Kiscsoportosok lévén kicsiben gondolkodunk minden témakörnél. Jelen esetben egy rendszeresen visszatérő játékot vettünk alapul: játék a dínókkal. Kedvelt tevékenységgé vált fiú és lányok körében is. Mesekönyvek nézegetésével és egy dínós könyv segítségével felállítottuk a játék dínókat a szőnyegen. Célul tűztük, hogy csapdába ejtjük ezeket a dinoszauruszokat játékos módon, mégpedig úgy, hogy egy fonallal körbetekertük, bekötöztük őket. A feladat az volt, hogy hogyan tudjuk most őket kiszabadítani. Előkerültek az ollók és mindenki a maga ügyeskedésével szétvagdosta a fonalat, mígnem a dínója kiszabadult. Természetesen nagy öröm lett a végeredmény. Volt, aki újra csapdába csalta az állatkáját, hogy aztán ismét kiszabadíthassa azt.

Relaxáció után közös éneklés. Boldog vár című mese olvasása után megbeszéltük az álmainkat, vágyainkat. Ezeket összeírtam és a gyerekek ötlete alapján egy nagy piros szívre tettük, melyet a csoportban egy olyan helyre tettük, ahol minden nap meg tudjuk nézni. Záró énekléssel ért véget a foglalkozás.

A téma feldolgozását a „Kecske becske mit csinálsz?” játékkal kezdtük. Néhányszor elmondtuk közösen a párbeszédes részt, majd a nagyok már önállóan, a kisebbek pedig kis segítséggel fel tudták idézni azt. A fogó játékot nagyon élvezték és képesek voltak a szereplők segítésére, vagy éppen akadályozására is. A játékot egész hónap során sokszor megismételtük, csak úgy, mint a „Testrészeink” játékot.
„A kicsi dió” című magyar népmesét egy hétig minden nap elmeséltem, így a második héten már volt, aki önállóan vállalkozott a mesélésre. A memorizálást segítette a mozgással kísért dramatikus játék, melyet nagy örömmel végeztek: a gurulás, egymás csiklandozása, dögönyözése, a szeletelés mind segítették az egymás iránti pozitív beállítódás alakulását, erősödését. A játékot jól kiegészítette az „A part alatt” című népdal, melyet megnéztünk, meghallgattunk és el is énekeltünk.
Ugyancsak nagy tetszést aratott a „Fel a fejjel!”című animációs kisfilm megtekintése, melyet kérésre többször is megnéztünk egymás után. Megbeszéltük a látottakat – ki, mit, miért, csinál -, majd a második harmadik megtekintés alatt már egymást túllicitálva magyarázták egymásnak a látottakat. Főleg az a rész nyerte el a gyerekek tetszését, amikor a kis kecskegida próbálta átsegíteni a papáját (ahogy Ők nevezték) az előtte álló „szakadék”felett, majd tapsolva, nevetgélve nézték, ahogyan a két kecske együtt, minden akadályt és nehézséget legyőzve boldogan tovább ugrándoznak. Ezek után szívesen kezdték a festékes kézlenyomat készítését, bár akkor még nem igazán értették, hogyan lesz ebből kis kecske?! Aztán másnap, a körülrajzolás, majd az első részletek berajzolása után egyre bátrabban, magabiztosabban gazdagították egyre apróbb, egyedi részletekkel munkáikat.
A tevékenységek mindegyikére elmondhatjuk, hogy pozitív érzelmeket váltott ki a gyerekekből, az együttműködés segítette egymás alaposabb megismerését, kapcsolataik elmélyítését.