A van nekem egy álmom című Dal meghallgatása után a boldogság vár című mesét dolgoztuk fel. Fóliára festettünk Varázs hópelyheket, majd akinek kedve volt az megépítette a boldogság várát.
Célok kitűzése és elérése
A volt nekem egy álmom című ének meghallgatása után a boldogság vár című mesét dolgoztuk fel, ami után folpack fóliára varázs hópelyheket festettünk. Később pedig akinek kedve volt az megépítette építőkockából a boldogság várát!
Januári hónapunkban erősítettem a gyerekekben az önmagukba vetett hitet, hogy bármit képesek elérni, ha igazán szeretnék, és tesznek érte!
A mi osztályunkban hamarosan felváltja a szöveges értékelést az osztályzás, így nagyon sok diákom rajzolta le, fogalmazta meg célként a sok szép érdemjegyet. A másik nagy hangsúlyt – és ennek nagyon örültem, a baráti kapcsolatok kapták. Szeretnénk nagyon jó osztályközösséggé válni, és folyamatosan dolgozunk is ennek kialakításán, így a gyerekekkel közösen úgy döntöttünk, megcélozzuk összefogva, egymást erősítve és segítve a legjobb osztályközösség kialakítását. Ennek azért is örültem, mert közös célért közösen dolgozni nagyon szép dolog!
Elhatároztuk, hogy dobozokat gyűjtünk, és felépítjük a mi Célvárunkat! Rég láttam ilyen lelkesnek őket. Minden nap feltűntek kisebb, nagyobb dobozokkal, méricskéltek, tervezgettek. Mindenki megrajzolta kitűzött célját, és megbeszéltük, kit hogyan segíthetnénk annak elérésében. Nagyon örültek neki, hogy csoportmunkában tevékenykedhetnek. Igazi mesedobozok születtek, melyek Célvárunk építő köveivé váltak. Ahogyan a vár sem áll össze a téglák összekötése nélkül, a jó osztályközösséghez is minden gyermekre szükség van. Célvárunknak mi magunk vagyunk az építő kövei. Olyan lelkesen összedolgoztak, tervezgettek, segítették egymást. Öröm, és boldogság volt őket látni így. A hónap dala mindennapi kedvencünkké vált, még a leghuncutabb kisfiú is megjegyezte: „Hát ez nagyon jó dal!” Többen szüleiket is kérték, hogy otthon is hallgassák meg többször is. A januári hónap feladatai észrevétlen váltak sajátjukká. Megfogalmaztuk céljainkat levélben Célapónak, és örömmel készítettük el, terveztük meg hétmérföldes csizmáját is. Ha egy kincs lennék!-játék közben szárnyalt a fantáziájuk!
A gyerekek már nagyon szépen le tudják írni a teljes nevüket, így az ezzel kapcsolatos feladatban is jól érezték magukat. Megismert meséinkben kerestük a mesehősök céljait, próbáit, segítőit, erősségeit, s jól megérdemelt jutalmát. Meserészleteket játszottunk el, életút-térképet készítettünk.
Nagyon tartalmas hónap volt a január is, tele lehetőségekkel, sok örömmel, nagy összefogással! Köszönet érte!
Ebben a hónapban a boldogságóráink másképp alakultak, mint eddig. Több tényező is befolyásolta a foglalkozások hangulatát: hetek óta nem teljes az osztálylétszám, mindig hiányzik 1-2 ember betegség, vizsgálatok, egyebek miatt és a fiatalok nagyon tudnak aggódni egymásért, hiányoznak a megszokott osztálytársak. Továbbá a téma is nehezen emészthetőnek bizonyult. Maga a cél fogalma sem volt érthető, nemhogy a hat ok, amiért érdemes célokat kitűzni. Végül a mese segített: Az öreg halász és a nagyravágyó felesége. Megfogalmaztuk, hogy a mesék alapján egy aranyhaltól bármit kérhetünk, bármit kívánhatunk – bámilyen képelenségnek tűnő vágyunkat megfogalmazhatjuk. Ellenben, ha célokat tűzünk ki, azoknak olyanoknak kell lenni, amit teljesíteni tudunk, ezért már a célok kitűzésekor tudunk kell, hogyan, milyen lépésekben fogjuk azokat elérni. Készítettünk „kívánság tavat”, melyben a bármit teljesíteni tudó aranyhalak úszkálnak és megtöltöttük a „célok bakancsát” célokkal, melyeket egy év múlva fogunk elővenni. Akkor végiggondoljuk, hogy sikerült-e megvalósítani őket és ha nem, akkor miért – ekkor megtanuljuk kezelni, feldolgozni a kudarcot is, melyről most is beszéltünk.
Színeztünk magunkat motiváló színezőket, fejtettünk rejtvényt, megfogalmaztunk elhatározásokat erre az évre vonatkozóan.
Remek alkalom volt arra, hogy a fiatalok elgondolkodjanak azon, vajon vannak-e reális céljaik. Legtöbbjüknek már csak 1 éve van ezen a tanéven kívül a szakiskolában és számukra nagy lépés, nagy változás lesz a munkakeresés, új feladatok vállalása, új szerepek megtanulása.
