Ebben a hónapban a reális célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk. A foglalkozást a „Tüdőtágító” című relaxációval kezdtük, majd a szőnyegre körben leülve beszélgettünk a célokról. Megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, mit jelent az, hogy cél? „Célba dobás! Célba érés! Versenyfutás!” – válaszolták. Majd megbeszéltük, hogy cél az, amit el szeretnénk érni, de amiért tennünk is kell, hogy megvalósuljon. Majd minden gyerek elmondhatta, hogy neki mi a célja. Nehéz volt megfogalmazniuk, néhányan inkább a kívánságaikat mondták el. De voltak gyerekek, akik aranyosan a közelebbi és a távolabbi céljaikat is megfogalmazták. „Az a célom, hogy híres focista legyek.” „Az a célom, hogy leszokjak az ujjszopásról.” „Az a célom, hogy megtanuljak úszni.” „Az a célom, hogy gyorsan tudjak futni.” – mondták.
Majd megbeszéltünk közösen is célokat. A gyerekek, amikor megérkeznek az óvodába, sokszor rendetlenül teszik le a ruhájukat, ledobják a kabátjukat, szétszórják a holmijukat. Ezért megbeszéltük, hogy ezentúl célul tűzzük ki azt, hogy a kabátot akasszák fel a fogasra, a ruhájukat pedig összehajtva tegyék a szekrénybe. Nagy örömünkre másnap a gyerekek figyeltek az öltöző rendjére, helyére tették ruhájukat, kabátjukat.
Másik közös célunk a cipőfűző kötés megtanulása volt. Papírból kivágott cipőn gyakoroltuk a cipőfűző kötés technikáját. Nagyon sokat próbálkoztunk. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, a csoport több mint a felének sikerült is megtanulnia a helyes technikát. Közben egy cipőkötő mondókát is megtanultunk. Megbeszéltük, hogy a nehézségek és az esetleges kudarcok természetes velejárói a célok megvalósításának. Eközben olyan bölcs szavakat és kifejezéseket fogalmaztak meg a gyerekek, amelyek ámulatba ejtettek minket. Például: „Kitartónak kell lenni!” „Türelem rózsát terem!” „Gyakorlat teszi az embert mesterré.” „Ne add fel!” „Legyél kitartó, és sikerülni fog!” Készítettem egy bakancsot papírból és felragasztottuk azoknak a gyerekeknek a jelét, akik megtanultak cipőfűzőt kötni. Minden gyerek elkészítette a saját cipőjét papírból, aquarell ceruzával. Ezen később is tudnak majd gyakorolni.
Egy másik közös célunk volt a madarak etetése. Megbeszéltük, hogy a madarak ilyenkor jóval kevesebb élelemhez jutnak, ezért segítsünk nekik táplálékot találni. Wc papír gurigát bekentünk vajjal, majd megforgattuk madáreleségbe. Végül kiakasztottuk őket a csoportunk ablaka előtti bokorra. Onnan figyeltük, megtalálják-e a madarak.
Az egyéni célokról a hónap végén újra beszélgettünk. Mindegyik gyerek kapott egy papírlapot, amit összegyűrtek és közben kigondoltak egy célt maguknak. Egy felfordított zsámolyba kellett bedobni a papírlabdákat. Ezáltal minden gyerek kipróbálta, hogy milyen érzés, amikor a labdája célba ér.
Hallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című számát, és táncoltunk a dal szövegére.
Elmeséltem a gyerekeknek a Boldogságvár meséje című mesét, majd megbeszéltük a hozzá kapcsolódó kérdéseket.
Az elérendő, könnyen teljesíthető célokról ezután is fogunk beszélgetni, hiszen a célok kitűzése és az elérésükre irányuló törekvés fokozza a boldogságérzetünket.

