Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága!
Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése.
A kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Élményeiket, gondolataikat még különböző fejlettségi szinten képesek megosztani velünk. Itt – kis csoportosok révén – csak közeli, és egyszerű rövid távú célokat fogalmaztunk meg a gyerekekkel. pl: öltözködés. Igyekszünk minél nagyobb önállóságra buzdítani a gyerekeket. Néhány gyermek mondta, hogy ő doktor néni szeretne lenni, hogy meggyógyítsa a betegeket. A korona vírus, és a gyakori betegségek miatt most sajnos sokszor hallanak erről a gyerekek. Mozgás tevékenység keretében célba dobtunk, gyakoroltuk a dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a labdát a zsámolyba dobnia. „Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. Bordás falat másztunk, ami szintén nagy kihívás volt jó néhány gyermek számára. „Makkot” szedtünk, itt a gyorsaság, a kitartás dominált. Továbbra is nagy hangsúlyt fektettünk a madarak téli etetésére. Újabb madárkalácsok készültek aprócska madarainknak. A téli örömök kiemelt fontosságú ebben az időszakban. Lelkesen gyúrták a hógolyót, boldogan kacagtak, ha sikerült valakit eltalálni! Sokat szánkóztunk, tanítottuk nekik, hogyan segítség egymást, hogy felnőtt nélkül is tudjanak szánkózni. Együttműködtek. Egy gyerek húzta, a másik gyerek tolta a szánkót, így okozva örömet egymásnak a szánkózás nyújtotta örömöknek. Hó angyalkáztak, ahol sorba születtek a kívánságok. A csoportszobában játszottuk a „varázshópehely” játékot, annyit változtatva rajta, hogy csak egy varázshópelyhet kellett belélegeznie a kívánsághoz. Elmeséltem nekik Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét. Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát többször hallgattuk, melyhez mozdulatokat találtunk ki.

A januári hónap témája „A célok kitűzése és elérése” volt. E téma keretén belül megnéztünk egy egyperces animációt a struccról és a pingvinről. A gyermekekkel megbeszéltük a kis filmben látottakat, mely során levontuk a tanulságot, hogy a céljainkat csak abban az esetben tudjuk elérni, ha leküzdjük a félelmeinket és mindent megteszünk annak elérése érdekében, s nem dugjuk a fejünket a homokba, mint azt ahogy a strucc tette.
Ezt követően színes papír, spatula és vatta felhasználásával bolyhos pingvineket készítettünk azért, hogy ha ránézünk, mindig a kitartás jusson az eszünkbe. A gyermekekkel megbeszéltük, hogy milyen állat a pingvin, hogy néz ki, és hogyan mozog, ezért egy imitáló játék során mi is pingvinekké változtunk és utánoztuk annak totyogó mozgását. De a pingvinek táncolni is tudnak, ezért gyorsan megtanultuk és eltáncoltuk zenére a pingvintáncot. A gyermekeknek nagyon tetszett a lépkedős-, és előre-hátra ugrálós tánc.
Arról is beszéltünk, hogy a pingvinek többsége a Antarktiszon él, ahol a lakóterületük egyre jobban csökken az olvadó jéghegyek miatt, ezért eljátszottuk az „Olvadó jégtábla” című zenés játékot. A játék kezdetekor minden pingvinnek (gyermeknek) jutott egy jégtábla. A zene elindítása során a pingvinek totyognak és úszkálnak a jégtáblák között, de amint elhallgat a zene, nyomban találniuk kell maguknak egy másik szabad jégtáblát és arra kell ráállniuk. Természetesen minden megállításnál eltűnik egy jégtábla, így amelyik pingvinnek nem jut, az kiesik a játékból. A játék addig ment tovább, míg egyetlen egy pingvin állt az utolsó jégtáblán.
A pingvinek nagyon szeretnek egymással játszani, főleg sikankózni és csúszkálni, ezért mi is eljátszottuk a „Csiszi-csuszi” fogócskát. Egy gyermek volt a fogó, aki csúszkálva kellett megfogjon minél több ugyancsak csúszkálva menekülő pingvint. Akit elkapott, az is fogóvá változott. A játék addig ment, míg minden menekülő pingvinből fogó nem lett.
A pingvinek rendszeresen puszilgatják kicsinyeiket. A kicsi így mindig biztos lehet abban, hogy a szülei szeretik őt. Mi is kimutattuk egymás iránt érzett szeretetünket és pingvin puszit adtunk egymásnak, azaz megöleltük egymást és piszéztünk az orrunkkal. A gyermekekkel megbeszéltük, hogy ha hazamennek az óvodából, ők is így köszöntsék a szüleiket, akiket a legjobban szeretnek a világon.

A célok kitűzése és elérése januári témához szervesen kapcsolódott a heti tematikus tervünk is, a hét napjaival, napszakokkal ismerkedtünk.
A boldogság várról szóló mese kapcsán beszélgettünk a gyermekek álmairól. Első körben csak kézzel fogható, pénzzel megvásárolható álmokról, illetve a szó szoros értelmében vett álmokról beszéltek, aztán már a valódi álmokról is szó esett. Szépen összeszedett, jól megfogalmazott álmokat hallhattunk, kiskutyáról, autóvezetésről, lovaglásról… stb. Megértették a cél, a kitartás, munka összefüggését. Azt is, hogy nem tudunk mindent megvásárolni, sokkal inkább tennünk kell a saját boldogságunkért. Annak fontosságát, hogy számos akadályt kell legyőznünk addig míg elérjük a céljainkat, de ha kitartóak vagyunk, mindent megteszünk azért hogy sikerüljön el fogjuk érni azt. Már nem csak az ajándékokat említették a boldogság kapcsán, hanem a szülőkkel töltött minőségi idő, egy-egy élmény volt inkább a boldogság tárgya.
A gyermekekkel eljátszottuk a kulcs mesét, több csapatra osztva a csoportot. Kitartóan futottak a tárgyakkal, már-már úgy látszott hogy egy csapat nyer, aztán mégis a másik csapat győzedelmeskedett. Visszavágókat játszottunk, több alkalommal is, hogy minden csapat nyerhessen, megtapasztalhassa a kitartás eredményét, a sikerélményt, a boldogság érzését. Gratuláltunk egymásnak a sikerhez, kitartáshoz, győzelemhez.
Megismerkedtünk a győzelem jelével, melyet jól elfáradva, boldogan színeztek ki a gyerekek és ragasztottuk fel a következő lépcsőfokra.