallgattuk a „Van nekem egy álmom” kezdetű dalt.

A tulipán csoportos gyermekekkel elrepültünk meseországba, ahol megismerték János történetét majd a könyvből egyszer csak kiesett egy levél. János kalandra hívta a gyerekeket. Az óvoda különféle részein (sószoba, öltöző, bejárat, csoportszoba) egy- egy kép darabot fedezhetek fel. A képek és a helyszínek csak akkor váltak láthatóvá, ha a feladatokat sikeresen megoldották. A helyszínek versbe foglalva rejtőztek el. A gyerekeknek itt is maguknak kellett kitalálniuk a megfejtést. Végül sikerült a csoportnak megtalálnia a boldogság kulcsát, ami nekik lehet hirtelen a képek összerakása a kaland és a feladatok megoldása volt, de valójában a közös munka, egymásra figyelés és a szeretet volt az igazi boldogság. Tulipánosok még napokig emlegették Jánost. Remélték, hogy egy újabb kalandba fogja még hívni őket a jövőben.
Amikor beszélgettünk a gyerekekkel az álmaikról és olyan dolgokról, amiket nem sikerült megvalósítaniuk akkor különféle válaszokat mondtak. Volt olyan gyerek, aki az űrbe szeretne majd repülni, hogy találjon egy dinoszauruszos bolygót. Egyik lány minden álma, hogy lovagolhasson míg a fiúé, hogy megrendelhessék a szülei Kínából egy kis autót, és még sok-sok különféle vidámabb és szomorúbb válasz is érkezet.
A gyereknek annyira megtetszett a mese, hogy elkészítették az udvaron a királylány cipőjét és magát a királyt is.