-Relaxáció
-Hónap dala(kézen fogva éneklés)
-Beszélgetőkör(kinek,milyen céljai vannak)
-Célok lerajzolása
-Célba dobás

-Relaxáció
-Hónap dala(kézen fogva éneklés)
-Beszélgetőkör(kinek,milyen céljai vannak)
-Célok lerajzolása
-Célba dobás

Céljaink az volt hogy pontosan precízen dolgozzunk és hogy össze tudjuk ragasztani a hóembert.

A Föld napjához kapcsoltunk egy újabb célt. Rengeteg beszélgetés, séta előzte meg a Föld fontosságának tudatosítását. A beszélgetések a fenntartható életmódhoz is kapcsolódtak. A záró tevékenység a Föld napján valósult meg, melyet a gyermekek egyik kedvelt tevékenységével kapcsoltuk össze, amit zenehallgatás és éneklés is kísért.

Mivel mi még kiscsoportosok vagyunk, így most kezdünk ismerkedni a cél fogalmával. Nagy segítséget nyújtott e téma megértésében Bagdi Bella: Van nekem egy álmom dala. Önfeledten táncoltunk és próbáltuk utánozni a szöveg mozdulatait. Ezután a Boldogságvár meséje következett, beszélgettünk a célokról, mindenki próbált valami példát hozni rá. Utána pedig mindenki próbált célba dobni kislabdával. Sokaknak ez még nem sikerült, de megbeszéltük, hogy ezt a tevékenységet még be kell gyakorolnunk. Ez lesz a csoport közösen kitűzött célja a jövőre nézve, hogy ügyesebben tudjanak mozogni a labdával. A játékok gyakorlásával igyekeztünk egész hónapban a célokat megfogalmazni és azokat elérni. Így megértették a fogalom lényegét és azt, hogy az emberek életében milyen fontosak a kitűzött célok és azok elérése milyen nagy örömöt és boldogságot jelent.

A foglalkozást egy új relaxációs technika megismertetésével indítottam. Ez a nyugató csillaglégzés a Jógakaland oldaláról. Ez egy nagyon egyszerű légzéstechnika, ami lecsendesíti az elmét, megnyugtat, tanít fókuszálni, koncentrálni. Nagyon tetszett az új technika a gyermekeknek, melyet a hozzá készült csillag-plakát még inkább vonzóbbá tett.
A témát célbadobó játékkal vezettem be. Zsámolyba kellett babzsákkal célbadobni. Annyi lehetőséget kaptak a próbálkozásra, hogy mindenki átélhesse sikerélményt. Ezek után arról beszélgettünk, milyen érzés volt, amikor sikerült beletalálni a célba, elérték a kitűzött célt.
Azt egyértelműen átérezték, hogy ez mindenkit jó érzéssel, boldogsággal tölt el, ezt meg is fogalmazták. A saját célok megfogalmazása már nehezebben ment nekik eleinte, de egymás ötleteiből merítve végül egyre több mindent megfogalmaztak.
A téma feldolgozásához a Mese a kitartásról és az optimizmuról c. mesét választottam, melynek történetében a békák versenyén egyedül a siket béka ért célba, hiszen ő nem hallhatta a károgó kishitűek sóhajtozását, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztak.
Ennek kapcsán a célok eléréséről, sikerekről, kudarcokról beszélgettünk. Egy kislány kivételével úgy gondolták a célokat mindig könnyű elérni, de J. rávilágított, hogy nem, mert az nem mindig egyszerű. „De ha nagyon nehéz és beleadod minden szívedet, akkor sikerül!”
És ezzel ő maga fogalmazta meg az óra legfontosabb mondanivalóját, hogy ha elég elszántak és kitartóak vagyunk, bármire képesek lehetünk! Ezt egy másik kisfiú is megerősítette: „Ha nem adod fel, sikerülni fog! Van is egy olyan szó: Gyakorlat teszi a mestert!” Olyan jó érzés volt csak figyelni és hallgatni őket, ahogy egymásnak próbálták átadni ezeket az önállóan megfogalmazott kis bölcsességeiket.
Ezt követően egy színezőt kaptak, ami egy házikót ábrázolt, ahova hosszú út vezet. Megbeszéltük, hogy a házikóba ragasztják be céljaikat, majd kiszínezzük azt az utat is, amelyet végig kell járnunk, hogy elérhessünk oda.
A foglalkozást egy közös játékkal zártuk. Megbeszéltük, hogy lehetnek olyan feladataink, céljaink, melyet sokkal könnyebben el tudunk érni, ha csapatban, egymást segítve összedolgozunk. Eldugtam a teremben a boldogság várának képrészleteit. Közösen megkeresték, összegyűjtötték, majd a jelzésnek megfelelően szétválogatták a puzzle darabjait. Egyik képet a fiúk, a másikat a lányok rakták ki, valóban összedolgozva, együttműködve.
A gyerekek kérésére az ölelős játék most sem maradhatott ki, így ezzel fejeztük be a közös játékot.