A heti tematikánk szerint a Célok kítűzését és elérését minden tevékenység során érintettük. A gyerekek nagyon-nagyon élvezték, hogy a tornától, a vizuális nevelésig mindent a Boldogvár című mese ichletett, mely „feladatokat” közösen, együtt oldottunk meg.
Közösen „építettük meg” csoportunk Boldogvárát általam készített puzzle-ból, együtt „küzdöttük le ” tornán a Boldogvárig vezető akadálypályát, és végül mindenki elkészíthette a saját várát, mellyel közösen díszítettük ki csoportszobánk falát.

A foglalkozást a Leghasznosabb dolog című mese feldolgozásával kezdtem. Az előző napokban már készültem az interaktív mesére. Eljátszottuk hogyan lehet elbúcsúzni egymástól, ha hosszú útra megy valaki. Van olyan kisgyerek a csoportban, akinek az apukája külföldön dolgozik, ezért kíváncsi voltam az ő érzéseire. Elmesélte a többieknek, hogyan szokott elköszönni az apukájától. Ezután kértem a gyerekeket, hogy ők is köszönjenek el attól, akit nagyon szeretnek. A szóbeli megfogalmazás nehezen ment, majd arra kértem őket, hogy most úgy köszönjenek el, hogy szóban nem mondhatnak semmit, csak mozdulatokkal jelezhetnek egymásnak. Érdekes módon ettől kezdve rengeteg ötletük volt, élvezték a játékot. Arra is rákérdeztem, hogy milyen érzéseik vannak akkor, amikor a szerettüktől kell elköszönni. Sokan a szomorúságot, a bánatot említették. Beszélgettünk arról is, hogy mi az a dolog, ami a leghasznosabb az ő életükben. Először megbeszéltük, hogy mit jelent maga a szó, „hasznos”. Ezután tudtak csak válaszolni. Mivel sokat beszélgetünk az erősségekről, így nemcsak tárgyakat mondtak, hanem olyan fogalmakat, mint a szeretet, kreativitás, bátorság. Ezután a felkészítés után már a mesében javasolt feladatok is könnyebben mentek. Szokni kell az újfajta mesélési módot, hiszen nem ezt szoktuk meg. A sziámi ikrek című játékot mi a mese után játszottuk el, nagyon nagy sikert aratva. Beszélgettünk arról, hogy az ikreknek mi lehet a könnyebb, és mi nehezebb az életükben. A mese után meghallgattuk a pozitív vagyok című dalt, melyre táncoltunk is.
A célokról nem csak a mesével kapcsolatosan beszélgettünk. A víz témakörének feldolgozása során megbeszéltük, hogy miért célunk a vízzel való spórolás, vagy beszélgettünk arról is, hogy mennyire fontos vizeink tisztaságának megóvása. Minden tevékenységünkben vannak célok, és ezt a gyerekek nagyon jól megértették. Kiraktak egy 300 darabból álló puzzlét, ami nagyon nagy sikerélmény volt annak a pár kisgyereknek, aki ebben részt vett. Cél volt az is, hogy a kupakokat lábujjaik segítségével átpakolják egyik edényből a másikba. Azt is kitaláltuk együtt, hogy a csoport célja az lesz, hogy május végére mindenki megtanuljon cipőfűzőt kötni. Az én célom az volt, hogy minél több oldalról megvilágítsam a gyerekek számára a fogalom jelentését. Értsék meg, és tudják megfogalmazni azt, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elérjék a céljaikat, és tudják megfogalmazni azt is, hogy milyen erősségekre lesz szükségük.

A téma feldolgozásában most központi helyen volt a mese. Ennek az élménye alapján készítették el a gyerekek a rajzokat, ki, hogyan képzeli el boldogvárat.

A Boldogságóra Program januári hónapjának témája a „Célok kitűzése és elérése ”, ezért a „Bogyó és Babóca” csoport kisóvodásaival megbeszéltük, hogy szerintük milyen lehet egy Mesebeli Szívmanó. A gyermekektől olyan válaszok érkeztek, hogy a Mesebeli Szívmanó egy olyan rózsaszín szőrös kis manó, mint egy szív alakú kis párna, akihez nagyon jó lehet hozzábújni, mert puha, melegszívű, kedves, bátor és barátságos, aki mindig csak a jóra törekszik, és segít azoknak a gyerekeknek, akiknek segítségre és vigasztalásra van szükségük.
A gyermekekkel közösen, nagy legó és egy szőrős rózsaszín párna felhasználásával, megépítettük az igazi Mesebeli Szívmanót, akinek egy akadálypályán kellett áthaladnia, hogy segíteni tudjon a rászoruló gyerekeken. Az akadályok között olyan feladatok szerepeltek, mint: csúszdára való felmászás és lecsúszás, karikán való átbújás, lécátugrás, karikába való belépés, asztal alatti mászás és asztal feletti kúszás, valamint karikába való szökdelés.
A gyermekek, a Mesebeli Szívmanó szivét kezükben tartva és szorosan hozzá bújva, megosztották, hogy hogyan érezték magukat az akadálypályán való áthaladás során. Volt olyan gyermek, aki félt felmászni és lecsúszni a csúszdán, mert attól tartott, hogy le fog esni, más gyermeknek gondot okozott a karikán való átbújás, mert attól félt, hogy be fog szorulni, míg egy harmadik gyermeknek az asztal feletti kúszás okozott gondot, mert nem volt elég erős a karja ahhoz, hogy végig húzza magát rajta, de bátorsággal és a többi csoporttársuk szurkolásának köszönhetően erőt vettek félelmükön és ők is végig tudtak haladni az akadálypályán, mint Szívmanó.
Szívmanó szívével egy „bátorrá varázsoló játékot” játszottunk el, melynek címe „Repül a, repül a, repül a Szív!” volt. A legbátortalanabb gyermek háttal állva csoporttársainak, kezében tartva a Mesebeli Szívmanó szívét, a „repül a Szív”-re magasba dobta a szív alakú párnát, melyet aki elkapott, azon nyomban „bátorrá varázsolódott”. A játék addig ment tovább, míg minden gyermek „bátorrá” nem változott, azaz míg mindenki el nem kapta a szívet.
A tevékenység lezárásaként meghallgattuk és közben táncoltunk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom című” dalára.