Tanulóinkkal megpróbáltuk elképzelni, milyen is lesz az életük 2 év múlva: barátok lesznek-e még, osztálytársak lesznek-e még, milyen új képességekre tesznek majd szert, miket csinálnak együtt. Sok ötlet született, ezekből néhányat jelenítettünk meg az elkészült plakátunkon.
Célok kitűzése és elérése
Ez volt az első olyan része a programnak, amely őszintén megvallva egy kicsit nehézséget okozott számomra, sokat kellett azon ötletelnem, hogy a gyerekere szabjam a témát, aztán segítségemre sietett a varázsgömböm. Jósnőként meglátogattam a Pillangó csoportot, ahol minden gyermek megpróbálhatta megjósolni a jövőjét (vágyaikat, céljaikat előzetesen megfogalmazhatták) a varázsgömb segítségével, majd ezt le is kellett rajzolniuk, hogy teljessé tegyék a varázslatot. A jóslás közben megbeszéltük, hogy mit kell tenniük annak érdekében, hogy elérjék a céljaikat/beteljesüljön a jóslat. A varázslatot befejezve közösen elfogyasztottuk a mákos tekercsünket és megvendégeltük az óvoda dolgozóit is, hogy idén is mákunk legyen.
Mivel már nagycsoportról van szó, ezért készítettünk egy üvegcsét, ahova olyan dolgokat gyűjtünk, amit még a ballagás előtt meg szeretnének csinálni az oviban. Rengeteg ötlet született, például különböző témahetek lehetőségei, kirándulások, játékötletek, kiállítások szervezése…stb. A társammal szeretnénk ezeket az ötleteket valóra is váltani számukra, megpróbáljuk beépíteni őket a mindennapjainkba, projektjeinkbe.
A nehezebb nekiinduláshoz képest hatalmas fordulatot vett a hónap boldogságóra témája, rengeteg ötlettel és élménnyel gazdagodhattunk, mind a gyerekek, mind pedig az óvoda dolgozói.
Célok és a hozzájuk vezető út
Januári foglalkozásunkat a „Haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” c. relaxációval kezdtük. A dal meghallgatása alatt átváltoztam maci-lánnyá és így kopogtam be a gyerekekhez. Segítséget kértem tőlük, hogy hazataláljak az anyukámhoz. Négy próbatétellel tudtak segíteni nekem, Az első során megmozgattuk magunkat mackójárással, majd megtanultuk a „Mackó, mackó ugorjál..” kezdetű dalosjátékot. A következő próba volt a nagy lufifújás, majd végül a közös kiáltás. Miután ilyen ügyesen segítettek, a macilány hálából elmesélte Boldogvár történetét. A maci kislány elbúcsúzott, mi pedig beszélgettünk a céljainkról, majd a foglalkozás lezárásaként célba dobtunk és közben hangosan megfogalmazták egy céljukat. Levezetésként kiszíneztük a célok elérésének jelét.
Már foglalkozáson kívül, de ahhoz kapcsolódva készítettünk egy útvesztőt is a padlóra, ahol a macinak kellett segíteni megtalálni a célhoz, vagyis a mézes üveghez vezető utat.
Mivel egyébként is medve-hét volt a témánk, megterveztük a csoportszoba és a folyosó macis díszítését és a hét folyamán el is készítettük azokat, így vontuk be az egész óvodát és a családok figyelmét is felhívtuk a témára.
Az álmok igenis valóra válhatnak. Bagdi Bella január havi dalának üzenete csengett a fülükben, szívünkben, lelkünben egész hónapban. Dúdoltuk szünetekben, rajzolás közben, s akkor is, ha valaki elszomorodott volna, vagy egyszerűen így kezdtük a napot: kedves szavakkal, sokszor biztatással, mosollyal, öleléssel. Mindez nekem is erőt adott, hogy küzdjek az álmaimért. A téli szünet utáni első napon köszöntöttük az újévet jókívánságokkal, s egy kedveskedő lappal, melyet mindenki kihúzhatott a baglyos ládikánkból. Megosztottuk egymással az álmainkat, terveinket.
