A téma feldolgozása a hónap során több napon keresztül történt. Így lehetőségünk volt arra, hogy több oldalról megközelítve, alaposan körbejárva, megértsük a feladatot.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom kezdetű dalának első meghallgatása abban segített, hogy a gyerekek meg tudják fogalmazni céljaikat, és megértsék, hogy ha valamit szeretnének elérni, ahhoz tenniük is kell érte! A további meghallgatások során utánzó mozdulatokkal játszottuk el a dalt – másztunk… mentünk… átúsztuk a folyót, de az út legélvezetesebb része mégis csak a tánc volt. Persze az egyéni célok megfogalmazása így sem volt könnyű.
A „célbazokni” feladat mindenkit izgalommal töltött el. Kicsik és nagyok izgatottan álltak a célzó pontra és próbáltak a zsámolyba találni, újra meg újra, amíg nem sikerült.
Többször is elmeséltem Boldogvár meséjét. A mese előtt Boldog Dóra versét közösen mondtuk el.
Megemlékeztünk Micimackó születésnapjáról. Érdekes volt megtapasztalni, hogy van olyan kisgyermek a csoportban, aki még nem is hallott Micimackóról, míg mások boldogan sorolták barátai nevét, jellemző tulajdonságaikat. A gyerekek elhozhatták saját Micimackós könyvüket, melyből mindenki megismerhette történeteiket.
A hónap „legfinomabb” feladata mégis csak a Mákos-kevert elkészítése volt. A vírushelyzet miatt nem mehettünk el közösen vásárolni, de a recept és a hozzávalók végigbeszélése sok új ismerettel gazdagította a gyerekeket. Mindenki részt vett a sütemény elkészítésben, dolgozott a cél eléréséért: mért, adagolt, kevert. Jó volt látni, ahogy segítették egymást, tartották a tálat az egyre sűrűsödő massza keverésekor, hogy az ne csúszkáljon az asztalon. A tepsibe töltés után aztán mindenki megkóstolhatta, mit is készítettünk! A sütemény igazán jól sikerült, minden morzsája elfogyott, így a szülők kínálására nem is maradt. A gyerekek boldogan meséltek otthon óvodai élményeikről, ezt a szülői visszajelzésekből tudjuk. Így aki szerette volna, az másnap hazavihette a receptet, hogy otthon közösen, együtt, újra elkészíthessék azt, és elmondhassák: „Legyen mákod jövőre is!”

A következő várva várt boldogságóra témánk a célok kitűzése és elérésének gyakorlása volt. A téma bevezetése képpen meghallagattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. A dal értlemezése után spontán mód kialakult egy olyan beszélgetős kör, melyben, a gyerekek elmondhatták ki mit szeretne elérni. Több érdekes gondolat is született, mint például, állatorvos szeretnék lenni, szeretnék már iskolás lenni, vagy szeretnék megtanulni olvasni stb. A téma az egész hetünket átkarolta, így sokat beszélgettünk ezekről a célokról, mindezek eléréséről, hogy hogyan, milyen módon juthatnak majd el oda, hogy céljukat elérhessék. Igyekeztem mindezt pozitív gondolataimmal erőssíteni a gyerekekben. Tudják, érezzék, megfelelő akarat, energia, tanulás segítségével minden lehetséges. Ezen gondolatok átbeszélése után a gyerekek elmondhatták, hogy ki mire büszke, milyen célokat ért már el élete során. Hasonló gondolatok születtek, mint például, büszke vagyok arra, hogy megtanultam biciklizni, megtanultam úszni, vagy éppen segítettem anyukámnak ruhát hajtogatni. Mindez jó alkalom volt, hogy alakuljon a gyerekekben az egymás iránti tisztelet, (társuk végig hallgatása során), Fejlődött kommunikációs, önkifejező képességük. Közös célunk volt, az előző héten az óvoda udvarára kihelyezett madáretetők folyamatos nyomonkövetése, újratöltése a madarak etetésének, életben tartásának célja érdekében. Az egész hetünket átkaroló téma feldolgozása során, volt alkalmam mesélni a gyerekeknek Micimackóról, aki 95 évvel ezelőtt született. (heti témánk az idő körforgása volt, évszakok, évek, hónapok, hetek). Meséltem nekik Milne-ról, aki egy régóta dédelgetett álmát valósította meg, amikor Micimackó figurája eljutott a könyveken keresztül a gyerekekhez, majd „életre kelt”, és a televízió képernyőjén át követhették nyomon kalandos történeteit. Elképzeltük milyen lenne ma Micimackó ilyen időssen, aki január 18-án ünnepli szülinapját. Tiszteletére Micimackós színezőt szinezhettek a gyerekek. Mivel nagycsoportosok, nehezítés képpen, a számkép felismerés, és az összeadás gyakorlása céljából, ehhez alkalmas színezőt választottam. A zárókörben való beszélgetés jó vissza jelzés volt számomra arra, hogy tudjam, a gyerekek nagyon szerették, és élvezték a téma feldolgozását. Visszaigazolás volt még, hogy a gyerekek töbször is kérték Bagdi Bella dalát, hogy hallgassuk meg.

