Szimpatikus motivációs idézetek.
Célok kitűzése és elérése
Az elsősökkel arról beszélgettünk, hogy ki milyen szuper erőt szeretne. Ezeket összekapcsolták a gyerekek azokkal a szakmákkal, amit szeretnének majd megtanulni felnőtt korukban. Erről készítettek nagy örömmel rajzokat.
A választható feladatok közül a csoport az „Idézgető” feladatot választotta. A tanulók motivációs kártyákról, internetről gyűjtöttek olyan motiváló idézeteket, amelyeket magukhoz közelinek, önmaguk számára ösztönzőnek éreztek. Ezeket az idézeteket, motiváló, buzdító mondatokat egy-egy puzzle darabra írták, s ezeket összeillesztve készítettünk belőle az osztályba dekorációt.
A választható feladatok közül a csoport az „Idézgető” feladatot választotta. A tanulók motivációs kártyákról, internetről gyűjtöttek olyan motiváló idézeteket, amelyeket magukhoz közelinek, önmaguk számára ösztönzőnek éreztek. Ezeket az idézeteket, motiváló, buzdító mondatokat egy-egy puzzle darabra írták, s ezeket összeillesztve készítettünk belőle az osztályba dekorációt.
A Boldogságóra Megküzdési stratégia témájához hangoltam a hét anyagát, így a foglalkozásokat jártuk körül a Sünikékkel. Megkérdeztem tőlük, hogy mit jelent a „foglalkozás” szó. Volt, aki szerint : „ha unatkozunk, foglalkozzunk valamivel”, egy kisfiú azonban nagyon frappánsan megfogalmazta: „Dolgozással foglalkozunk.” Megbeszéltük, hogy a szülőknek mi a foglalkozása, és, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel?” Miután mindenki elmondta, megbeszéltük, hogy mit kell tenni azért, hogy megvalósulhasson a tervük.(kijárni az ovit, az iskolában tanulni, és utána tud dolgozni a választott foglalkozásban.
A foglalkozást a feszítő mozgással fejeztük be: nyújtózkodtunk, mint a fák, azonban a feszítés után a „Fújja a szél a fákat” mondókára ellazítottuk magunkat, majd újra feszítés, lazítás követte egymást.
A szabad játék ideje alatt több képességfejlesztő játékkal is játszottunk, párosítottunk, a „Mit használnak?” játékkal a foglalkozásokat az eszközökkel, illetve egy másik párkereső játékkal is, ahol az egyik gyermek kapta az eszközt, a másik azt, ahol az ember van, aki a foglalkozást végzi. Ha ráismertek egymásra, egyszerre tehették le a puzzle-t.
Az ajánlás szerint megnéztük a kisfilmet, a Strucc és a pingvin versenyéről. Többször is megnéztük egymás után, nagyon tetszett a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy milyen állatokról szól a kisfilm, hol élnek, mik a testi jellegzetességeik, és a strucc miért dugta be a fejét a homokba. Tudatosítottam bennük, hogy hiába gyorsabb, mint a totyogó kis pingvin, ha nem mert elindulni, a pingvin pedig végigment az úton, és elérte a célt.
Kézműves ötletnek a tenyérnyomat pingvint választottam, a gyerekek már saját maguk festették be a tenyerüket a fehér és a fekete festékkel, majd nyomták rá a kartonra. Differenciáltan készültek a pingvinek, aki már ügyesen tudja használni az ollót, ő próbálkozott a kivágással, a végén finomítottunk rajta. Egy közös képet alkottunk belőle, amit téli dekorációnak használunk a csoportszobában. Egy társasjátékot is találtam az óvodában, ami ügyességet, kitartást, finommotorikát is fejleszt, a pingvinek a jégtáblán. Ezzel is szívesen játszottak.