Felvettük a céljaink közé azt is, hogy még itt az iskolai időszak alatt keresgélünk mindannyiuk számára munkalehetőséget. Ez a vágy – avagy kívánság – nem a tóba került, hanem az üvegbakancsba:-)
Jurisics Utcai Általános Iskola
Megbeszéltük a diákokkal, miért fontos, hogy legyenek céljaink, legyen iránya az életünknek. Ennek érdekében részcélokra kell bontani a nagy céljainkat és időbeosztás szerint élni, hogy apránként megvalósítva a „kisebb” célokat, eljuthassunk a „nagyobbakig”. Készítettünk egy önismereti pajzsot, nagyon szerették csinálni, bár nem volt könnyű önmagukról írni. Egy másik feladat „A céljaim mindig kéznél vannak” (Mit szeretnék csinálni többet, jobban, továbbra is így, többet nem..a következő évben?) A sok más érdekes feladat mellett szeretném kiemelni a „célbadobós” játékot, amikor egy tanuló megpróbál célba dobni, két másik tanuló pedig próbálja negatívan, illetve pozitívan befolyásolni. Nagyon tetszett ez a játék a gyerekeknek.
Az óra menete a megszokottak szerint kezdődött: rövid relaxáció után meghallgattuk a hónap dalát.
A Boldogvár meséjét elolvastam a gyerekeknek és megbeszéltük, hogy milyen tulajdonságok szükségesek
céljaink eléréséhez. Mindenki elmesélte, milyen céljai vannak és hogyan fogja ezeket elérni.
Kiszínezték Boldogvár kifestőjét és lerajzolták a már megfogalmazott céljaikat.
Lengyel Laura Óvoda Napsugár Tagóvoda
Békák a tóban című játékunkat egy kis lábtornával fűszereztük meg, de a cél a cipőpárok megtalálása volt. Ezt követően visszautaztunk a csoportunkba Vonat az alagútban játékunkkal, ahol észrevétlenül komplex fejlesztés valósult meg. Abba sem akarták hagyni.
A mai napunk boldog célja az élménnyújtás és élményszerzés közös játék által maradéktalanul sikeres lett.
A téli szünet utáni találkozás és a viszontlátás öröme, átszőtte januári napjainkat. Rengeteg élménnyel, mesélni valóval tértek vissza a gyerekek. Beszélgettünk a múlt évről és az újévi szokásokról, hagyományokról. Az idő múlásának, jövőbeli események idejének megértése, óvodás korban még elég nehéz feladat. Sokszor kérdezték, mikor lesz farsang, hányat kell aludni a “nyaklánc osztásig” (jutalom), mikor fog már esni a hó, hiszen tél van… A gyerekek kíváncsisága, érdeklődése adta, hogy a januári hónapban az évszakok, hónapok, napok körforgása, egymás utáni sorrendje legyen a fő témánk a középső-nagy csoportos gyerekekkel. Azt a célt tűztük ki, hogy ezek elsajátításához többféleképpen, de játékos módon segítjük hozzá a gyerekeket és folyamatosan visszacsatolunk, kérdezünk. Minden nap kavicsot helyeztünk a hónapos üvegbe, így érzékeltetve hányadika van. Hónap végére már mindenki ügyesen megtudta azt is mondani, hogy mikor van a születésnapja.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy nekik is lehetnek céljaik, sőt az a jó, ha apró célokat, álmokat tűznek maguk elé, amit meg is tudnak valósítani. Először egy ajánlott relaxációs gyakorlatot próbáltunk ki, a “Fújj-fújj”-t, majd a szőnyegre ülve beszélgetést kezdeményezünk, a témával kapcsolatban. Amikor megkérdeztem a gyerekeket, hogy szerintük mit jelenthet, az a szó hogy cél, egyből eszükbe jutott, hogy “beérni a célba” , mint amikor futunk. Ebből a gondoltból tovább tudtam őket vezetni, hogy bizony milyen jó érzés beérni a célba, ha elindulunk egy versenyen vagy egy tornajátékon. Közösön összeszámoltuk ehhez mennyi minden kell: kigondolni, hogy részt szeretnék venni, odaállni a társak mellé, betartani a szabályokat, becsületesen játszani, hinni magunkban és beleadni az erőnket. Azt is mondták, hogy nem csak az első helyezés a jó, hanem a második, harmadik is. Ezt már jól tudják, hiszen nálunk aki végigcsinál egy feladatot, vagy bátran próbálkozik, nyomdában részesül mindegy, hányadik.
