Ha havat nem is sokat láttunk mostanában, de a tél többi jellemző jegyét is megismerhettük az „Élet a Sarkvidéken” projektünk során, amikor is Sarkvidéki expedícióra indultunk a képzelet szárnyán. Természetesen ehhez a nagy úthoz, alapos felkészülésre volt szükség. Ezért a földgömbön megnéztük, hová is megyünk. Megkerestük rajta hazánkat, megnéztük a szárazföldeket és vizeket is. Megterveztük utunkat óvodánktól egészen az Északi – illetve a Déli-sarkig. Megbeszéltük, mit vigyünk magunkkal, hogyan öltözködjünk, miért? Elmondtuk a varázsigénket, mellyel a Sarkvidékre varázsoltuk magunkat. Az Északi-sarkon sok barátságos eszkimó fogadott bennünket. Mivel nagyon hideg volt, fáztunk is, fáradtak is voltunk, gyorsan hozzáláttunk saját jégkunyhónk megépítéséhez. Azt is megtudtuk, hogy a vastag falu menedékünket – a jégkunyhót – iglunak hívják. Sok mindent megtanultunk az Északi-sark világáról. Megismerkedtünk az ott élő állatokkal, életmódjukkal. Képeket nézegettünk a jegesmedvéről, a fókáról, a rozmárról, megbeszéltük, mivel táplálkoznak, hogyan mozognak, miként élnek, le is rajzoltuk őket. Majd útnak indultunk a Déli-sarkra, a pingvinekhez: beszélgettünk életmódjukról, jellemző jegyeikről. Mindenki elkészíthette saját kis pingvinjét. Ezek után érdeklődve nézték az animációs kisfilmet, és könnyen felfedezték az eltérő külső- és belső adottságokat a strucc és a pingvin között. A pingvin kitartása az egész hónap során példaként szolgált a gyermekek számára: Ha valami nem sikerül elsőre, akkor gyakorlással, próbálkozással, kitartással elérhetik céljainkat, még ha azok első pillanatban elérhetetlennek tűnnek is számukra. Például – vegyes csoport révén – sok kis- és középső csoportos korú kisgyermeknek nagy kihívást jelent önállóan öltözködni, vetkőzni, főleg így télvíz idején.
Utazásunk során gyűjtött emlékeinket összerendeztük a csoportszobában, ahol együtt lehetett a sarkvidékek összes lakója.
A nagyobbak meghallgatták Fehér Klára: Foglalkozások című szövegét. Beszélgettünk róla, hogy szüleik mivel foglalkoznak, s ki mi szeretne lenni, ha majd felnő. Volt közöttük, aki tűzoltó, rendőr, doktor, traktoros, vagy éppen sarkkutató szeretne lenni!
A hónap során sok új, izgalmas játékkal, feladattal, élménnyel, ismerettel gazdagodtak a gyerekek, s a kihívások teljesítésével lélekben is megerősödve térhettek haza képzeletbeli utazásuk végén. Így sikerült összehangolnunk januári óvodai projektünket a Boldogságóra program feladataival!

A hónap témáját jól tudtuk kapcsolni az aktuális feladatainkhoz, az új év adta lehetőségekhez. Az ünnepek utáni első találkozáskor az idő múlásával ismerkedtünk meg, sokat beszélgettünk nem csak a hónapok, napok előrehaladásáról, de a közelgő tanév végéhez is, amikor elbúcsúznak a Katicák a nagycsoportból. Kissé nehéz szívvel, mégis kíváncsian fürkészve hallgatták, hogy alig néhány hét és hónap és megkezdik az iskolát, amit persze nagyon várnak. Megbeszéltük azt is, hogy bizony most már nagyon tudatosan kell készülni az iskolára, hogy az oviban, otthon is várnak rájuk a nehezebb feladatok. Megfogalmaztuk közös célként, hogy együtt, egymást segítve fogunk eljutni év végéig a kijelölt úton a sikeres iskolakezdésig. Sokat mondogatjuk, bátorítjuk a kevésbé magabiztos gyerekeket, hogy -„Nem baj, ha még nem tudod pontosan…gyakorolj, figyelj és év végére már tudni fogod!” A próbálkozások hatására, egyre türelmesebbek, kitartóbbak. Éppen úgy, ahogy János is meghódította Boldogvárat, mi is hisszük, hogy elérjük a céljainkat, még ha akadályokba is ütközünk. A gyerekek számára megfogalmaztuk, hogy nekünk felnőtteknek is vannak céljaink, például az, hogy felkészítsük őket az iskolára, és magabiztosan ügyesen üljenek majd az iskolapadba. Fontos, hogy a célunk elérésében együttműködjünk, így leszünk sikeresek.
