Az új év beköszöntével aktuálissá vált, hogy mi felnőttek is új célokat tűzzünk ki magunk elé, megfogalmazzuk az ehhez kapcsolódó feladatainkat, a szükséges készségeinket, képességeinket.
Jómagam nyelvtanulásba kezdtem, amiről nagyon sokat beszélgettem a gyerekekkel. Elmondtam az okokat, az indokaimat, hogy miért ültem újra iskolapadba, meséltem a nehézségekről, a pozitív élményekről, a sikereimről, a büszkeség érzéséről.
Ez a téma szinte az egész január hónapunkat átjárta, folyamatosan beszélgettünk, tervezgettünk a gyerekekkel.
Beszélgettünk arról, hogy azok a célok a „jó” célok, amelyeknek elérésére van esélyünk, különben nagyon csalódottak leszünk, és szomorúak. Egy-egy cél megfogalmazásakor beszélgettünk arról, hogy az eléréséhez mire van szükség! Pl. kitartás, gyakorlás, fegyelmezettség, akarat, ügyesség….stb.
Felhívtam a gyerekek figyelemét arra is, hogy nem mindig sikerül elérnünk a kitűzött célokat, de ez sem baj! Az a fontos, hogy úgy érezhessük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, és ez kell, hogy pozitívan, ösztönzőleg hasson ránk a következő cél elérésében is!
A „Van nekem egy álmom” kezdetű dal a gyerekek kedvencévé vált, nagyon sokszor kérték, hogy kapcsoljam be, énekeljük közösen!
A téli hidegebb idő miatt sokszor játszottunk a csoportszobában is célba dobó játékot különböző kézi szerekkel, vagy akadálypályát építettünk a tornateremben, ahol a gyerekek testi képességeire volt szükség, hogy szabad technikával átjussanak az akadályokon és célba érjenek.
Nagyon sokat rajzoltak a gyerekek, ahol a napi, vagy a közeljövőre megfogalmazott céljaik került kifejezésre. Ezeket a szívecskés rajzokat („Ez az én szívem vágya!”) felragasztottuk az ajtónkra a csoportszobába, és ha a cél elérése megvalósult, akkor a kisgyermek levette onnan, és megmutatta a pajtásinak az elért célt.
„Szeretnék ügyes napos lenni!”, „Szeretnék megtanulni két keréken bicajozni!”, „Szeretnék megtanulni bohócot rajzolni!”, „Szeretném egyedül felvenni a kardigánomat!”, „Szeretném én megnyerni a versenyt!”
„Boldogvár meséje” című mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Elkészítettük kartonra a vár rajzát és puzzle kirakót készítettünk belőle. Ezekben a napokban rengeteg kirakó került elő játékidőben, a gyerekek még versenyt is indítottak egymás között, hogy kinek sikerül a legtöbbet kirakni.
Ügyeltem arra, hogy ne a versengés legyen a „melléktermék” a cél eléréséhez vezető úton, mert nem egymást, hanem önmagukat kell „legyőzni” a gyerekeknek akkor, amikor valami új célt tűznek ki maguk elé!