Ezután csukott szemmel, közösen meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. Megkértük a gyerekeket, gondoljanak valamilyen célra, amit maguk is eltudnának érni, valóra tudnának váltani. Előzetesen röviden elmagyaráztuk, hogy ezek most ne vágyak legyen, hanem olyan dolgok amit megtudnak valósítani rövid időn belül. A téma elmélyítése érdekében, -kinyitva a szemüket- Boldogvár meséjével ismerkedhettek meg. A mese részeit röviden újrajátszottuk és a “Fújj, fújj erősen!..”mondókát is mondogattuk. A gyerekek szívesen bújtak János bőrébe, még közösen akadálypályát is építettünk, amin kipróbálhatták a Boldogvár eléréséhez szükséges feladatokat. Ezt követően benti hógolyózásba kezdtünk: egy fehér írólapot összegyűrve, újra átgondolhatták a megfogalmazott céljukat, álmukat és egy kosárba dobva hangosan ki is mondhatták. Mivel a csoport fele iskolába készül, így sokan fogalmazták meg céljuknak a “megtanuljak írni betűket, számokat”, de ezek a válaszok is elhangoztak: “hogy megtanuljak anyának szépet rajzolni” -“hogy legyőzzem Botit a fociban” (Boti iskolás) -“hogy én vigyázzak az unokatesómra”-“hogy a kistesóm ha megszületik, én pelenkázzam, megtanítsam járni” -“hogy kitudjam rakni a tűzoltós kirakót egyedül”,-“hogy ügyes matekos legyek” -hogy még ügyesebb legyek a fociban”-“hogy megnövesszem a hajam, itt elől”.
A játékok után a “Célapónak” feladatot választottuk ki, és aki szeretett volna csatlakozni le is rajzolta a célját,céljait. Az alkotás során újra hallgattuk a hónap dalát, az elmélyedés érdekében. Az elkészült rajzokat körbemutattuk a gyerekeknek és a szülőkkel is megosztottuk zárt facebookos csoportunkban. Reméljük, hogy a nyár folyamán amikor Célapó bekopogtat, büszkén mutathatjuk meg a rajzokat és vele együtt az elért célokat is.
Micimackó 95. születésnapjáról sem feledkeztünk meg, színezők és saját rajzok alkotásával idéztük fel a szereplőket és énekeltük el Halász Judit dalát. Óvodánk Micimackó csoportját is sikerült meglepetésben részesítenünk ezekkel a színezőkkel, akik nagy örömmel fogadták. A kiscsoportos Micimackók egy nagy öleléssel viszonozták a kedvességet a Katicáknak.
Elkészítettük a csoport Boldogvárát is, amit a Hálafal mellé egy szekrényre ragasztottunk fel, közös célunk lesz a 10 lépcsőn át, bejutni a várba, aminek felét már meg is tettük. Következő alkalommal elhelyezzük az eddig teljesített Boldogságóra foglalkozások témaköreinek szimbólumait.
A pandémia miatt ebben a hónapban is kis létszámú csoporttal tudtam dolgozni, hisz sok a hiányzó tanuló.
Ráhangolódásként meghallgattuk a hónap dalát. A bevezető részben beszéltünk a cél fogalmáról, és arról, miért van nagy jelentősége a célkitűzésnek. Aztán összeállítottuk sajátságos bakancslistánkat a megrajzolt bakancsunkba.
A legtöbb diák a tanulmányi osztályzatán szeretne javítani. A kis közösségüket illetően a jó kapcsolat ápolása volt a cél. Az egészségmegőrzés is fontos szerepet játszott a célok között.
A megvalósításhoz megbeszéltük, hogy ki milyen erősséggel rendelkezik, ami segíti a célja elérésében. Illetve felsorakoztattuk a még fejlesztésre váró területeket is. Például kitartás, türelem, szorgalom, stb.
A január hónap mindig nagyon izgalmas hónap számomra, hiszen a célok megfogalmaztatásával még jobban beleláthatok tanítványaim lelkébe.
A cél-lécfeladatot választottam számukra, mivel úgy gondoltam, hogy valami kézzel fogható dologban kell testet ölteni a kitűzött céloknak . Egy kicsit másként készültek el, mint a kiírt feladatban, mert itt mindenki a saját cél-lécét készíthette el.
A téma bevezetésében elővettük a tavaly már elsajátított ismereteinket(céltudatos-céltalan ember megkülönböztetése, hosszú-, és rövidtávú célok), felelevenítettük a tanulságos történeteket (Az ifjú és az angyal, Segíts rajtam!).
Egy évvel tapasztaltabbak lévén kicsit már komolyabban nyúltunk hozzá a feladathoz. Beszélgettünk arról, hogy milyen a jó cél, és hogy milyen célba érési technikák szükségesek ehhez.
A 8. osztályosok pályaválasztása előtt sokakat foglalkoztatott a saját továbbtanulásuk. Megnéztük a szóba jöhető intézmények bemutatkozó filmjeit, szakmákat ismertető videókat.
A feladat megvalósításakor minden gyermek kapott egy 70-80 cm hosszúságú lécet, aminek a hátoldalát 3 részre osztottuk.
Arra kértem őket, hogy egy hosszútávú célt fogalmazzanak meg, amihez mérföldköveket, rövid és középtávú célokat rendelhettek. Ha ez kész volt, akkor a léc elejét számukra motiváló motívumokkal díszíthették, sőt a végén még arra is megkértem őket, hogy ugorja át mindenki a saját cél-lécét, hogy valóban higgyen benne!