A Föld napja áprilisi projekt téma kapcsán felmerült bennünk az ovi udvarának rendezése. csinosítása, így kellemesebb lesz környezetünk és segítséget is a karbantartó bácsinak. Ennek kapcsán megbeszéltük, hogy segítünk Peti bácsinak a gallyak összeszedésében, a kinti szemetes kiürítésében. A piacon virágot is vásároltunk, melyet közösen elültettünk és elhelyeztük az udvaron minden csoport ablaka alá.

A struccról és a pingvinről szóló kisfilm megtekintése előtt, a gyerekek rendre meséltek saját céljaikról, ( pl. szeretnének megtanulni úszni, szépen rajzolni, olvasni, stb.). Az animáció megtekintése után megbeszéltük, hogy a célok megvalósítása érdekében szerintük melyik madár cselekedett helyesebben. Ezt követve örömmel festettünk pingvincsaládokat, hajtogattunk kedves pingvinfigurákat.

Az új év beköszöntével aktuálissá vált, hogy mi felnőttek is új célokat tűzzünk ki magunk elé, megfogalmazzuk az ehhez kapcsolódó feladatainkat, a szükséges készségeinket, képességeinket.
Jómagam nyelvtanulásba kezdtem, amiről nagyon sokat beszélgettem a gyerekekkel. Elmondtam az okokat, az indokaimat, hogy miért ültem újra iskolapadba, meséltem a nehézségekről, a pozitív élményekről, a sikereimről, a büszkeség érzéséről.

Ez a téma szinte az egész január hónapunkat átjárta, folyamatosan beszélgettünk, tervezgettünk a gyerekekkel.

Beszélgettünk arról, hogy azok a célok a „jó” célok, amelyeknek elérésére van esélyünk, különben nagyon csalódottak leszünk, és szomorúak. Egy-egy cél megfogalmazásakor beszélgettünk arról, hogy az eléréséhez mire van szükség! Pl. kitartás, gyakorlás, fegyelmezettség, akarat, ügyesség….stb.
Felhívtam a gyerekek figyelemét arra is, hogy nem mindig sikerül elérnünk a kitűzött célokat, de ez sem baj! Az a fontos, hogy úgy érezhessük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, és ez kell, hogy pozitívan, ösztönzőleg hasson ránk a következő cél elérésében is!

A „Van nekem egy álmom” kezdetű dal a gyerekek kedvencévé vált, nagyon sokszor kérték, hogy kapcsoljam be, énekeljük közösen!

A téli hidegebb idő miatt sokszor játszottunk a csoportszobában is célba dobó játékot különböző kézi szerekkel, vagy akadálypályát építettünk a tornateremben, ahol a gyerekek testi képességeire volt szükség, hogy szabad technikával átjussanak az akadályokon és célba érjenek.
Nagyon sokat rajzoltak a gyerekek, ahol a napi, vagy a közeljövőre megfogalmazott céljaik került kifejezésre. Ezeket a szívecskés rajzokat („Ez az én szívem vágya!”) felragasztottuk az ajtónkra a csoportszobába, és ha a cél elérése megvalósult, akkor a kisgyermek levette onnan, és megmutatta a pajtásinak az elért célt.
„Szeretnék ügyes napos lenni!”, „Szeretnék megtanulni két keréken bicajozni!”, „Szeretnék megtanulni bohócot rajzolni!”, „Szeretném egyedül felvenni a kardigánomat!”, „Szeretném én megnyerni a versenyt!”

„Boldogvár meséje” című mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Elkészítettük kartonra a vár rajzát és puzzle kirakót készítettünk belőle. Ezekben a napokban rengeteg kirakó került elő játékidőben, a gyerekek még versenyt is indítottak egymás között, hogy kinek sikerül a legtöbbet kirakni.
Ügyeltem arra, hogy ne a versengés legyen a „melléktermék” a cél eléréséhez vezető úton, mert nem egymást, hanem önmagukat kell „legyőzni” a gyerekeknek akkor, amikor valami új célt tűznek ki maguk elé!