A meséhez kapcsolódóan beszélgettünk az egyéni célokról, kinek mi a legnagyobb álma, illetve, hogy milyen érzés mikor sikerül elérni valamit. Már elég jól megértették, hogy az álmok nagyon jó dolgok, és kellenek is az életünkbe, viszont fontos dolgunk, hogy ezekért tegyünk is. Meg kell fogalmaznunk, hogy mit és hogyan tudunk tenni ennek érdekében.
Leginkább olyan álmokat fogalmaztak meg a gyerekek, ami a jövőbeni foglalkozásukhoz kapcsolódik: -„Az az álmom, hogy lovas legyek egy nagy tanyán, …”masiniszta legyek, mert akkor egész nap csak vonattal utazhatnék”….”hogy postás legyek, mert akkor elolvashatnám az újságokat és nem kéne megvennem”. Aranyos, szórakoztató ötletekkel álltak elő. Kisebb segítséggel végigvezettük, hogy bizony ezek nagyon is elérhető álmok, és a cél elérése érdekében például sokat kell majd tanulni, megismerni a mesterséget, szorgalmasan dolgozni. Eljátszottuk az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” relaxációs szimbolikus játékot, elképzeltük mi mindenre van szüksége egy fiatal facsemetének is, ahhoz, hogy terebélyes nagy fa lehessen.
A munkafüzet -Neked mik a céljaid?- színezős feladatlapját közösen, ki-ki a maga vágyait színezve kitöltötték. Örültek, hogy szerepelt olyan kép is a célok között, amit már elértek (például megteríteni az asztalt, biciklizni, szépen színezni…), így nem maradt el a dicséret, az elismerés. A jutalmazás fontos a részcélok elérésében, ezt is igyekeztünk megéreztetni.
Fehér Klára: Foglalkozások című szövegét többször is meghallgatták, élvezték az utánzó mozgásokat és a képek sorba rendezését is. Ezután már könnyedén megfogalmazták, mik szeretnének lenni nagy korukban, még több ötletük támadt, pl.: „Tik-tok-os”, kutyasétáltató, tűzoltó, állatorvos.
Bella „Van nekem egy álmom” zenéjét többször is hallgattuk, ritmusossága pont megfelelő volt a „Ne add fel a startnál!”nevű javasolt feladathoz is. A gyerekek elkészítették vágták, színezték egyedi kis pingvinjeiket és elhelyeztük őket a célvonalhoz. Akadályokon átugorva juthattak el a startról a végső célig, ahol szükség volt letettek néhány (képzeletbeli) világító követ a tarisznyájukból és így járták végig az utat a bátorító zenére.
Felelevenítettük a korábban már tanult Hétfőn heverünk, kedden keverünk..mondókát, amit mókásan előadtak egymásnak a fiúk és a lányok is. A „Kulcs” nevű játék is nagy sikert aratott, nyomtatott képekkel oldottuk meg. Nagyon gyorsan igyekeztek dolgozni, ki találja meg hamarabb a hallott képet. A legnagyobb öröm volt, hogy a labda kép, igazi labdává változott, így valóban kiderült: a játékhoz nem kell kerítés, se kapu, se lakat, se kulcs. Csak fű, labda meg gyerekek. Jó kis labdázással és egy nagy öleléssel zártuk a napot.