„Ha az egyik szemed látja már a célt, akkor a másik szemed használd arra, hogy megtaláld az utat”
Rosamune Picher soraival indítottuk az ötödik havi boldogságóránkat. Ezen az órán összegeztük és foglaltuk össze a hónapban megtapasztalt, közösen átélt élményeinket. Csupán csak kellő kitartás szükséges hozzá, s bármit elérhetünk. A reggeli meditációval kicsi széllé változtunk, s röpködtünk a nagyvilágban, bejártuk az egész univerzumot. Megbeszéltük, hogy mit éreztek, milyen volt, milyen érzéseik voltak. Végül öleléssel zártuk ezt a boldogságfokozó technikánkat. A hónap dalának meghallgatása után tovább játszottunk, mégpedig „zokni-dobással” Terveztünk, céloztunk és lőttünk! Ha valakinek mégsem sikerült bedobnia, biztattuk, szurkoltunk neki, hogy képes rá, meg tudja csinálni. Egy kedves mesehívó mondókával elmeséltem nekik Rosszcsontból Remek Peti meséjét, amelyben megtervezte a kisfiú, hogyan tehetné jóvá a rossz dolgokat. Ezután következett a mi tervünk! A keresztrejtvény megoldása is a SIKERÜLHET szó lett. Kis körökbe rajzolták meg a céljukhoz vezető lépéseket. Közösen terveztünk az álmaink felé vezető kikövezett utat.
Két kedves videóval erősítettem hitüket, önbizalmukat, hogy igenis merjenek nagyot álmodni, s merjenek lépni, küzdeni. Sose adják fel az álmaikat! A bakancslistánk megtervezése után az álmaink bagolyvárához vezető lábnyomokkal másztuk meg a hosszú és rögös utat. A hógömbökbe rejtett képekben megjelenítették, hogy mit szeretnének elérni, amit majd júniusban közösen fogunk újra megnyitni. Addig elbújnak egy ládikában, s vigyázzák a gyerekek álmait. Az évi naptár elkészítése után további kedveskedő meglepetések várták a gyerekeket. Szeretnek egymásnak örömet okozni, s ezért hiszem és vallom, hogy jobb velük a világ!
„Egy álom akkor válik céllá, amikor lépéseket teszel a megvalósítás irányába”
A foglalkozást mindannyiunk kedvenc időtöltésével kezdtük: ÁLMODOZTUNK 🙂
EZ könnyű volt, hiszen mindenkinek van egy álma, egy célja. A terv már nem biztos, hogy megvan. Sőt! Már a megfogalmazás is problémát okozott, nehezen tudták szavakba önteni elképzeléseiket tanítványaim. Mondogatták, hogy … pedig itt van a szemem előtt, szinte látom …
– Akkor rajzoljátok le! – feleltem. Nem volt egyszerű rövid távra tervezni, a távoli jövőt valahogy tisztábban, konkrétabban „látták” a gyerekek. Kis segítséggel, magyarázattal sikerült megoldaniuk a feladatot, megszülettek a KÉT ÉV MÚLVA c. alkotások.
CÉL – LÉC: a csoport közös célt is tűzött ki maga elé, mindannyian szeretnének, szeretnénk együtt táborozni. Sokat beszélgettünk erről. Megterveztük, majd le is írtuk, hogy milyen dolgokat, részcélokat, feladatokat kell véghez vinni ahhoz, hogy tervünk megvalósuljon.
A várva várt újbóli találkozásunkkor beszélgetőkörben értékeltük az óévet. Sokaknál felidéződött az előző négy hónap boldogságóráinak emlékei, beszélgetései. December dalát többször is el kellett énekelni. A beszéletés végeztével minden osztálynak eljuttattuk a rádión keresztül újévi jókívánságainkat. Ezek után jöhetett is a jövő tervezése. Első osztályosok ellenére pontosan tisztában voltak a pandémiás helyzet okozta negatívumokkal. Mennyire nehéz előre bármit is tervezni. Ennek ellenére szívesen rajolták a csillogó aranyhalakra kívánságaikat. Pecabotokkal egyet-egyet ki is halásztunkés megpróbáltuk kitalálni, hogy ki rajzolhatta. A halászat jó alkalmat adott Az öreg halász és a tenger mese felolvasására. A mese elhangzása után megpróbáltunk különbséget tenni kívánság és cél között. Rajzos formában ezeket meg is jelenítették. Az elkészült rajzok bekeretezése után nekiláttunk a bakancs készítésének. A készítése közben tértünk rá, hogy mit is jelent egy bakancslista. Az ismert filmből néhány részletet is élvezettel megnézték.
