Negyedikes tanulóimmal dolgoztuk fel a témát. Beszéltünk arról, hogy miért fontos, hogy mindig legyen valamilyen célunk az életben, illetve meséltek sokat arról, amikor kitűztek maguk elé egy célt és azt hogyan érték el. Megbeszéltük, hogy milyen lépésekre kell lebontanunk a cél elérésének folyamatát. A feladat az volt, hogy egy új célt tűzzenek ki maguk elé, rajzolják és írják is le, hogyan érik el és jelenítsék meg magukat, amint elérik a hőn áhított célt.

Ebben a hónapban a célok kitűzése és elérése témát dolgoztuk fel közösen a gyermekekkel. Gondolatébresztő volt a számukra ez a téma most is. Néhányan elmesélték céljaikat, majd papírra vetették. A boldogságóra keretében a csoporttal közösen elkészítettük a saját űrhajónkat, melyet kapszulának használunk majd. A célokkal teleírt cetliket elrejtettük az űrhajó belsejében és minden héten átnéztük, hogy teljesült-e valakinek a célja. Amelyik cél teljesült azokat kiakasztottuk az űrhajó külsejére, a többit pedig vissza helyeztük addig amíg nem teljesülnek.

A januári Boldogságóránk témája: A célok kitűzése és elérése. Mottó: Váltsd valóra a meséket!
Az óra elején mesét mondtam a gyerekeknek, ami a hópelyhekről szólt. Ezek a kis hópihék célokat tűztek ki maguk elé, amit sikerült megvalósítani. Először a búzamezők fölött táncoltak. Utána a falut meszelték fehérre. Voltak nagyot álmodó hópelyhek is. Ezek a várost akarták látni. Alig várták, hogy szétnézzenek a városban. Úgy gondolták, ha örömöt szereznek az embereknek, talán hintóba is ültetik őket. A kis hópihék boldogok voltak, mert mindegyik célba ért. Vidámságot varázsoltak a földekre és az emberekre.
A mese után a Diótörő mesebalettből megnéztük a hópelyhek táncát. Mi is eljátszottuk, hogy hópelyhek vagyunk. Körbe-körbe forogtunk, és hangosan mondtuk: Hópelyhek, hópelyhek csillámló jókedvet, tiszta, szép örömöt hintsetek ránk! Tettük ezt azért is, mert az osztályunkból az egyik kislány híres táncos szeretne lenni. Technikaórán elkészítettük a céltudatos hópelyheket, akik mertek nagyot álmodni. Még az ablakot is kidíszítettük velük.
A következő Boldogságórán tovább meséltem. A következő történet egy gyáva kisfiúról, Laciról és az oroszlánról szólt. Laci repülő akart lenni. De ha meglátott egy kutyát, elszaladt. Ha sötét volt a szobában, nem mert bemenni. A gyerekektől is félt. Kinevették, senki sem játszott vele. Laci mikor sokat sírt, mindig a képeskönyvet nézegette. A bátor oroszlán képét szerette a legjobban. Úgy gondolta, ha lenne ilyen oroszlánja, sosem félne semmitől. Másnap reggel az ágya mellett volt. Azt mondta Lacinak, hogy erősnek kell lenni! Minden reggel együtt tornáztak. Egyik reggel még egy sírós kislányt is átkísértek a túlsó oldalra, mert félt a harapós kutyától. Laci nem félt, mert az oroszlán vele volt. A sötétben már a szobájába is bement, mert az oroszlán oda is elkísérte. Egy napon a barátjával, a bátor oroszlánnal birkózott, és legyőzte. A játszótéren a Langaléta elvette tőle a labdáját, és a gyerekek gyáva kukacnak nevezték. -Nem vagyok gyáva! Az oroszlán is velem van. Gyorsan a Langaléta után szaladt, és visszahozta a labdát. Langaléta félelmében elszaladt. Úgy megijedt, hogy felmászott egy magas fára. Estig le sem mert jönni. Laci a zsebébe nyúlt, hogy kivegye az oroszlánt és megköszönje a segítséget. De a zsebében csak egy alma volt. Hurrá, hurrá! Egyedül voltam bátor! Ugrándozott örömében! Most már biztos, hogy repülő lesz belőlem!
A mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Eljátszottuk a mesét, és illusztrációt is készítettünk hozzá. Meghallgattuk a hónap dalát: Van nekem egy álmom
Utána eljátszottuk a kisvirág növekedését, ami akkor következett be, amikor: készen állt növekedni (nyíló virágok voltunk és a nap felé fordultunk), bízott magában (egyre erősebben összeszorítottuk az öklünket), felelősséget vállalt (megöntöztük a virágot), pozitívan gondolkozott (nevettünk), tanult a hibákból (elestünk és felálltunk, leporoltuk a nadrágunkat), elfogadta a változást (megcseréltük a szereplőket a játékban), segített másoknak (a virág örömöt szerzett a nagymamának), mert kérdezni ( megkopogtattuk egymás hátát), merte megvalósítani a céljait (menyasszonyi csokorba kötötték).
A következő feladat is egy játék volt. A címe: Lépcsősor a céljainkhoz. Megrajzoltuk és eljátszottuk a lépcsőfokokat, ami elvezet a célhoz: 1. Nem tudom megcsinálni. (guggolás, és fogjuk a fejünket) 2. Meg tudom csinálni. (állva taps) 3. Meg akarom csinálni! (dobbantunk a jobb lábunkkal) 4. Hogy csináljam? (megvakarjuk a kobakot) 5. Megpróbálom megcsinálni. (helyben futás) 6. Most már megcsinálom! (pacsi a padtárssal) 7. Meg fogom csinálni! (kéz a magasban, közben ugrálunk) 8. Megcsináltam. Ugi- bugi tánc. Az óra végén meghallgattuk a Játékkészítő mesemusicalből az Álmodd meg a csodát! című dalt, és jót táncoltunk rá.
Rajzórán megfestettük a „Célok Űrhajóját”, és gondoltunk valamire, amit célul tűztünk ki. Üstökösként mutatja nekünk az utat, hogy nincs számunkra lehetetlen. Hinni kell, akarni, és tenni érte.

