„Van, hogy lassan érik meg egy terv, de amikor hirtelen jön az elhatározás, és még mielőtt összeszednénk a bátorságunkat a végrehajtáshoz, az ötlet hirtelensége máris tettekre sarkall bennünket, az igencsak fel tud villanyozni.”
Herta Müller
„Van, hogy lassan érik meg egy terv, de amikor hirtelen jön az elhatározás, és még mielőtt összeszednénk a bátorságunkat a végrehajtáshoz, az ötlet hirtelensége máris tettekre sarkall bennünket, az igencsak fel tud villanyozni.”
Herta Müller
Ebben a hónapban is elmerültünk a mesék világában, sokféleképpen bújtunk a mesehősök bőrébe. Megbeszéltük, hogy mindenkinek szüksége van jó célokra, bátorságra és a jó utat kell kiválasztani. Ez nem könnyű sem a mesékben, sem a valóságban! De nagyon jó érzés a siker, amiért mindenképpen tenni, küzdeni kell! Arra kértem a gyerekeket, képzeljék el, mit szeretnének elérni a közeljövőben, s majd ha felnőnek. Kitűztünk közös célokat és azok eléréséért mit kell tennünk!
Januári foglalkozásunk feladatai közül a gyerekeknek az tetszett a legjobban, amikor lerajzolhatták, elmesélhették: „Mi lennék, ha kincs lennék!” Jó volt hallani azt is, hogyan fogják egymást segíteni, hogy minél fényesebben ragyogjanak a „kincsek”. Örömmel megosztották egymással, mit szeretnének elérni, majd közös céljainkról beszélgettünk, ehhez csoportokban rajzot is készítettek.
Mivel közeledett a félév, mindenkiben nagy volt a feszültség és a fáradtság. Az órát egy kis feszítéssel kezdtük (villámlazítás), majd színes látással folytattuk.
Megkérdeztem őket, hogy hogyan érzik magukat… Mindenki az iskolára, a tanulásra panaszkodott, úgyhogy mindjárt meg is beszéltük, hogy ki mennyire elégedett magával, mennyi energiát fektetett be a tanév tanulmányaiba. Decemberben összegeztük az évet, melyet zártunk, most újat kezdünk, új célokkal és fogadalmakkal.
Összegyűjtöttek néhány olyan célt, melyet rövid vagy hosszú távon szeretnének megvalósítani, ezeket eltettem, hogy a későbbi években elő tudjam majd venni.
Mivel az előző évben nem sikerült befejeznünk a tablónkat, ezt folytattuk tovább, nem készítettünk másikat. Még mindig nagyon nagy gondot jelent nekik, úgyhogy nem sokban haladtunk vele. Azt találtam ki, hogy márciustól minden tanulóval négyszemközt ülök le, beszélem meg, és készítjük el a részüket, és aki a képek keresésében nem boldogul, a többiektől is segítséget kérünk. A legnagyobb gond az, hogy a gyerekek nagyon önállótlanok, nem ismerik magukat, sokan nem tudnak, vagy nem akarnak célokat megfogalmazni.
Az osztály céljait közösen összegyűjtöttük, és a szebben írók felírták a tablóra. Megállapodtunk határidőkben is, melyeket én írtam melléjük. Időnként ránézünk, hogy közeledik-e már valamelyik, ha elérjük, teszünk egy jelet mellé (kupát).
Minden hónapban több órát tudunk a boldogság témájára szánni, de ez most sajnos nem jött össze, annyira sűrű volt a hónap tele problémákkal, feladatokkal, és számomra egy folyton változó minősítéssel is.
Gyulai Implom József Általános Iskola
A célok és megküzdési stratégiák témakört ebben a tanévben is összekapcsoltuk a feldolglozás során. A bevezető, átbeszélős, átjátszós órák után, a tavalyi év sikerén felbuzdúlva (akkor a János vitéznél tettük ezt) Arany János Toldiját az „Álmok, vágyak és megélésük” tematika mentén foglaltuk össze kooperatív csoportmunkában készített miniprojektek keretében. Újraéltük a mű szép pillanatait, és saját magunk számára is hasznos következtetéseket vonhattunk le bátorságról, kitartásról, segítségnyújtásról, újratervezésről, …és a megvalósítás és megélés boldogságáról:
A Székely Mikó Kollégium 5.B osztály 17 tanulójával közösen 1 órán át a boldogságóra program januári témájával foglalkoztunk. A speciális körülmények között történő foglalkozáson, a jó célok kitűzése és elérése téma megvalósításához előnybe helyeztem a csoportos videó beszélgetéseket, a diákok órán készítettek rajzokat, majd beküldték a google tanterembe. A diákok aktívan tevékenykedtek, ismét többször is meghallgattuk az éneket .
A foglalkozáson beszéltük arról, hogy mit tehetünk, hogy a kitűzött cél ne csak álom maradjon, a diákok meséltek a rövid és hosszútávú céljaikról. Ezt követően a keresztnevük kezdőbetűivel fogalmaztak egy-egy olyan szót, amit szeretnének elérni, megvalósítani a következő évben. Házi feladatként kellet küldjenek a G tanterembe egy olyan rajzot mi ábrázolja a diákokat, ahogyan lássák magukat 2 év múlva. Óra végére nagyon jó hangulat keletkezett.
Januárban a célokat fogalmaztuk meg, kinek miben kell javulni a 2. félévben és ennek érdekében mit kell tennünk. Elkészítette mindenki a saját kívánságot teljesítő aranyhalát, amire rákerültek a célok, kézen fogható vágyak. Nagyon szívhez szóló kívánságokat fogalmaztak meg azok, akiknek a családban tartós betegek vannak. Kedvcsinálóként Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát hallgattuk meg.
,, Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.”
Az órát ezzel a gondolatébresztő idézettel indítottuk, majd spontán beszélgetés során ki-ki elmondhatta a véleményét arról, hogy miért fontos, hogy céljaink legyenek az életben. Miben különbözik a céltalan és céltudatos ember? Ki hová sorolná magát?
A következőkben a példaképeikről kérdeztem a gyerekeket. Kik lehetnek a példaképeink? Miért éppen azt a személyt választotta? Szükséges-e, hogy híres ember legyen a példaképünk?
A folytatásban egy táblázatot töltöttek ki a gyerekek, amelyben a család; barátok, kapcsolatok, iskola, tanulás; sport; egészség területeken fogalmazták meg céljaikat. A táblázat kitöltése után egy életterületet kiválasztva, elmondthatták saját elképzeléseiket.
Az órát A Győzelem Tündér dala című dal meghallgatásával zártuk.
Lufik felengedésével elengedtük a célokat, amelyeket el akarnak érni a tanulók.