Felnőttként az Új esztendőt általában olyan fogadalmakkal, különféle célok kitűzésével kezdjük, melyek megvalósítására egész évben törekszünk. A 2-3 évesek körében nehezen megfogható témakör ez, hiszen életkorukból adódóan mindent azonnal szeretnének, ennek bármiféle akadályba ütközése pedig heves érzelmi reakciókat válthat ki belőlük. Az én célom az volt, hogy játékos formában megtapasztalják, hogy ha valamit nagyon szeretnének, azért erőfeszítéseket kell tenniük, ehhez bátran kérhetnek segítséget társaiktól és a felnőttektől is, és nem baj, ha sikerül elsőre.
A tevékenységet a Van nekem egy álmom című dal meghallgatásával és eltáncolásával kezdtük. Az új témát bábjátékkal vezettem be, hiszen ez a csoport egyik kedvence, és befogadható csatorna a kicsik számára. Dóra baba elmesélte varázsbakancsa történetét és hogy mi az ő álma, (erdei túrán madarak megfigyelése) mit tesz azért, hogy ez valóra váljon (lista bemutatása). Célba dobó játék során tudatosítottuk milyen érzés, amikor valamit sikerül elérni, ellenkező esetben pedig újra és újra lehet próbálkozni, nem kell kétségbe esni. Ismerkedtünk a Cél és a bakancslista fogalmával. Beszélgettünk a munkafüzetben található bakancslistáról és a gyerekeket saját álmaik megosztására biztattam. Ezután felidéztük Dóra célját, és az előző heti témánkra építve, segítettünk neki megetetni a madarakat, továbbá megkeresni kik látogatják az etetőt. A héten meghallgattuk még a Boldogságvár meséjét és hópihéket is varázsoltunk.
Süni Kiscsoport
Célok kitűzése és elérése
A célok kitűzése, elérése témát nagyon jól el lehetett indítani a könyvben ajánlott Célba dobás c. játékkal. Először a célba dobást gyakoroltuk. Amikor már mindenki kipróbálta, leültünk megbeszélni, hogy milyen érzés volt beletalálni a célba. Aztán megkérdeztem, lehet-e más célunk, olyan amihez nem kell labda. A nagyobbak már maguktól fogalmaztak meg célokat. A kisebbekkel arról beszéltünk, volt-e olyan, amit nagyon szerettek volna és teljesült. Így szóba került a biciklizés, a kézfertőtlenítő önálló használata (falra szerelt), a távirányító használata (otthon), a telefon. Ezután arról beszéltünk, hogy mi az amit nem tudnak megcsinálni, de szeretnék, ha tudnák. Megvalósulhat-e, ha tesznek érte valamit? (Voltak teljesíthetetlen célok, de ezt is megbeszéltük). Majd megkértem őket, hogy újra dobjunk célba, de most célba dobás előtt mondják ki, mi az, amire vágynak, amit szeretnének elérni. Aztán párkereső játékot játszottunk labdával. Az volt a cél, hogy szerte-szét szaladgálás közben, jelre megkeressék ugyanazt a párt, akit futás előtt kiválasztottak, majd megállva érintsék össze a labdájukat. Az időjárás lehetővé tette, hogy az udvaron hóember építésével próbálkozzunk. Azzal a céllal mentünk az udvarra, hogy hóembert építsünk. Igen ám, de a kiderült, hogy az nem is olyan könnyű a „porhóból”. Még is elkészült a hóemberünk. Nem lett túl nagy, nem lett 3 gömbből készült, de hóember lett. A mi hóemberünk! Ebben a tevékenységben a célért való küzdés élményét tapasztalhatták meg a gyerekek. Nagyon sikeresnek éreztem ennek a témának a feldolgozását.
Az 1.c. osztály az első év lezárásának hatására, kitűzte a második félévben elérendő célokat.
Mindenki levélben megírta ezt Célapónak. Sajnos még nem megy minden betű írása, ezért rajz formában jelenítették meg az elérendő célokat. Aranycsillag esőtől , pirospont záporig sok rajz született.
A következő célok születtek meg:
– évfolyam elsőnek lenni
-folyékonyan megtanulni olvasni évvégére
-írni, olvasni megtanulni
-naponta 5 pirospontot szerezni
-naponta 5 aranycsillagot szerezni
-minden szabályt betartani
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi módon lehet könnyen elérni a céljainkat és azt is, hogy év végén megnézzük, hogy sikerült ezek elérése.
A január a félév zárása miatt, nagyon jó alkalmat nyújtott arra, hogy átvegyük a gyerekek szeptemberben kitűzött céljaikat. Kinek mit sikerült elérni a bizonyítványa tükrében? No de előtte, már a karácsonyi bakancslistával kapcsolatban megismertük John Goddardt, aki nagyon sok célt tűzött maga elé. Vajon ő, hogy ért el ezekből a célokból ilyen sokat? Mit kell tennünk azért, hogy elérjük a céljainkat? A Tervek és részcélokon túl eljutottunk a szokásokig. Az új év lendületét meglovagolva, a fogadalmakat átbeszélve elkezdtük a szokásnaplót a munkafüzetben. Nem csak szokás cserére került sor, hiszen volt, aki teljesen új szokást szeretett volna bevezetni az életébe. Azt láttam , hogy ők még nagyon kicsik, s ahogy ritkult az ellenőrzés gyakorisága, úgy a napló kitöltésében is hiányosságok keletkeztek. A munkafüzetet használva kitöltöttük a falak tégláit. Megbeszéltük, hogy a “Nem tudom.” “Majd holnap.” típusú gondolatok nem vezetnek el a célig. S mindenki először egyedül, majd közösen megbeszélve maximálisan kitöltöttük a cél megépüléséhez szükséges téglákat. Végül ezeket papír téglákra felírták, és így építettünk egy piramist belőle, ami az iskolánk telephelyének Boldogságóra falán látható.
Ismét sor került az Aranymackó vándordíj kiosztására. Döntetlen eredménnyel, egy tényleg arra érdemes kislány, és egy kiváló tanuló, de hirtelensége miatt bajba kerülő kisfiú nyerte el. Hatalmas szíve van, amit sokan nem vesznek észre,mert csak a robbanékonyságát látják. Nagyon vágyott az Aranymackó díjra kezdettől fogva, de egyszerűen nem tudott kibújni a bőréből. 1 hétig képes volt uralkodni magán a díj reményében, majd ismét kudarcot vallott. De a 4.c mindezt látta. Tudják nagyon jól, hogy a kritériumoknak nem felel meg, de ez a 24 gyerek szereti egymást. Így voltak, akik szavazatukkal neki ígérték a kitüntetést. Csodálatos közösség ez. Habár csak 10 évesek, de ebből a gesztusból kiderült, hogy hatalmas az empátiájuk, és készek a lemondásra. Ők bölcsebbek, mint én, hiszen a díj átvétele után ez a fiúcska, legalább fél óráig jól viselkedett, igyekezett illemtudó lenni, láttam, hogy sokszor zavarban van, és a szemével kéri a segítséget, hogyan is kell ezt csinálni, de jobb akart lenni, mint előtte volt.