Januárban mindig tervezünk, célokat tűzünk ki magunk elé. Mi is ezt tettük. Most a távoli terveinket fogalmaztuk meg, majd rajzoltuk le.

Az idei első témát ügyesen feldolgoztuk kicsi elsőseimmel. Napokig beszélgettünk arról miket tudunk megfogadni itt az új évünkben, amik az újévi hagyományoknál, szokásoknál is előkerültek.
A múlt héten elkészítettük az űrhajonkat közösen. Hétvégi házi feladatnak azt kapták a gyerkőcök, hogy gondolják át ők mit tudnak beválalni céluknak erre a tanévre. Délután megfogalmaztuk és feltűztük az űrhajónkra az egyéni célokat.
Kíváncsian várom, hogy ki tudja teljesíteni ezeket:)

„Boldog az ember, akinek célja van.”
Aranyosi Ervin

Január a céljainkról, álmainkról szólt. A foglalkozás elején meghallgattuk a hónap dalát. Na, itt már felülíródott, amit elterveztem, szerencsére pozitív irányban. A gyerekeknek az első másodpercektől ritmusra járt a kezük, lábuk. Nagyon szerették volna eljátszani a dalt. Ez gyakorlás nélkül tették a dal második meghallgatása során. Nagyon élvezték, hogy mozoghatnak, táncolhatnak együtt, ügyesen megoldották. Azt is mondhatnám, hogy elérték a céljukat.
Ezután felolvastam a gyerekeknek Aranyosi Ervin: A cél című versét. A dal és a vers segítségével megfogalmazták, hogy mi lehet a hónap témája. Mindenki mondhatott több célt. Itt hangzottak el álmok is. Megbeszéltük, hogy az álom az olyan cél, amit nem biztos, hogy meg tudunk valósítani, el tudunk érni. Ide hoztuk példának a dalt, hogy mit jelenthet pl. „magas hegyeket kell megmásznom”. A beszélgetés során arra jutottak, hogy ezt nem szó szerint kell érteni. Utalás arra, hogy minden tőlem telhetőt megteszek.
A gyerekeknek ki kellett választani egy-egy célt, vágyat. Kaptak rajzlapot, amin alvó gyerekek voltak. Ebbe kellett belerajzolni a hőn áhított álmot. Ezekből készítettünk egy tablót. A gyerekek szívesen mondták el mit választottak és kedvesen fogadták egymás rajzait, ötleteit.
Itt jött az újabb ötlet, amit nem terveztem. A kiválasztott célokat időrendbe soroltuk. Volt, ami 1-2 nap múlva és volt, ami majd csak felnőttként teljesülhet. Idővonal szerűen próbáltunk elhelyezkedni egymástól, a céloknak megfelelően. Ehhez kicsinek bizonyult a terem, így az udvaron állt fel az élő idősávunk. A gyerekek maguktól álltak sorba, közben ügyesen beszélték meg, hogy ki miért következik a másik után.
Természetesen, ha már kimentünk az udvarra nem maradhatott el egy kis csúszkálás, szaladgálás.
Visszatérve az indító idézethez úgy érzem, hogy boldogok voltunk, vagyunk, mert mindannyiunknak volt, van célja. Boldog vagyok, mert ez a foglalkozás sikeresen, örömtelin, vidáman telt, és nekem ez volt a célom.