A heti tematikába beterveztem Zdenek Miller: Kisvakond és a nagy zsebes nadrág” mesét is, megnéztük közösen a filmet, sőt, a mesekönyvet is elolvastam nekik. Megbeszéltük, hogy mit kellett tenni a Kisvakondnak, hogy elérje a célját, hogyan készült a sokzsebes nadrág. Séta keretében megnéztük a Tájház udvarán a rokkát, gerebent, amiket helyettesített a Kisvakond mesében a sün tüskéje, és a pókcsalád fonása a vászon készítéséhez. Megmutattam egy kis szövőszéket, hogy szemléltessem, hogyan is szőtték a vásznat.
Ezt a témát tartalmasan körbe jártuk, jól kiegészítették egymást.
A januári boldogságórát az „Égig érő fa vagyok…” kezdetű relaxációval kezdtük, ezzel el is varázsoltuk magunkat egy erdőbe, ahol varázshóesés van. Elképzeltük, hogy hullanak a varázshópelyhek az orrunkra. Amit jó nagy levegővel belélegzünk és kívánunk valamit. Aki hármat belélegzett, az leült a szőnyegre. Megbeszéltük, hogy milyen tulajdonságai vannak egy hópihének, mit éreztünk, ha ráesett az orrunkra. Mivel kiscsoportos gyerekekről van szó, inkább aktuális vágyakat, álmokat fogalmaztak meg (mit szeretnének kapni, mivel szeretnének játszani, hova szeretnének elmenni…). Utána érkezett meg hozzánk az eltévedt medve, Brúnó a térképével – ehhez egy medve plüss bábot használtam. Segítettünk neki a térképen található 4 kapcsot kinyitni, azaz teljesítettük a 4 feladatot (énekeltünk, lufit fújtunk, cammogtunk és kiabáltunk Mackó mamának). Megvizsgáltuk a térképet, hogy merre kell mennie Brúnónak és hol találja a célt, azaz az otthonát.
Majd elővettem egy táblát (amin jelöltem a napokat pöttyökkel), és a foglalkozásokat ábrázoló kártyákat. Felolvastam a gyerekeknek a versikét, megbeszéltük, hogy melyik foglalkozás mit csinál, megkerestük a hozzáillő képet és sorrendbe raktuk a táblán őket. Zárásként beszélgettünk róla, hogy ki, mi szeretne lenni, ha nagy lesz és hogy milyen foglalkozásokat ismerünk, ki tudja megmondani, hogy hol dolgoznak a szülei. Mert az embereknek az a célja, hogy majd legyen egy foglalkozásuk, mikor felnőttek lesznek. Természetesen a kicsiknek nagyon kezdetleges formában mutattam be további képek segítségével, majd foglalkozásokat ábrázoló színezőket kínáltam fel nekik.
A játékos feladatokat úgy válogattam össze, hogy illeszkedjen az éppen aktuális heti témánkhoz, ami a Foglalkozások témakör volt, illetve jó bevezetés volt a következő hétre is, a Maci-hétre.
Müncheni Családok Klubja- Macska
Miért fontos a rend? Hol tarthatunk rendet?
Nagyon érdekes beszélgetés kerekedett ki belőle
Miután megfogalmaztuk a mesébe illő céljainkat a ” Rend a lelke” c. játékot valósítottuk meg nagy-nagy örömmel. A tanteremben lévő tárgyakkal játszottuk el, hogy a tárgyak az állandó helyükhöz képest más-más helyre kerültek. A gyerekek nagyon figyeltek és boldogok voltak, amikor felfedezték, hogy a tárgyak új helyre kerültek. A rendrakás során természetesen minden visszakerült az eredeti helyére.
Miután megfogalmaztuk a mesébe illő céljainkat a ” Rend a lelke” c. játékot valósítottuk meg nagy-nagy örömmel. A tanteremben lévő tárgyakkal játszottuk el, hogy a tárgyak az állandó helyükhöz képest más-más helyre kerültek. A gyerekek nagyon figyeltek és boldogok voltak, amikor felfedezték, hogy a tárgyak új helyre kerültek. A rendrakás során természetesen minden visszakerült az eredeti helyére.