Ebben a hónapban a reális célok kitűzésével és elérésével foglalkoztunk. A foglalkozást a „Tüdőtágító” című relaxációval kezdtük, majd a szőnyegre körben leülve beszélgettünk a célokról. Megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, mit jelent az, hogy cél? „Célba dobás! Célba érés! Versenyfutás!” – válaszolták. Majd megbeszéltük, hogy cél az, amit el szeretnénk érni, de amiért tennünk is kell, hogy megvalósuljon. Majd minden gyerek elmondhatta, hogy neki mi a célja. Nehéz volt megfogalmazniuk, néhányan inkább a kívánságaikat mondták el. De voltak gyerekek, akik aranyosan a közelebbi és a távolabbi céljaikat is megfogalmazták. „Az a célom, hogy híres focista legyek.” „Az a célom, hogy leszokjak az ujjszopásról.” „Az a célom, hogy megtanuljak úszni.” „Az a célom, hogy gyorsan tudjak futni.” – mondták.
Majd megbeszéltünk közösen is célokat. A gyerekek, amikor megérkeznek az óvodába, sokszor rendetlenül teszik le a ruhájukat, ledobják a kabátjukat, szétszórják a holmijukat. Ezért megbeszéltük, hogy ezentúl célul tűzzük ki azt, hogy a kabátot akasszák fel a fogasra, a ruhájukat pedig összehajtva tegyék a szekrénybe. Nagy örömünkre másnap a gyerekek figyeltek az öltöző rendjére, helyére tették ruhájukat, kabátjukat.
Másik közös célunk a cipőfűző kötés megtanulása volt. Papírból kivágott cipőn gyakoroltuk a cipőfűző kötés technikáját. Nagyon sokat próbálkoztunk. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, a csoport több mint a felének sikerült is megtanulnia a helyes technikát. Közben egy cipőkötő mondókát is megtanultunk. Megbeszéltük, hogy a nehézségek és az esetleges kudarcok természetes velejárói a célok megvalósításának. Eközben olyan bölcs szavakat és kifejezéseket fogalmaztak meg a gyerekek, amelyek ámulatba ejtettek minket. Például: „Kitartónak kell lenni!” „Türelem rózsát terem!” „Gyakorlat teszi az embert mesterré.” „Ne add fel!” „Legyél kitartó, és sikerülni fog!” Készítettem egy bakancsot papírból és felragasztottuk azoknak a gyerekeknek a jelét, akik megtanultak cipőfűzőt kötni. Minden gyerek elkészítette a saját cipőjét papírból, aquarell ceruzával. Ezen később is tudnak majd gyakorolni.
Egy másik közös célunk volt a madarak etetése. Megbeszéltük, hogy a madarak ilyenkor jóval kevesebb élelemhez jutnak, ezért segítsünk nekik táplálékot találni. Wc papír gurigát bekentünk vajjal, majd megforgattuk madáreleségbe. Végül kiakasztottuk őket a csoportunk ablaka előtti bokorra. Onnan figyeltük, megtalálják-e a madarak.
Az egyéni célokról a hónap végén újra beszélgettünk. Mindegyik gyerek kapott egy papírlapot, amit összegyűrtek és közben kigondoltak egy célt maguknak. Egy felfordított zsámolyba kellett bedobni a papírlabdákat. Ezáltal minden gyerek kipróbálta, hogy milyen érzés, amikor a labdája célba ér.
Hallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című számát, és táncoltunk a dal szövegére.
Elmeséltem a gyerekeknek a Boldogságvár meséje című mesét, majd megbeszéltük a hozzá kapcsolódó kérdéseket.
Az elérendő, könnyen teljesíthető célokról ezután is fogunk beszélgetni, hiszen a célok kitűzése és az elérésükre irányuló törekvés fokozza a boldogságérzetünket.

Relaxálás képen nyújtozkodtunk egy jó nagyot. Hallgatuk Bella dalát a „Van nekem egy álmom”…Elmeséltem a Boldogvár meséjét, majd megbeszéltük hogy ki mi szeretne lenni ha nagy lesz. Volt aki rendőr, katona, eladó, fagyis, fodrász, motorversenyző, autó szerelő stb…..Megmintázták magukat segítségemmel gyurmából…. Nem volt szàmukra könnyű feladat, de élvezték és örömmel boldogan és szívesen alkottak.

Megbeszéltük kiscsoportokban, hogy mit jelent a „foglalkozás” szó. Mindenki elmesélte, hol dolgoznak a szülei és mit csinálnak a munkahelyükön. Ezután Fehér Klára: Foglalkozások című történetét hallgatták meg a gyermekek, közben utánozták a foglalkozások mozdulatait. Nagyon tetszett nekik ez a játék, kérték az ismétlést. Végül sorban elmondták, milyen foglalkozást szeretnének választani, amikor felnőnek.

Az egyperces animáció után a gyermekek beszélgetőkör alkalmával megfogalmazták hosszútávú céljaikat, ki mivel szeretne foglalkozni ha felnő. A kitűzött célok eléréséhez mit kell megtenni hogy teljesüljenek!(„Jó tanuló szeretnék lenni az iskolában!”, „Jó focista szeretnék lenni!” „Jól szeretnék viselkedni, hogy anyukám boldog legyen!”) Említést tettem arról is, hogy a álmaink beteljesüléséig az út hosszú és rögös is lehet, de optimizmussal és kitartással könnyen vehetjük ezeket az akadályokat. Ezen a héten több gyermek megfogalmazta azt, hogy ő nem szeretne „strucc” lenni, ő „pingvin” szeretne lenni és a hibáiból tanulni. Végül mindenki elkészítette a saját kis pingvinjét.