Nagyboldogasszony Egyházi Alapiskola és Óvoda
A másodikos Zümikék más társaikkal együtt online tanulásra kényszerültek. Céljaikat, vágyaikat kis levélkékben fogalmazták meg:
„Kedves Célapó! Javulni szeretnék év végéig olvasásból! Ehhez sokat fogok gyakorolni. Szerintem Te nem is Célapó, hanem Célanyó vagy-az én tanító nénim, aki adtál nekem egy bíztató ceruzát és mindig megdícsérsz…”
„Kedves Célapó! Szeretnék fejlődni, sok dolgot megtanulni, hogy a szüleim büszkék legyenek rám. Szeretnék egy könyvet kiolvasni! Szeretném, ha nem hagynám a feladataimat az utolsó percre, hogy aztán több időm jusson a játszásra és a barátaimra. Kérlek, adj erőt, hogy sikerüljön!”
„Célapónak! Azt szeretném, hogy vége legyen a vírusnak és hogy végre iskolába járhassunk! Nagyon hiányoznak a barátaim!”
A nyolcadikosokkal dolgoztuk fel a januári témát. Nekik a továbbtanulásuk miatt nagyon aktuális volt ez a komoly beszélgetés. Minden gyerek megfogalmazta, hogy szerinte miért fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé. Összehasonlítottunk olyan embereket, akik cél nélkül élnek olyanokkal, akiknek nem is egy céljuk van az életben. Megdöbbentő volt tanulóink számára az óriási életmódbeli és minőségbeli különbség. A célok kitűzésének fontossága érdekében játékos feladatokat végeztünk, majd a foglalkozás utolsó szakaszát a hónap dalának meghallgatásával folytattuk és a „Két év múlva” rajz elkészítésével fejeztük be.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Januári hónap témája a célok kitűzése és elérése.Év elején ezzel a témával sokan foglalkoznak, így mi is beszélgettünk céljainkról.Megbeszéltük vannak rövidtávú és hosszabb időre szóló céljaink.A gyerekek megfogalmazták mi most a legfobtosabb céljuk, természetesen jó bizonítvány elérése, majd beszéltünk a távolabbi célokról.Mindenki megfogalmazta, mi szeretne lenni felnőttként.Ehhez tudjuk, hogy kell egy jó terv, nem szabad meghátrálni.Már korábban megtanultuk az optimista gondolkodást, mely akkor fontos, ha akadályba ütközünk, hogy tovább tudjunk haladni.Ehhez nagyon jól kapcsolódott a hónap dala, melyet eljátszottunk, értelmeztük a dal mondaniválóját.Ezt a dalt a hónap során többször meghallgattuk, mikor láttam, hogy a gyerekek elfáradtak.Reméljük, mindenkinek sikerül majd valahogy elérnie a megfogalmazott céljait.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A 8.o. a történelmi verset választotta a Célok elérése (januári) kategóriából. Két csoportban verset írtak. Egyik csoportban egyik tanuló pillanatok alatt összereppelt egy jópofa verset (bár nehezen olvasható). A történelemkönyvből véletlen rábökéssel talált 5 szót építette be a dalba (rap számba), a célok eléréséről, a pályaválasztásról. A másik csoportban ugyanezt a módszert alkalmazták, de ők mindenféle egyéb, történelmi fogalommal is kiegészítették a dalt. Ez a vers nem az ő céljaikról szólt, sőt leginkább ismerős szavakból álló halandzsa lett. Mindenesetre ennyire jól még nem szórakoztak feladat elkészítéssel. Igazán boldogok voltak közben!