Mindig csak picike sélokat tűzünk ki magunk elé és igyekszünk azokat elérni, ha sikerült jöhetnek a nagyobb célok !
Célok kitűzése és elérése
Győri Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola
Célkitűzéseinket egy plakát formájában készítettük el, ami az íróasztal felett minden nap emlékeztet bennünket az éves céljaink elérésében.
Kisvárdai Egyesített Óvoda Nyitnikék Tagintézménye
Csoportunkban lévő gyerekeknél előfordul hogy könnyebb rámondani dolgokra hogy ” nem tudom , vagy segíts” de ebben a hónapban célul tűztük ki hogy mindenki segítség nélkül húzza fel legalább a (benti, nem kötős) cipőjét!
Mindenkinek sikerült 🙂
Egy irodalom óra keretében dolgoztuk fel ezt a témát a gyerekekkel. Először egy céltáblát helyeztem el a táblára. A feladat az volt, hogy minél közelebb kellett színes krétával találni a kör közepéhez. nagyon motiválóan hatott ez a gyerekekre. Szinte versengtek, hogy ki lesz a győztes. Így vezettem be a témát. Mivel éppen félév után voltunk, arról beszélgettünk, hogy milyen céljaik vannak a 2. félévre. Volt, aki a tanuláson kívül személyes célt is kijelölt magának. Az óra hátralévő részében szerepet játszottak. Mivel a János vitézt vesszük,az volt a feladatuk, hogy meggyőzzék a gazdát arról, hogy a nyáj elvesztése nem az ő hibájából történt. Már többször is játszottunk szerepet. nagyon élvezték ezt a feladatot. Több-kevesebb sikerrel oldották meg a helyzetet. Akadt olyan is, akinek sikerült meggyőzni a gazdát az ártatlanságáról. Ezzel elérte a célját. Öröm volt nézni a gyerekeket, hogy mennyire igyekeztek komolyan venni a feladatukat.
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola Kazinczy Ferenc Tagintézménye
A céljaink megfogalmazásához nagyon sokat segített a boldogságórás könyvünkben található táblázat, amit nagy szeretettel készítettek el a gyerekek. Egy élmény volt mindenki számára, amikor bemutathatta saját személyes céljait, és hogy milyen úton kell ahhoz haladnia, hogy ez be is teljesülhessen.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Januárban megpróbáltunk a legnagyobb hiányunkra figyelni…a szekrényrendre…kicsit nehezen ment utólag visszatekintve…fejlődtünk, de még nem tökéletes…
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
A célok kitűzése és elérése nagyon fontos, boldoggá tesz minket.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Megismerték a gyermekek, hogy Jánosnak milyen akadályokat kellett leküzdenie a Boldogságvár eléréséhez.
Elmesélték, hogy milyen céljaik vannak. Megbeszéltük, milyen nehézségekkel találkoznak a cél eléréséhez vezető úton.
Elmondták, hogy kik lesznek a segítőik.
Tevékenységeink során minden alkalommal fontosnak tartjuk, hogy motiváljuk a gyerekeket, valamint a célokat úgy tűzzük ki, hogy minden gyermek számára egyéni képességeikhez mérten teljesíthető legyen.
Ezt szolgálja a differenciált fejlesztés is Intézményünkben.
Lőrinci Napsugár Óvoda és Bölcsőde
A hónap elején sokszor meghallgattuk B.B.: Van nekem egy álmom c. dalát, azután spontán beszélgettünk arról, hogy miről is szól ez a dal. Amikor már többször meghallgattuk a dalt, és beszélgettünk róla (mivel kiscsoportosak vagyunk), akkor kezdtünk el bővebben foglalkozni ezzel a témával.
A tevékenységet az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” c. relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután megpróbáltuk elénekelni a dalt, természetesen CD-ről hallgatva, és közben „táncoltunk”, mozogtunk rá, majd arról beszélgettünk, hogy kinek mi lehet a célja. A gyerekek először olyan dolgokat mondtak, amit a dalban hallottak, de elmagyaráztam nekik, hogy lehetnek könnyebb és elérhetőbb céljaink is, amit itt az óvodában meg tudunk valósítani. Erre elkészítettünk egy tervet: egy papírra felragasztottuk az előre kivágott kis képeket, (pl.: felhúzza a cipőjét egy kisgyermek, vagy felöltözik egyedül…stb.) És akkor már beindult a fantáziájuk, hogy mit szeretnének elérni, mi lehetne a céljuk. Volt aki szerette volna egyedül összepakolni a játékokat, ebéd után egyedül elvinni a használt tányérokat a tálaló kocsira, egyedül felöltözni, megfésülködni…stb.) A foglalkozást a „Boldogvár”-ról szóló mesével fejeztük be. Az ezután következő napokban a gyerekek sokszor nézegették a „tervünkre” felragasztott képeket. H.Z. volt aki először kérte, hogy Ő szeretné elvinni a használt tányérokat ebéd után. Így azután napról, napra kérték a többiek is, így vált szokássá, hogy minden asztaltól valaki elviheti a tányérokat az ebéd végén. V.M. öltözködés közben felhívta a figyelmünket arra, hogy Ő már fel tudja venni a cipőjét egyedül, és hogy fényképezzem le és küldjem el az anyukájának a képet. Erre már a többiek is próbálkoztak, és így értük el kis kitűzött céljainkat. (Persze vannak még olyan gyermekeink is akik csak csendben figyelik a többieket 🙂 )