A célok kitűzésének a hónapja
Ebben a hónapban kiderült, hogy még mindig pozitív a tesztem, ezért a kolléganőmet kértem meg, hogy tartsa meg helyettem a boldogságórát. Ő szívesen elvállalta a Bezzeg Andrea „Boldogvár meséje” című mese elmondását, feldolgozását, valamint lerajzoltatta a gyerekekkel, hogy milyen célokat szeretnének elérni a közeljövőben. Az elkészült műveket a gyerekek a dajkanéni által eljuttatták hozzám. A képek másik oldalára pedig az óvónéni szavakkal is leírta, hogy mit ábrázolnak: többen számítógépes figurákat szeretnének kapni a szüleiktől, van, aki király szeretne lenni, hogy sok aranya legyen, van, aki háromemeletes ágyat szeretne, hogy az unoka testvére is velük tudjon aludni, van, aki sok játékbabát szeretne, van, aki sok virágot szeretne, hogy az anyukájának adhassa és ezzel mosolyt csaljon az arcára. Az egyik kisfiú pedig azt írta, hogy ő segíteni szeretne az édesanyának mosni, főzni, takarítani, hogy több ideje maradjon arra, hogy vele játsszon.
Ezzel ezt a hónapot le is zártuk volna, de szerencsére még időben munkába tudtam állni újra és így egyéb tevékenységeket is meg tudtunk valósítani. Például közösen ragasztottuk fel a képeket egy rózsaszín kartonra, melyre filctollal felírtam, hogy „Céljaink”, ők pedig kiszínezték a betűket.
A dalok hallgatása már mindennapossá vált a csoportunkban. A gyerekek már majdnem minden dalt együtt énekelnek Bagdi Bellával. Kedvencük a Szép nap, ölelj most át engem című dal, amelyre önállóan már saját koreográfiát is kialakítottak.
A dalok többsége kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekeket kelőképpen energetizálja, így előszeretettel használom torna foglalkozások előtt, mint ahogy ezt történt a héten pénteken is. A foglalkozás alatt végig motiváltak, lelkesek és fáradhatatlanok voltak. A tervezett célba dobást (babzsákkal) legalább hétszer ismételtük meg. Bár, ha rajtuk múlt volna, még most sem hagytuk volna abba. Az sem szegte kedvüket, hogy nem mindig sikerült beletalálni a célba.
Az utolsó pillanatokban a célok kitűzésének a jelképét is sikerült megcsinálnunk, így azok is felkerültek a „Boldogságvár” ötödik lépcsőfokárra.

Szeretnénk sokat játszani egymással: vidáman, jó hangulatban.
Készülünk a Farsangra: új tánccal.
Farsangi mulatság az óvodában: mindenki érezze jól magát.